Népszerű bejegyzések

2009. október 13., kedd

Madaras: iskola előtti récézés


2009.10.13.

Tegn
ap megbeszéltük Boscoval, hogy ha szeretném akkor ma munkába menet felvesz és kivisz Pojulba, mert úgyis arra jár dolgozni. Így is történt. Még esett amikor elindultam, de végül jó idő lett. Pujolban sikerült levarrni még egy olasz színesgyűrűs kenti csért (nem a tegnapi), valamint sikerült még két karaktert megfejteni a sempachi gyűrűs danka gyűrűkódjából, talán a hat karakter már elég lesz valamire.
Innen Raco d'Lolla-ba, a látogatóközpont lesére mentem kacsázni. Olyan tízezer körüli kacsa volt. Sajnos egy egybefüggő masszát alkottak és időnként a massza egy része felriadt és átrepült
egy másik részre. Később találkoztam Nachoval, Bosco testvérével, aki szintén Albuferában dolgozik. Öccséhez hasonlóan ő is nagyon rendes és segítőkész. Kis beszélgetés és énekesezés után átmentünk egy olyan lesbe, ahova csak kulccsal lehet felmenni és sokkal közelebb van a nagy récecsapathoz. Újabb bő órás nézelődés következett, de a kacsamassza második szűrése meghozta az eredményt. Az itt gyakoribb récék (csörgő, fütyülő, kanalas, kendermagos, nyílfarkú, böjti, üstökös, kontyos, barát) mellett sikerült kiszednünk egy márványos récét is, ami ebben az időszakban nem számít túl gyakorinak. Sőt, annak ellenére, hogy költ a területen, július óta nem volt itt adata. Ez az év Nacho elmondása alapján amúgyis harmatgyenge erre a fajra Spanyolországban. Elég messze volt, de a jó fényeknek hála élmény volt a megfigyelés.

2009. október 12., hétfő

Madaras: lájtos kis félnap


2009.10.12.

Bosco ismét elvitt madarászni. Most az Albufera-tótól délre eső rizsföldeket jártuk végig. Illetve nem is végig, hanem csak a jobb helyeket. Végigbogarászni az összes rizsföldet szinte lehetetlen feladat, mert a terület hatalmas és a madarak is elég rendesen szét vannak szóródva rajta. Tehát kocsis pusztamadarászás jellege volt a dolognak, ami ugye azt jelenti, hogy kocsival jártuk végig a földeket és ahol volt néhány madár, ott megálltunk szétnézni. Nagyon sok volt a gémféle és a sirály, limikóla szinte csak elvétve. Találtunk egy elütött kék fút, ami még elég jó állapotban volt, ezért kicsit megkopasztottam. Levágtuk a szárnyát is egy osztrigával és utána Bosco nekem adta. Először arra gondoltam, hogy majd BZ-nek adom, de baromi jól néz ki, szóval lehet megtartom:-) Most itt büdösödik a teraszon.

Reggel persze beugrottunk Pujolba, ahol sikerült levarrni egy olasz színesgyűrűs kenti csért. Volt egy sempachi fémgyűrűs danka is, de csak négy számot sikerült leolvasni a gyűrűről.

A nap során megfigyelt jobb fajok (beleértve azokat is, amik itt jónak számítanak):

szula

kanalasgém

üstökösgém

törpesas

kékes rh

kék fú (elég jól láttuk, előttünk kergetőztek az úton, amúgy rettenetesen dagadt egy madár)

sarki, apró és havasi pufi

ezüstlile

pajzsos, füstös, szürke, erdei, réti cankó

korallsirály

kenti csér

fattyúszerkő

vadgerle

nagy őrgébics (meridionalis)

réti pityer

cigánycsuk


2009. október 11., vasárnap

Madaras: ismerekedés Albuferával


Végre egy kis madarászás. Sikerült felvennem a kapcsolatot egy helyi madarásszal, Bosco-val és meg is beszéltünk tegnapra egy közös madarászást, amit meg is ejtettünk. Kicsit nehezen ment a kommunikáció spanyolul a részemről, de majd lesz ez még jobb is. Örömmel nyugtáztam, hogy a madarászok közti összetartás és feltétlen segítőkészség itt is megvan. Nagyon rendes fickó. Megmutatott néhány jó kis helyet Albuférában. Elsősorban vizes élőhelyeket jártunk végig. A már általam ismert Albufera-tavon kívül beugrottunk egy élőhelyrekonstrukcióra, ami jellegében leginkább az apaji csikópusztai-ht. előtt lévő sitkés élőhelyre hasonlított, csak jóval nagyobb. Lezárt terület, de volt kulcsunk. Valamit mondott, hogy lehet máskor bejönni, ha jól értettem, akkor előtte el kell kérni a kulcsot valahol. A két legjobb faj: bütykös szárcsa (visszatelepített, de van néhány madár, amiknek eredetét nem tudják biztosan, ezeken nincs fehér nyakgyűrű, de jó eséllyel csak elhagyták), és kék fú. Utóbbi elég gyakori a területen. Összesen hat példányt láttunk (fotózáshoz persze messze voltak) és még kettőt hallottunk. Egyéb fajok: feketenyakú vöcsök, sok gémféle, halászsas, sárszalonka, néhány cankóféle, kékbegy, sitke, a mindenhol tömeges szuharbújó és berki poszáta, nagy őrgébics itteni faja/alfaja.

Albufera-tó: sok úszóréce, főleg tőkés, de a többi gyakoribb faj is, négyszáz körüli üstökös réce, két korallsirály, többi itteni sirály, kenticsér, fattyúszerkő, búbosbanka. A tóra egy Pujol nevű helyről érdemes ránézni vagy a látogatóközpont tornyából. Pujol mellesleg jó az énekesekre is, van egy tanösvény, ami egy jó kis bokros-fás részen megy keresztül. A tanösvény egy lagúnához vezet, ami egész jó a partimadarakra, majd a tengerparti dűnék jönnek, ahol megint más fajok vannak, például vörös fogoly. A külső dűnesor tetejéről pedig jól lehet szkennelni a tengert.


Néhány szó a madarászviszonyokról. Bosco szerint jelenlétemmel tíz százalékkal megdobtam az albuferai madarászok számát, tehát itt sincsenek sokan. A régióban (Comunidad de Valancia) összesen hatszáz körüli madarász van Viszont rengeteg a vadász Albuferában. Tegnap vadászat volt és tényleg mindenhol vadászok voltak. Vadászatkor lehetőleg kerülni kell néhány helyet, mert értelmetlen odamenni.

A néhány helyi madarász annyira nem tvícser, inkább csak a környéken, pontosabban csak ezen a területen mozognak. Úgyhogy keresnem kell még tvícserek, mert ha van egy mega a közelben akkor azért kéne menni.