Madaras: 2 dippelés, egy új faj

2010.01.12.

Négy napja reggel indultam vissza Barcelonából. Az azóta eltelt időszak mérlege: három tvícs (ebből csak egy volt sikeres), két erős buli, egy túró híján ehetetlenre sikeredett körözött és egy baromi nehéz vizsga. Lássuk a madaras részt.

Barcelonából idefelé úgy vettem a buszjegyet, hogy egy Tarragona nevű városban el tudjak tölteni néhány órát, mivel két nappal korábban láttak ott egy Bonaparte-sirályt. A buszról leszállva, spanyolországi tartózkodásom során először fogadott fagy. Kimentem a kikötőbe és mivel még viharos szél is fújt, az ott töltött négy óra alatt teljesen szétfagytam. Utólag kiderült, hogy az a kis rohadék lejjebb repült 15 km-rel, így nem csoda, hogy nem találtam. Ehelyett néhány igen közeli szulával és baleári vészmadárral, valamint sok száz szerecsensirállyal vigasztalódhattam (a lábukat nem láttam, mert vagy repültek, vagy úsztak). Időközben még sikerült meggyőznöm az engem elhajtani próbáló rendőröket, hogyha a valenciai kikötőben sem zavar senkit amikor teleszkóppal nézelődöm, akkor innen se küldjenek már el. Rájöttem, hogy azért kicsit fejlődött a spanyolom, ha ezt le tudtam velük dumálni.

Kábé egy órával azután, hogy megérkeztem a lakásba, Bosco már hívott is, hogy láttak egy vékonycsőrű pacsirtát a Pujol melletti dűnesoron. Ez az első adata a fajnak Albuférából. Este még azért erősen eldobtam az agyam, ezért másnap csak 11 tájban indultam tvícselni. A pacsirta helyett csupán egy sarkantyús pityert és több bujkáló poszátát láttam. Nemtom, hogy mi történt, de a dűnesor tele lett bujkáló poszátával, majdnem annyi van mint kucsmásból. Lehet, hogy ők is a hideg miatt szorultak le a hegyekből Gyakorlatilag Valencia és Andalúzia kivételével az egész országot hótakaró fedi. Valószínűleg a pacsirta is emiatt keveredett ide.

Tegnap sajnos vizsgáztam, ezért csak ma tudtam ismét rápróbálni a vékonycsőrűre. Tegnap megint kicsit bemákoltam, de ma legalább már kilenc tájban sikerült kimásznom az ágyból. A szemerkélő esőben a területre kiérve nagyjából negyed óra múlva láttam meg a pacsirtát. Nem volt túl félénk, viszont folyamatosan rohangált, fotózni nem lehetett. Hihetetlen volt, hogy habár csak futkározott és gyalogolt kajakeresés közben, mégis fél pillanat alatt úgy elbírt tűnni, hogy újra keresni kellett. Egyszer csak bejött fölé egy vörös vércse, amitől beijedt, és lelapult egy kis fűcsomó mellé, úgyhogy végre tudtam fotózni. Miután a vércse elment, a pacsirta is folytatta az ideges rohangálást, bár nagyon úgy tűnt, hogy ez a normális viselkedése. Még pár percig nézegettem, aztán otthagytam és mentem dűnézni. A még mindig sok bujkáló poszátán kívül sajnos más érdekességet nem sikerült látnom.

Nem madaras: turistáskodás Barcelonában

2010.01.09.

Két hét majdnem bulimentes, egy tiszta lakásban eltöltött pihentető vakáció után visszatértem Valenciába, az őrült városba. Viszont előtte, ha már úgyis Barcelonában tett le a gép, eltöltöttem három napot ott is. Most egy kis turistaszemléletű leírást adnék erről a néhány napról. Barcelona egy frankó kis nagyváros, tetszett, mindenkinek tudom ajánlani. Nyaralásra, hosszúhétvégére, nászútra vagy bármire. Még egyedül is élveztem az ott töltött három napot, habár csupán a legfontosabb megnéznivalókat kerestem fel.

Az utolsó otthoni éjszakám két átaludt órájára a repülőn rádobtam még hármat, így legalább nem zombiként érkeztem Barcelonába. Mivel az otthonról kikeresett olcsó hostel címét sikeresen Pesten felejtettem, egy nem annyira olcsó hostelt sikerült találnom végül. Ebben segítségemre volt az a meglepően csinos Zsuzsi, aki már nyolc éve tanul a katalán fővárosban. Vele még 24-én ismerkedtem meg a repülőn hazafelé. Úgy dobta a gép, hogy visszafelé is ugyanazzal a géppel mentünk. Adott néhány tippet, hogy mit nem szabad nem megnézni és a szállásomhoz is elkísért. Sajnos közös történetünk itt meg is szakadt, pedig jó lett volna együtt elmenni bulizni vagy valami. Szóval magamra maradtam. A rettenetes időjárás (eső+szél+hideg) miatt csak egy nagyobb sétát tettem az óvárosban és a tengerparton, de így is sikerült szétáznom. Mivel nem nagyon volt váltóruhám, inkább csak szárítkozással és egy kis esti sétával töltöttem a nap hátralevő részét, tartalékolván erőimet a következő napra.

