A két évvel ezelőtti picit félresikerült hálovínparti (http://daniamadarasz.blogspot.com/2009/11/nem-madaras-fake-halovin.html) óta sikerült beleszeretnem ezekbe a bulikba annak ellenére is, hogy Magyarországon sajnos nincs túl nagy hagyománya az ilyen mulatságoknak. Tavaly például egy Joker-profi sátánista-bohóc-agyonvert srác-kezdő sátánista összeállítású ötösfogat kezdő sátánistának beöltözött tagjaként estem neki a hálovín éjszakájának Budapesten. Ha annyi ezresem lenne, ahány beöltözött emberrel találkoztunk azon az estén a belvárosi utcákon bolyongva, nemhogy gazdag nem lennék, de még egy lepukkant harmincéves kempingbicikli is nehezen jönne ki belőle, annyira kevesen követik otthon ezt az amúgy nagyon jó kis hagyományt. Mondanom sem kell, itt egészen más a helyzet.
Budapesten akkor érzed magad hülyének, ha be vagy öltözve. Az éjszakai buszon is mindenki próbál akkora távolságot tartani a jelmezes arcoktól, mint egy járni is nehezen tudó öklendező mosdatlan alkesztől. Itt az a vérciki, ha ezen a neves napon normális ruhákban járod az utcákat. Az abszolut többséget képező beöltözött fiatalok nem nézik ki az antipartiarcokat, de tényleg gáz, ha valaki legalább egy-két vérfoltot vagy fehér arcfestéket nem ken magára. Aki pedig kicsit jobban elengedi a fantáziáját és bevállal valami igazán extrémet, azt igazi üdvrivalgással fogadja helyenkét a fiatalság. Ilyen általános hozzáállás mellett tényleg felejthetetlen élményeket garantál a Halloween éjszaka a bevállalósabbaknak, amiből itt szerencsére jó sok akad.
A hosszú hétvégén kettő+kettő lányt láttunk vendégül itt Madridban, és nem titkoltuk, hogy a puskaporunk nagyrészét az utolsó estére, hálovínra tartogatjuk. Október 31-ét a kínai boltban kezdtük, mert a kínai boltokban egész halom amúgy teljesen használhatatlan jelmezt és eszközt lehet beszerezni bagóért, amikből egy kis fantáziával nagyon extrém maskarákat lehet alkotni. A kínai bolt valaki szerint tele van gagyikkal, mások szerint viszont egy igazi aranybánya. A négy tündérvirágszál vendégünk meglepő lelkesedéssel vetette rá magát a kínai bolt polcaira, aminek az lett a vége, hogy amíg a csajok elmentek városnézni én öt zacskó vacakkal vettem hazafelé az irányt.
Este egy baszk nemzeti étel és egy üveg ütős bor elfogyasztása megteremtette az alaphangulatot a beöltözéshez. A csajok bukott angyaloknak öltöztek, belőlem végülis Gene Simmons, a Kiss énekesének hasonmása lett. Mondtam Tündinek, az este sminkmesterének, hogy milyen arcot is szeretnék, de ő ezt kiegészítette a saját elképzeléseivel. Szerencsére. Amikor belenéztem a tükörbe, nemtom ki a fene nézett vissza rám, de hogy nem én, az tuti. Tündi tehát jól dolgozott. Aztán meg is indultunk a városba, mert egy beöltözős házibuli is jó dolog, de az utcán kószálni ilyenkor baromi nagy feeling, nemhogy bemászni valami nagyobb diszkóba.
