2009.12.02.
Utóbbi időben kicsit hanyagoltam a blogírást, aminek csupán egy oka van, az iskola. Ezek nem viccelnek. Már írtam róla, hogy mennyire komolyan veszik azt, hogy mi tanulni jöttünk ide. Itt nem elég a buli után betámolyogni az előadásra és ott húzni a lóbőrt, hogy ezzel letudjuk a heti két iskolalátogatás egyikét, mint ahogy otthon szoktuk csinálni. Nem, itt banyek minden nap be kell menni és minden délután kell produkálnom valami tanulásfélét. Sőt, még hétvégén is. Most valami interpolációt tanulok, de még magyarul se vágom. De nem kell aggódni, az alkoholvonat azért nem állt meg, csupán egy kicsit lelassult, vagy inkább csak késve indul, mivel azért este tizenegy környékén becsukjuk a tankönyveket és előkerül a kalimocso.
A hétvége. Szerdán a már-már szokásos őrültszerda ismét megesett, most már egyre bővül a résztvevők köre. Most már kábé tízen vágtunk neki az estének itt nálunk. Volt néhány cseh vendégünk is az állandó klubtagokon kívül. Betintáztunk picikét, csak hogy legyen egy kis bátorság a csajozáshoz, aztán lementünk Carribeansbe, a legnépszerűbb kis lyukba, ami ilyenkor mindig tömve van. Azt csípem a szerdákban, hogy ilyenkor mindenki kicsit elengedi magát. Mondjuk néha kicsit túlságosan is. . Na mindegy, ezt ne is részletezzük, mondjuk azt, hogy nem emlékszem rá. (Természetesen nem én vagyok az, aki néha túlságosan eldobja az agyát, de ezt most komolyan mondom, nem pedig csak azért, hogy jó fényt vessek magamra. Tényleg így van.)
Csütörtökön a Botellon már kifejezetten gyenge volt. Alig voltak ezren. Ez nagyon kevés. Jönnek majd a vendégeim, eddig áradoztam nekik a botellonról, erre majd meglátnak néhány száz didergő embert halkan iszogatni a világi ultradurva sokezer miniszoknyás csinibabát tartalmazó őrült ittas tömeg helyett. Szóval ez sem a régi már, de bízom benne, hogy csak ideiglenes visszaesés volt a rossz idő miatt. Aztán az is lehet, hogy elérkezett a házibulik időszaka. Ennek jegyében lakótársaim másnap este rendeztek is egyet, és a poén az egészben az, hogy én tudtam meg utoljára, de nem azért mert szülinapom volt és meglepetéspartit szerveztek, hanem mert valahogy kimaradtam a meghívottak sorából. Szerencse hogy itt lakom, így végül is megtudtam, hogy buli van, de csak akkor, amikor hirtelen befutott 25 ember. Kár, hogy másnap madarászni mentem és ezért nem tudtam aktívan részt vállalni az eseményekből, hanem próbáltam aludni, ami végül is csak hajnal négykor sikerült, mert ekkor indultak meg a skacok a diszkóba. Melegítés hajnal négyig, azért ez nem rossz. Kíváncsi vagyok milyen lehetett a buli utána. Gondolom állat. És hogy miért nem tudtam aludni? Olyan egy tájban befutott Alper, keleti lakótársunk. A befutott nem is a legjobb szó, a befuttatták sokkal jobb lenne, mivel exlakótársunk, Szofi hozta haza a kocsmából. (Szofi az a luvnya, aki három hétig lakott a kanapéban nálunk, lakást keresvén még a kezdeti időkben). Szóval az iszlám srácok annyira nem bírják a szeszt, mint a lakótelepről vagy a volt keleti blokkból érkező arcok. Persze amikor itt van a lakásban 25 ittas főleg olasz és behoznak egy olyan játékost, aki már kiesett a versenyből, akkor egyből megvan mivel lehet játszani. Például amikor török testvérünk négykézláb kirohan a nappalin keresztül a porcelánbuszhoz, hogy kicsit vezesse, akkor a viccesebb digók ezt meg akarják örökíteni az utókornak. Nem tudom hogy miért, de a digók a fényképezéshez is ordítanak. Jó, nem azt mondom, hogy nem volt vicces látvány, ahogy valaki átcsörtet huszonöt emberen négykézláb, ordítva, de hogy a fotózáshoz miért kell ordítani? Ez nem videó vazze. Aztán valami olyan játékot is játszottak, hogy ki tudja jobban megfürdeni szegény srácot, ami tényleg vicces és mindenki röhög rajta, de Danika nem tudott tőle aludni. Van egy luvnya, akinek olyan hangja van amikor beszél, mint nem is tudom, de olyan hangos mint amikor a metró vészfékez pesten, csak hatszor hangosabb. El lehet képzelni, hogy milyen király, amikor ittasan hahotázik, hát nem emberi fülnek való élmény. Szóval Danikát ez is zavarta kicsit. Másnap persze a madarászáson semmi extrát nem láttunk, leszámítva, hogy Toni elmesélte, hogy növényfotózás közben hogy akadt rá egy egy csaj-három pasiból álló légyottra a tengerparton. A szexuális kifejezések spanyolul még annyira nem mennek, de szerencsémre Toni mutogatott is amikor mesélt, így a félreérthetetlen kézmozdulatokból össze tudtam rakni magamnak a történetet.
Szombaton azért elmentünk még bulizni a központba. Király volt. A központban vannak jobb helyek is, mint itt, a mi kerületünkben. Kezdtük egyik helyen, ami baromi jó volt, csak hamar bezárt, olyan fél négy fele, de mivel még volt bennünk bugi, indultunk egy másikra. Közben a csajok a budiban összeismerkedtek két nyaraló magyar csajjal, akik hozzánk csapódtak. A másik helyen fizetnünk kellett volna a beugróért, de Carlos ismerte a tulajt, úgyhogy felhívta, hogy engedjenek be minket ingyé. Be is engedtek. A diszkó maga elég nagy volt, a zene is zsír volt, mi se voltunk szomjasak, mert ugyebár az utcán még betankoltunk a pakisztáni sörárusok egyeurós söréből. Szóval minden adott volt a pörgéshez, végül is reggel fél hétig csapattuk. Az egyik hozzánkcsapódott lány nagyon bejött, de a köcsög Timo nem hagyott érvényesülni, úgyhogy végül őt hagytuk ott vele.
