Madaras: így kell kuhit fogni!

A napot egy látogatással kezdtük Sayago egyik ismerősénél, ahol megejtettek egy jó órás beszélgetést valami cölöpről. Magyarul kábé két perc alatt ki lehetne cserélni azt az információmennyiséget, amit andalúzul végülis egy bő hatvan perc alatt sikerült abszolválni, dehát ilyen ez az andalúz spanyol:)

A következő állomásunk Huelva tengerpartja volt, ahol az Odiel folyó medre, a használaton kívüli sólepárlók és a strand mentén nagyon jót madarásztunk. A terep nagyon jó és elég nagy, dugig van madárral, az egyetlen aprócskább baja, hogy a hely tőszomszédságában egy akkora és olyan büdös ipartelep van, amihez képest a dunaújvárosi gyárkomplexum csak egy apró illatos szappangyár. A madarak itt se riadnak vissza a büdös helyektől. Jobb fajok: alka, dolmányos sirály, vcs sirály, szula, partfutók, kőfori, csigaforgató, ugartyúk, stb. Innen rohantunk helyi vezetőm lakásába, mert a tegnap estéhez hasonlóan ma is meghívtak a családi étkezésre. Gyorsan befaltuk a sok finomságot és rohantunk is kuhit fogni. Sayago kifejlesztett kifejezetten kuhikra egy egeres kandliféleséget, amikből kettőt raktunk ki a kuhis mezőre. A halászsas mellett a kuhi a másik kedvenc faja, rengeteg tud erről is és rengeteget megfogott már. Ezeket is jelölte szárnykrotáliával és néha jeladót is tett rájuk.

Kábé fél óra várakozás után már rohantunk is az egyik csapdához kiszedni a beleakadt kuhit! Fantasztikus egy madár. Kézben még jobban néz ki, mint terepen. Meglepett, hogy mennyire kicsi madár. Ami még nem tűnt fel terepen, hogy rövid a farka. Sayago még korábban magyarázta, hogy a kuhi az éjszakai ragadozókhoz közel áll rendszertanilag és ez néhány jellegzetességen is megmutatkozik. Kézben sikerült megnézni, hogy a kuhi külső evezőinek külső oldalán a baglyokhoz hasonlóan apró tollhorgok vannak, amelyek a hangtalan repülést segítik elő. A megfogott fiatal, még narancssárga íriszű madarat (az öregeknek vörös a szeme) én gyűrűzhettem meg, a szárnykrotáliát már a gyűrűzőmester rakta fel. A madár elengedése után még benéztünk egy kuhi éjszakázóhelyre, ahol összesen 25-öt számoltunk össze ebből a pöpec kis fajból.

Madaras: így kell halászsast fogni!

Első andalúziai madarásznapomat halászsasfogással kezdtünk a Huelvától kicsit odébb található Veta de Palmas szigorúan zárt területen, amely a néhány tíz halászsas mellett többek között 20.000 flamingó és 100.000 réce telelőhelye. A terület egy nagy halastórendszer rizsföldekkel körbevéve, ezért vízimadarászként végre igazán otthonéreztem magam ezen a madarakkal túlzsúfolt vizes élőhelyen. Sajnos zárt magánterület, így a véletlen erretévedt madarászoknak komoly szervezés árán oldható meg a bejutás, bár a madarak mennyiségét tekintve Sayago szerint az egyik legjobb élőhely egész országban. Habár több híres spanyol területet még nem láttam, de a madártömegeket látva hihetőnek tartom az állítását.

A napot a csapdák felállításával nyitottuk. Sayago kifejlesztett egy speciális csapdát a telelő halászsasok megfogására. Van önkioldó és távirányításos változat is és egész jó hatékonysággal működnek. Már több mint 150 halászsast kapott el a módszerrel. Több nagy halászsasos meglátogatta már a csapda miatt, mert Európában kevesen tudnak nem fészkelő vagy revírtartó halászsast fogni. Többek között emiatt és a fogott telelő halászsasok nagy száma miatt a faj elismert specialistájának számít Sayago. Nagyon sokmindent vág a halászsasról. Majd húsz éve kezdte a projektet, azóta a rengeteg kiszórt színesgyűrűnek és néhány rádiós-, illetve műholdas nyomkövetőnek hála számos megkerülés történt, rengeteg új információval bővítve a fajról rendelkezésre álló tudást.

A csapda tulajdonképpen egy hurokkal ellátott beülőfa. Három ilyet raktunk ki. A sokórás várakozás közben a területen mozgó százezres récetömeg átnézésével foglaltuk le magunkat, aztán fél három fele végre megakadt egy fiatal hím halászsas! Miután meggyűrűztük és lemértük mindenét, el is engedtük. Nem kis élmény kézben tartani egy ilyen madarat.

apró tüskék a halászsas talpán, hogy ne csússzon ki a hal az ujjai közül

Ezután beszedtük a csapdákat, majd kocsival jártuk körbe a területet. Mindenhol tele volt madárral, a csatornák mentén szinte mindenhol néhány méterről megugró rengeteg kék fún, az eddig is nagy számban látott kacsákon és flamingókon kívül sok partimadár, sirály, batla és néhány ragadozó került a szemünk elé. Aztán az egyik tavon két kis flamingót vettünk észre egy rózsás flamingó csapatban táplálkozni. Utána kell még azért járni, de andalúz vezetőm szerint ezek elkószált vadmadarak, nem pedig állatkerti szökevények.