Meg sem álltunk Madrid egyik Botellonos parkjáig, a Plaza de Espana-ig. Amikor megérkeztünk, ezernyi beöltözött iszogató fiatal látványa fogadott minket. A metrón is raj volt utazni vámpírok, zombik, pankrátorok és tündérkék között, két brazil vámpírral össze is spanoltam, de a hálovínes botellon egy fantasztikus dolog. A fiatalok itt annyira komolyan veszik a jelmezdolgot, hogy órákat és sok tíz eurót áldoznak arra, hogy igazán durván nézzenek ki. Többezer ilyen fiatal között pedig zsír a buli előtti melegítés. Sosem felejtem, amikor Valenciában az egyetem parkjában nagyjából ötezer beöltözött diákkal körülvéve az egyik autó nyitott csomagtartójából bömbölő zenére táncoló pár tíz ember között kavartam egy baromi csinos szőke svájci boszorkánylánnyal, miközben tőlünk jobbra egy búvár békatalpakkal, kezében egy hétdákás vodkával próbálta ordítva elmagyarázni mobilon a spanjának hol is van. A másik oldalon pedig a mexikói pankrátorválogatottnak beöltözött fiúcsapat mókázott, körös-körül pedig zombik, vámpírok és ördögök nyomták. Na itt, Madridban is valami ilyesmi volt a helyzet, egyedül a bömbölő zene és a búvár hiányzott, az ezernyi iddogáló fiatal és a pankrátorok megvoltak. Ilyenkor pillanatok alatt születnek örökre szóló ötperces barátságok egymás jelmezének méltatása apropóján.
A parkban csatlakozott hozzánk állandó útitársam, Andris is. Ő annyira nem vitte túlzásba a beöltözést. Hetvenes évekbeli töritanárnak álcázta magát kötött kockás pulcsival. Szerencsére volt nálunk arcfesték, így fel tudtuk dobni a kinézetét. Az idő rohanása miatt hamarosan taxiba pattantunk és megindultunk egy, a lakótársaim által ajánlott diszkóba, ahova a lányok be is mentek. Mi sajnos kint rekedtünk, mert az alatt az öt perc alatt, amíg eldöntöttük, hogy mit csináljunk a maradékszesszel és megéri-e kifizetni a beugrót, olyan mennyiségű zombi, boszorkány, szabadságharcos és Freddy Krüger érkezett, hogy az este következő másfél óráját sorban állással töltöttük. Utána ki is jöttek a lányok, mert hatra a reptéren kellett lenniük. Úgyhogy gyorsan zúztunk is haza, ahol az idő rövidsége miatt se átöltözni se teljesen összepakolni nem volt idejük. Aztán már rohantak is a reptérre. Itt hagytak egy nagyobb adag sminkfelszerelést, amit sajnos nem tudok semmire használni még legalább egy évig. Majd visszaküldöm nekik postán.
A négy lányból csak három ment el, úgyhogy Vikivel még azért visszaindultunk az éjszakába. Teljesen spontán kóválygás után sikerült megtalálnunk Madrid eddig látott legjobb diszkóját. Normális méret, jó zene, rengeteg ember, tehát zsír hely. Ott csapattuk amíg fel nem kapcsolták a lámpát, a sok száz beöltözött partiarc között.
Budapesten akkor érzed magad hülyének, ha be vagy öltözve. Az éjszakai buszon is mindenki próbál akkora távolságot tartani a jelmezes arcoktól, mint egy járni is nehezen tudó öklendező mosdatlan alkesztől. Itt az a vérciki, ha ezen a neves napon normális ruhákban járod az utcákat. Az abszolut többséget képező beöltözött fiatalok nem nézik ki az antipartiarcokat, de tényleg gáz, ha valaki legalább egy-két vérfoltot vagy fehér arcfestéket nem ken magára. Aki pedig kicsit jobban elengedi a fantáziáját és bevállal valami igazán extrémet, azt igazi üdvrivalgással fogadja helyenkét a fiatalság. Ilyen általános hozzáállás mellett tényleg felejthetetlen élményeket garantál a Halloween éjszaka a bevállalósabbaknak, amiből itt szerencsére jó sok akad.
A hosszú hétvégén kettő+kettő lányt láttunk vendégül itt Madridban, és nem titkoltuk, hogy a puskaporunk nagyrészét az utolsó estére, hálovínra tartogatjuk. Október 31-ét a kínai boltban kezdtük, mert a kínai boltokban egész halom amúgy teljesen használhatatlan jelmezt és eszközt lehet beszerezni bagóért, amikből egy kis fantáziával nagyon extrém maskarákat lehet alkotni. A kínai bolt valaki szerint tele van gagyikkal, mások szerint viszont egy igazi aranybánya. A négy tündérvirágszál vendégünk meglepő lelkesedéssel vetette rá magát a kínai bolt polcaira, aminek az lett a vége, hogy amíg a csajok elmentek városnézni én öt zacskó vacakkal vettem hazafelé az irányt.
