A szervezet, aminel az elso hetunket toltottuk, egy gyermekotthon, ahol az ilyen-olyan okbol otthonukat elhagyni kenyszerult sracok elik napjaikat. (Emellett meg szamos szocialis es kozossegepito tevekenyseget folytatnak.) A gyerekekkel dolgozik ket olasz lany, akik az egyhetes nyaritabor lebonyolitasaert is felelosek voltak. Ehhez jottunk kapora mi. Kb. 100 gyerek feleugyeletet ket lany nehezen tudta volna megoldani, igy jobb hijan mi segitettunk be. Egybol a melyvizben ereztunk magunkat, amikor gyakorlatilag helyi erok nelkul kozvetlen rankbiztak a gyerekhadat. Szemely szerint ket olasz lannyal felugyeltem olyan bo husz 6-14 eves kolkot. Kisebb-nagyobb nehezsegek ellenere lassan egeszen belejottunk. Volt nehany kicsit "nehezkesebb" gyerkoc is, akikkel elsore nem nagyon tudtunk mitkezdeni, foleg nem spanyolul, de egy-ket nap alatt veluk is megtalaltuk a kozos hangot. Azok a sracok is, akik eleg kemeny vilagbol kerultek az otthonba is kezelhetove valtak nagyon hamar.
A tabor soran vittuk a gyerekeket parkokba, allatkertbe, strandra, nemzeti parkba, sot az utolso nap diszkot is szerveztunk nekik. Jo volt, szerintem ok is elveztek. Aztan persze mindenki megkedvelt mindenkit es egy egesz jo kis csapat lett a siserehadbol, veget is ert.
a mi csapatunk
a mi csapatunk
fürdőzés egy hegyi patakban
