2010.02.15.
Valencia kikötőjének a legszebb része régen gettó volt, de az America's Cup miatt kipofozták. Most már a város egyik legkirályabb része, a forma 1 pálya is itt van, a kikötő körül.
Na de mi is az America's Cup? Nekem, egy tenger nélküli ország fiának nincs sok jártaságom a hajós a versenyekbe, elsőre nekem is új volt. Egyszer régen, 1851-ben volt valami vitorlás verseny, amit megnyert egy amcsi jachtklub egy America nevű hajóval. Aztán kitalálták, hogy feldobják ezt a kupát egy újabb regatta fődíjának, aminek a szabályait ők határozzák meg. Viszont, ha valamelyik másik jachtklub nyeri meg a versenyt, akkor a következő megméretés játékszabályait (beleértve a hajóra vonatkozó előírásokat is), már az új nyertes írhatja. Így lett az America's Cup (AC), a hajó neve után. Egy címvédő a kihívók ellen, a bajnok csapat szabályai szerint. Ennyi. Ugyan én még nem hallottam Valenciába érkezésem előtt erről, de azokban az országokban, ahol a tengeri hajózás nem csak abból áll, hogy a Discovery channelen lenyomnak néhány filmet vitorláshajókról, ott ez egy baromira ismert dolog, állítólag az egyik legfontosabb vitorlásverseny.
2007-ben itt, Valenciában rendezték a 32. AC-t és valahogy úgy alakult, hogy idén a 33.-at is. Két csapat versenyzett, az Alinghi, a címvédő a kihívó BMW Oracle Racing Team (BOR) ellen. Két hajó az nem túl sok, épphogy csak több, mint egy, de amikor megláttam ezt a két hajót, akkor teljesen rákattantam erre a témára. Két k nagy katamarán, 90-szer 90 láb méretűek és az árbocuk is kb 70 méter magas. Tényleg gyönyörűek és mellbevágóak. Ráadásul emiatt a két hajó miatt akkora felhajtást csaptak, mintha maga John Lennon jött volna a városba.
Íme a két hajó.
Február 8-ra írták ki az első futamot, de a szélviszonyok miatt többször is halasztottak, mire végül négy nap és hat óra késéssel, 12-én kora délután rajtoltak el a hajók. Előző este kicsit szétcsaptam magam, ezért csak a netes közvetítést láttam. Mondjuk nem is lett volna értelme kimenni a kikötőbe, mert maga a regatta a várostól hatvan kilométerre zajlott, a kikötőbe csak a rendezvényközpont és a szurkolói klub kapott helyet. Lényeg a lényeg, az Oracle nagyon simán nyert. Brutális egy hajó. Három talpa van, de ebből mindig csak az egyik van a vízen, így inkább repül a víz felett, mintsem úszna rajta. Azért is jó megfogalmazás, hogy a repül a víz fölött, mert vitorla helyett egy hetvenméteres szárny figyel a hajón. Sokkal hatékonyabban hasznosítja a szél erejét, mint a vitorla. Ráadásul amikor igazán gyorsan csapatja az Oracle, akkor a háromból két talp sok méterrel a víz fölött van és ez nem egy vacak látvány.
A második futamra vasárnap került sor. Már délelőtt kimentem a kikötőbe, de a sok halogatás miatt csak négy körül rajtoltak el. Ezt is simán hozta a BOR. Nem azt mondom, hogy akkora volt az ünneplés, mint amikor az Inter megnyeri a BL-t, de sok ember volt kint és még tűzijáték is volt. Lakótársaimmal még megvártuk a sajtótájékoztatók végét, aztán búcsút véve egymástól (többé nem találkozom velük), visszatértem ideiglenes lakhelyemre, Betti lakásába. Két napja lakom ott, mert Betti olyan rendes volt, hogy megengedte, hogy beköltözzek, amíg Magyarországon vizsgázik. Köszönöm, Betti!
És a buli...
Vasárnap este fél 11-re már otthon is voltam. Gondoltam, mivel hétfőn indulok Marokkóba, nem ártana kicsit felkészülni az útra, térképeket keresni, meg ilyenek. Mondanom sem kell, nem így lett.
Janicimborám az elmúlt három hetet a BOR konyháján melózva töltötte. Mivel nyert a csapat, rendeztek egy győzelmi bulit, amire a munkásokat is meghívták. Szerencsémre Jani kibulizta, hogy én is mehessek.
Már kábé fél órája gyűjtögettem az infót Betti lakásában, amikor Jani hívott, hogy mehetünk a BOR győzelmi bulijára. Habár a beszélgetés során elhangzott az 'ingyenpia' varázsszó, bár nehéz elhinni, mégsem ez jelentette a fő vonzerőt. Na ennyit a Marokkóra való felkészülésről. Este tízkor még a volt lakótársaimmal csorgattuk a nyálunkat a BOR győzelmi bulijának kerítése mellett és ácsingóztunk, hogy milyen jó lenne ott lenni, Janicimborámnak hála fél kettőkor már bent voltam.
Egy igazi VIP buliba csöppentünk. Az ilyeneknek általában a közelébe sem engednek, de most bent voltunk. Az elején kicsit feszélyezve éreztem magam a BOR team között, mondhatni izzadtam, mint ribanc a templomban. Ennél sokkal jobb hasonlat, hogy izzadtam, mint csóró magyar cserediák az AC győzelmi buliján, mert tuti, hogy egy prosti gyónás közben sem érzi magát annyira megszeppentnek, mint én akkor. Egy ideig azt vártam, hogy mikor kísér ki az egyik kidobó. E bajomat gyorsan sikerült tünetileg kezelnem néhány mojito gyors elfogyasztásával. Olyannyira jól sikerült ez a kúra, hogy kis idő elteltével már a csapat egyik kicsit langyinak látszó főmérnökével poénkodtunk azon, hogy mennyire ciki lett volna, ha verseny közben kettétörik a hajó, majd koccintottunk arra, hogy jó munkát végzett, mert mégsem így lett. Aztán Janival és kollégáival belevetettük magunkat a buliba. El lehet képzelni, hogy nézett ki mindenki egy olyan partin, ahol három év munkájának a gyümölcsét ünnepelték meg és négy bárpultból töltötték a népbe az ingyenszeszt. Erős látvány volt, de jól elvoltunk. Aztán reggel fél hat fele megjelent a rivális Alinghi csapat kabátjában néhány csávó. Gondolom jöttek ők is szűrcsölni. Később már csak bontatlan söröket adtak a népnek, ekkor kissé megugrott a népszerűségem a 'foggal is ki tudom nyitni a sört' mutatványom miatt. Fél 7 körül zárták be a boltot végül. Az éjszaka során összeszedett egy idősebb venezuelai gádzsi, aki mellé még beültem a taxiba, de szerencsére az őrangyalom észnél volt és végül még indulás előtt kiszálltam mellőle. Janicimborám másnap megerősítette, hogy jó döntés volt inkább egyedül gyalogolni Betti lakásába.
