Koszovo

2010.07.31.

Bo ket napja ugy erzem magam, mint Stohl Buci sohakinemfogyo poharaban a sor (tehat mint akit megittak majd egybol kidobtak, azt ezt meg ketszer), valami betegseg miatt. Emiatt kimaradtam a dolgokbol, ugyhogy most irnek kicsit a helyrol, ahol dolgozunk es a kornyekerol.
Merida egyik kulso, kevesbe meno negyedeben melozunk. Magaval a kerulettel semmi baj nincsen, teljesen kulturalt, vidamak az emberek, stb, stb, stb. Munkahelyunk toszomszedsagaban viszont ott van Koszovo is, ami egy hagyomanyos szegenynegyed. Az ilyen helyektol ovva intik a turistakat a nagykovetsegek honlapjain.
Koszovonak csak egyetlen kocsival is jarhato utcaja van, a tobbi csak gyalogos sikator. A reszletes helyleiras helyett sokkal talalobb, ha a hely nevenek eredetet irom le. Amikor volt a del-balkani haboru es a vilag minden csatornaja a koszovoi haborus helyzetrol sugarzott kepeket, az itt lako emberek felfedeztek a hasonlosagot sajat viskoik es a balkani szetbombazott hazak kozott, ezert elneveztek negyeduket Koszovonak. A nevedas dolga altalaban az allam dolga, de mivel ezt a reszt nehanyszaz kisemmizett csalad hoditotta el a termeszettol, igy a terulet elkeresztelese is oket illette.
Azota az idok soran peldaerteku dolgok tortentek. A lakosok osszefogtak es allami+civil+sajat eroforrasokbol elkezdtek harcolni Koszovo jobba teteleert. Evrol evre epult ki a viz es csatornahalozat, bevezettek az aramot, tavaly pedig lebetonoztak az utakat. A hazak mogotti hegyoldalon a munkanelkuliek egy resze termeszt valamit, amit a helyi piacon adnak el, ilyen modon is egy kis bevetlhez jutva. Civil segitseggel jelenleg is tobb program van folyamatban, melyek tobbsege az onfenntartas otthon csodaszerkent emlegetett, de a gyakorlatban sokszor megfoghatatlan avagy csak ritkan megvalosulo fogalmara epul. Nagyon ugy nez ki, hogz itt valamennyire mukodik a dolog. Habar meg mindig Merida legveszelyesebb reszenek szamit es meg a nem ottlako helyiek is ovva intenek mindenkit attol, hogy arra koricaljon, megis Koszovo mar sokkal elhetobb, mint az altalunk csak a tvbol ismert mas del-amerikai szegenynegyedek.

Madaras

Na ez egy szomoru tema. Ugyanis meg kiutazasom elott megfogadtam, hogy kizarolag a szabadnapokon madaraszom, abbol pedig nincs tul sok. EU bacsi nem masfel honap madaraszasert csengette ki az ittletemet, hanem hogy valami ertelmeset is letegyek az asztalra. Az itt toltott eddigi ket het alatt bo ket nap jutott a madarakra ñs heti egynel nem is nagyon fog tobb jutni ezutan sem. Viszont ezalatt a ket nap alatt tobb, mint 50 uj fajt sikerult leszerkeszteni, koztuk egesz jo fajokkal (crested quetzal, chestnut-headed antpitta 4 m-rol ot percig, merida sunangel, stb) igy mar 90 koruli uj fajnal jarok (negyvenet a strandon es a kertben szedtem ossze). A ket madaras napbol amasodikat emelnem ki, amit a hires Humboldt trailen toltottem az Andokban. Meg ugy is, hogy ketszer kellett taxiznom es egyszer tavolsagi buszoznom, nagyjabol egy ezresert jutottam a szallasunktol kozvetlen az osveny elejehez. Aztan doltek a fajok. Meg kell jegyeznem, hogy ez a tropusi madaraszat orulet. Izomlazam lett a sok tavcsovezestol es meg igy is rengeteg madarat engedtem el meghatarozatlanul.