Másnap sikerült korán felkelnem és szerencsére az idő is megjavult, azt hiszem még a nap is kisütött. Felhúztam a futócipőm, mivel a másik még nem száradt meg, aztán megindultam. A nap folyamán bő 25 km-t sétáltam (nem túlzás, lemértem térképen). Egyedül csapattam, de kora délután a Güell-parkban összefutottam Ervinnel, a valenciai házibulikból jól ismert szekszárdi sráccal, úgyhogy az esti sörözést már együtt toltuk a kikötőben. Íme a legszebb dolgok azok közül, amiket a nap folyamán láttam (a történelmi áttekintéstől most eltekintek, arra van a wikipedia):

Gaudí-házak: Habár 20 euróért nem volt kedvem bemenni egyikbe sem, de kívülről is elég zsírul néznek ki. Az egyes épületek szépen el vannak szórva a városban, így beletellik egy kis időbe begyűjteni mindegyiket, de semmiképpen sem szabad kihagyni őket. Legalább néhányat muszáj megnézni. Sokszor lehet olvasni az újságban, hogy valahol van valami ilyen-olyan szuper vagy rendhagyó épületet, ami ezért vagy azért különleges. Vannak tényleg érdekesek, de sokszor egy kaptafa ezeknek a többsége. Na, a Gaudí házai nem azok. Ezek tényleg extrák. Tuti kicsit eldobta az agyát, amikor tervezte őket, de legalább különlegesek lettek. Mindegyik teljesen egyedi és nem hasonlít a másikra (kivéve a kéményeket, azok majdnem ugyanolyanok mindegyiken). Érdemes több időt rászánni egy-egy házra és nemcsak rápillantani és továbbmenni. El kell veszni a részletekben. A kedvencem a Casa de Battló volt, úgyhogy ezt másoknak is ajánlanám.

Sagrada Familia: ezt is Gaudí tervezte. Még nincs kész, majd 2030-ra fejezik be. Ez egy baromi nagy templom. Ráadásul teljesen egyedi is. Az egyik harmada gótikus, a közepe Gaudis, a harmadik harmadának a stílusát nem tudtam belőni, de különbözik az első két harmadtól. Nemmintha az a megfogalmazás, hogy 'gaudis', az valamilyen stílus hivatalos neve lenne. Látványos egy épület, vagy másfél óráig nézegettem csak kívülről. A felületek minden négyzetméterére jut valamilyen szobor vagy motívum, mégis, szinte nincs két egyforma szobor vagy részlet rajta. Legalábbis én nem találtam. Erre az épületre főleg jellemző az a zavarbaejtő részletesség, ami garantálja, hogy a századik megtekintésre is talál valami újdonságot az ember. Ez jellemző Gaudí minden művére, de talán a Sagrada Familiára leginkább, végülis negyven évig dolgozott a terveken. Egy szónak is száz a vége: meg kell nézni ezt is, mert pöpec.

(a felső képen valahol el van rejtve egy csilpcsalp is)

Güell-park: ez is Gaudíé. Ezt sem szabad kihagyni, ha erre jár az ember. Nekem ez volt a legnagyobb élmény itt. Nem túl hatalmas park, viszont tele van zsúfolva a tervezőre jellemző színes mozaikokkal, valószerűtlen formákkal és szobrokkal, természetesnek ható anyagokból felépített gaudis ösvényekkel, teraszokkal, alagutakkal, és még a kilátás sem rossz.

Zenélő szökőkút és a művészeti múzeum környéke: leszámítva hogy a táncoló szökőkút nem működött, amikor ott voltunk, biztos szuper lehet. Az egész környék látványosra van megcsinálva, hatalmas méretekkel. Maga a környék is bekerült a kedvenceim közé a szökőkút nélkül is. A dombtetőn lévő múzeumhoz feljutni egy brutálhosszú lépcsőn lehet, de van mozgólépcső is szerencsére az olyan lusta disznóknak, mint én. A kilátás innen sem rossz.

Las Ramblas: Barcelona Váci utcája. Jól néz ki, meg minden, de leginkább az árusok és a mutatványosok miatt érdemes megnézni. Lehet itt kapni például mindenféle kisállatot, akár kakast vagy galambot is, meg van egy Vásárcsarnok-szerű vásárcsarnok is, ahol akár szarvasgombát is lehet venni 360 euró/kiló áron.

Szóval ez volt nekem a Barcelona TOP5, de a rangsorolástól most eltekintenék. Jártam még sok más helyen is, de ezek jöttek be a legjobban. Van még gótikus negyed hatalmas katedrálissal, gyönyörű utcákkal és terekkel, sok szép park, sétány, tengerpart, meg minden. Sok a jódrága bolt meg rengeteg a múzeum. Sok időt el lehet itt tölteni hasznosan, ez egy élhető, szép és modern művészeti város. Amit még kifelejtettem és fontos infó, hogy az éjszakai élet és a kocsmában ivás kifejezetten drága, de a szupermarketekben itt is be lehet szerezni egy literes sört kicsit több, mint egy euróért.