Este egy baszk nemzeti étel és egy üveg ütős bor elfogyasztása megteremtette az alaphangulatot a beöltözéshez. A csajok bukott angyaloknak öltöztek, belőlem végülis Gene Simmons, a Kiss énekesének hasonmása lett. Mondtam Tündinek, az este sminkmesterének, hogy milyen arcot is szeretnék, de ő ezt kiegészítette a saját elképzeléseivel. Szerencsére. Amikor belenéztem a tükörbe, nemtom ki a fene nézett vissza rám, de hogy nem én, az tuti. Tündi tehát jól dolgozott. Aztán meg is indultunk a városba, mert egy beöltözős házibuli is jó dolog, de az utcán kószálni ilyenkor baromi nagy feeling, nemhogy bemászni valami nagyobb diszkóba.
Meg sem álltunk Madrid egyik Botellonos parkjáig, a Plaza de Espana-ig. Amikor megérkeztünk, ezernyi beöltözött iszogató fiatal látványa fogadott minket. A metrón is raj volt utazni vámpírok, zombik, pankrátorok és tündérkék között, két brazil vámpírral össze is spanoltam, de a hálovínes botellon egy fantasztikus dolog. A fiatalok itt annyira komolyan veszik a jelmezdolgot, hogy órákat és sok tíz eurót áldoznak arra, hogy igazán durván nézzenek ki. Többezer ilyen fiatal között pedig zsír a buli előtti melegítés. Sosem felejtem, amikor Valenciában az egyetem parkjában nagyjából ötezer beöltözött diákkal körülvéve az egyik autó nyitott csomagtartójából bömbölő zenére táncoló pár tíz ember között kavartam egy baromi csinos szőke svájci boszorkánylánnyal, miközben tőlünk jobbra egy búvár békatalpakkal, kezében egy hétdákás vodkával próbálta ordítva elmagyarázni mobilon a spanjának hol is van. A másik oldalon pedig a mexikói pankrátorválogatottnak beöltözött fiúcsapat mókázott, körös-körül pedig zombik, vámpírok és ördögök nyomták. Na itt, Madridban is valami ilyesmi volt a helyzet, egyedül a bömbölő zene és a búvár hiányzott, az ezernyi iddogáló fiatal és a pankrátorok megvoltak. Ilyenkor pillanatok alatt születnek örökre szóló ötperces barátságok egymás jelmezének méltatása apropóján.
A parkban csatlakozott hozzánk állandó útitársam, Andris is. Ő annyira nem vitte túlzásba a beöltözést. Hetvenes évekbeli töritanárnak álcázta magát kötött kockás pulcsival. Szerencsére volt nálunk arcfesték, így fel tudtuk dobni a kinézetét. Az idő rohanása miatt hamarosan taxiba pattantunk és megindultunk egy, a lakótársaim által ajánlott diszkóba, ahova a lányok be is mentek. Mi sajnos kint rekedtünk, mert az alatt az öt perc alatt, amíg eldöntöttük, hogy mit csináljunk a maradékszesszel és megéri-e kifizetni a beugrót, olyan mennyiségű zombi, boszorkány, szabadságharcos és Freddy Krüger érkezett, hogy az este következő másfél óráját sorban állással töltöttük. Utána ki is jöttek a lányok, mert hatra a reptéren kellett lenniük. Úgyhogy gyorsan zúztunk is haza, ahol az idő rövidsége miatt se átöltözni se teljesen összepakolni nem volt idejük. Aztán már rohantak is a reptérre. Itt hagytak egy nagyobb adag sminkfelszerelést, amit sajnos nem tudok semmire használni még legalább egy évig. Majd visszaküldöm nekik postán.
A négy lányból csak három ment el, úgyhogy Vikivel még azért visszaindultunk az éjszakába. Teljesen spontán kóválygás után sikerült megtalálnunk Madrid eddig látott legjobb diszkóját. Normális méret, jó zene, rengeteg ember, tehát zsír hely. Ott csapattuk amíg fel nem kapcsolták a lámpát, a sok száz beöltözött partiarc között.