Kepeket majd teszek fel, habar nincs tul sok ertekelheto fotom, mivel a kezitavcsobe fotozast nyomom, amivel max bizonyito-ereju fotokat sikerult csinalni.guan

itt is vannak olyan madarak, amik nem vágják le, hogy a fiókájuk háromszor akkora, mint ők maguk

A munka

2010.07.28.

A szervezet, aminel az elso hetunket toltottuk, egy gyermekotthon, ahol az ilyen-olyan okbol otthonukat elhagyni kenyszerult sracok elik napjaikat. (Emellett meg szamos szocialis es kozossegepito tevekenyseget folytatnak.) A gyerekekkel dolgozik ket olasz lany, akik az egyhetes nyaritabor lebonyolitasaert is felelosek voltak. Ehhez jottunk kapora mi. Kb. 100 gyerek feleugyeletet ket lany nehezen tudta volna megoldani, igy jobb hijan mi segitettunk be. Egybol a melyvizben ereztunk magunkat, amikor gyakorlatilag helyi erok nelkul kozvetlen rankbiztak a gyerekhadat. Szemely szerint ket olasz lannyal felugyeltem olyan bo husz 6-14 eves kolkot. Kisebb-nagyobb nehezsegek ellenere lassan egeszen belejottunk. Volt nehany kicsit "nehezkesebb" gyerkoc is, akikkel elsore nem nagyon tudtunk mitkezdeni, foleg nem spanyolul, de egy-ket nap alatt veluk is megtalaltuk a kozos hangot. Azok a sracok is, akik eleg kemeny vilagbol kerultek az otthonba is kezelhetove valtak nagyon hamar.

A tabor soran vittuk a gyerekeket parkokba, allatkertbe, strandra, nemzeti parkba, sot az utolso nap diszkot is szerveztunk nekik. Jo volt, szerintem ok is elveztek. Aztan persze mindenki megkedvelt mindenkit es egy egesz jo kis csapat lett a siserehadbol, veget is ert.a mi csapatunk

fürdőzés egy hegyi patakban

kek ing

2010.07.27.
A szombati erosre sikeredett csapatepites utan szerdaig birtuk ki rumba nelkul. Errefele rumbanak hivjak a bulit. Paran megittunk par sort, aztan celbavettuk az egyik pizzeriat, ami este rockdiszkokent uzemel. Mar irtam, hogy itt olcso a szesz. Ez igaz a szorakozohelyekre is. Meg a diszkokbon is olyan 200-400 forintnyi helyi penzert osztjak a cuba libre-t, igy nem kell az elnok fianak lenni ahhoz, hogy elereszd a hajad. Neki is lattunk a dolgnak. A 187 centis magassagommal (itteni atlag olyan 165) es a kek szemeimmel viszonylag nehez letagadni, hogy kulfoldi vagyok, de nem is baj, hatha az itteni sunaknak ez az egzotikus.
Nemtom, hogy szerdankent a massag napja van-e itt Meridaban, vagz csak a kek ingemnek koszonhettem, de ket csavo is nagyon meg akart ismerni. Nem hiszem, hogy alapbol ennyire meleg lenne az itteni vendegszeretet. Amikor a masodik csavo italmeghivasat visszautasitottam, akkor megkerdezte, hogy van-e kedvem csinalni "valamit". Azt mikor mondtam neki, hogy nem zsanerem a nyelestojas, hirtelen elutasitova valt. (vegre tenyleg hasznat vettem a spanyoltudasomnak:-). Persze az egzotikus helyi holgyek nem kerdeztek meg, hogy akarok-e csinalni "valamit". Ilyen az en formam. Egy dolgot azert megtanultam ezen az esten. Ha Meridaban jarsz, es fiukent inkabb a lanyokat csipazod, akkor kek inget ne vegyel fel a szerdai bulikba.
A csutortoki koktelbaros este utan penteken majdnem mindenki egyutt ment bulizni. Meg az itteni szervezetunk fonokei is. Felemelo es a helyi eleterzest nyomatekosito mozzanat volt, amikor a diszkoban vasarolt literes rumot az elnokur merte nekunk vizespharba.

Elso napok Venezuelaban

2010.07.20.
Na hol is kezdjem? Talan kezdem a z elejen.
Majd' egy hete, hogy a vilag leghosszabb repuloje letett minket Caracasban, ahonnan egy kedves, bar kicsit szetszort helyicsavo vett a szarnyai ala minket. A hotelben gyorsan atestunk az elso biztonsagi felvilagositason, ami azota mar kivulrol fujok. Errefele ez a szokas. Barki, akivel talalkozunk, az szinte egzbol eloadja a biztonsagi tanacsokat. Mar jobban kezdem unni, mint a stewardessek a repulos bemutatokat: a mentomelleny az ules alatt, az oxigenmaszk felulrol esik le, blablablabla. Itt ez igy nez ki: ne vigyel magaddal nagy penzt, jarjatok csoportban, blablabla. Lekopogom, de eros a gyanum, hogy enyhen tulparazzak a dolgot.
Caracas mellett egy kis prfeszekben akklimatizalodtunk a tropusi klimahoz egy napig, aminek a angyreszet a golyoallomellenyes biztonsagiak altal orzott strandon toltottuk. Aztan rohantunk a repterre, ott felszedtuk az olaszokat, majd egy egeszejszakas buszut utan megerkeztunk Meridaba. Popec, egeszen europai varoska, leszamitva, hogy a foter szines fenyekkel kivilagitott ket darab palmajan kivul nincs itt semmi latni valo. Mar ha a ket db palma latnivalonak minosul egyalatalan. Amugy tenyleg teljesen rendben van ez a varoska, sot a varost korulvevo tobbezres csucsok es a mindenhol burjanzo elenkzold erdo sokat dobnak a varoskepen.

Megerkezesunk ota gyakorlatilag lelegzetvetelni idonk sem volt. A sok hivatalos, "ez itt a varos", "ez itt az alapitvany"- tipusu esemeny utan az elso erdemleges tortenesre a hetvegeig kellett varni. Szombaton vegre osszeeresztettek a gyerekekkel, akiket az elso heten taboroztatni fogunk. Aranyosak, pont olyanok, mint mas gyerekek, csak epp spanyolul beszelnek, amit kra nem ertek meg neha. Na mindegy, majd csak lesz valahogy.
A kolkozes utan Samu, a helyi olasz fonokunk beszervezett minket valami sutogetos partiba estere. A helyieknel divik ez a sutogetunk meg iszunk valahol videken egz berelt hazikoban tipusu parti. Igy hat a szokasos delutani eso kozepette megindultunk csapatostol valahova. Az eso annyira jol sikerult, hogz Merida utcaibol bokaig ero folyo lett, igy mire talaltunk egz olzan 14 szemelyes kisbuszt, ami bevallalta, hogy elvisz mind a 22-nket egy fuvarral, mar mindenki annyira szetazott, hogy vagyott egy kis lelekmelegitore. Nemsoka egy helyi suna szulinapi bulijara erkeztunk egy berelt vityilloba a hegyek koze. Vendegletoink nem aproztak el a dolgot, a 26 fos vendegseregre 20 liter tomenyszeszt hoztak. Apropo itt alljunk is meg egy szora. Ha jo arfolyamon sikerul penzt valtani, akkor Venezuela egy olcso orszag. Nagyjabol minden kevesebbe kerul, mint otthon, viszont vannak dolgok, amiknek kifejezetten nevetseges ara van. A benzinen kivul a minosegi rumot is mondhatni osztogatjak. Ebbol ket dolog kovetkezik: olcso a kozlekedes es mindenki iszik. Szoval ebben a kis videki hazikoban igy tettunk mi is. Ahogy csokkent a teli rumosuvegek szama, ugy javult a spanyoltudasom es a csapatszellem is. Az ilyen csapatepiteseket szeretem. Samu, a fonok dobta el a kanalat, amikor rajottem, hogy eddigi kicsapongo eletvitelem nem Venezuelaban, az olcso szesz hazajaban fog megvaltozni. A fonokot kiraktuk a teraszra gondolkodni, azt mi meg negyig nyomtuk a csapatepitest. Masnap az ilyenkor szokasos masnapi fetrenges is kellemes volt azzal a kilatassal, ami vilagosban a teraszon fogadott minket. Meg azt is elfeledtette, hogy az ejszakat negy olasz sraccal toltottem egy franciaagyon.