Népszerű bejegyzések

2011. október 1., szombat

Madaras: így kell megnézni a koponyacsontosodást

Hallottam, hogy van egyszerű módszer a madarak koponyacsontosodás vizsgálatára, de eddig nem ismertem. Nekem újdonság volt, úgyhogy felrakok egy videót, ami megmutatja, hogyan kell csinálni, hátha van még valaki rajtam kívül, aki nem ismeri:

http://www.youtube.com/watch?v=g9WIV2cU1nk

Leírás: pár csepp vízzel óvatosan két oldalra kell simítani a madár fején a tollakat. Ekkor egy vékony sávban láthatóvá válik a fejbőr. Mivel maga a bőr átlátszó, ez a kis vékony sáv egy ablakként szolgál a koponyára és prímán lehet látni, hogy alatta csontosodott-e már a koponya (fehérnek látszik a csont) vagy nem (rózsaszín vagy hússzínű rész). A fejbőr nagyon óvatos mozgatásával meg lehet mozgatni az 'ablakot' és így megvizsgálni a fejtető nagyrészét. Itt az EURING nyolcfokozatú skáláját használják az osztályozáshoz.

Madaras: gyűrűzés az egyetemen

Eva, a spanyol gyűrűzőközpont koordinátora péntekre adott nekem egy szabadnapot, hogy elmehessek a férjével, Chechuval gyűrűzni. Ő egy egyetemi tanár és az érdeklődőbb diákjai számára gyűrűzéseket tart a biológia tanszék tőszomszédságában lévő botanikus kertben. Ilyenkor a tanulók a gyakorlatban is kipróbálhatják az órán tanultakat, illetve akik kicsit jobban bele szeretnének mélyedni a dologba, esetleg gyűrűzővizsgát szeretnének majd letenni egyszer, itt megtanulhatják a gyakorlatot.

A Kanári-szigetekről hazafele jövet Zsombiék csütörtökön beugrottak meglátogatni. Este bementünk kicsit a központba beszélgetni meg sörözgetni, ahonnan három után keveredtünk haza, úgyhogy bő egy óra alvás után indultam a botanikus kertbe a találkára. Chechun kívül még hat diák jött az akcióra. Összesen három hálót lőttünk fel. Tekintettel arra, hogy Madrid belterületén egy formára nyírt botanikus kertben voltunk és csupán három hálót állítottunk fel, nem számítottam nagy fogásra. Az előérzetem most sem jött be szerencsére. Öt óra alatt harminc madarat fogtunk tizennyolc fajból! Még egy új fajom is volt, a déli geze, amit én gyűrűzhettem meg. Nem semmi egy belterülethez képest.

Ráadásul Chechu is egy igazán laza, humoros forma, úgyhogy nagyon jó hangulatban telt a nap. Mesélt néhány sztorit arról, hogy milyen különös kalandokba keveredik az, aki madiridi parkokban gyűrűz. Nekem egyszer lepisálták a hálómat a Feneketlen-tónál, de mint kiderült, ez nem nagy cucc. Chechuékkal sokkal 'nagyobb dolgok' (értsd szó szerint) is történtek az évek során. Sőt, ellenőrzés közben egyszer például rágyalogoltak egy csávóra, aki előtt éppen ott térdelt egy hölgy, aki amúgy ezzel a legősibb mesterséggel kereste a kenyerét. Magyarul a fickó éppen pipáztatott egy prostit. Ebben eddig semmi meglepő nincs, de azt nem értették Chechuék, hogy miért kell ehhez a stangliba kapaszkodni és rángatni a hálót. Odakiabáltak a srácnak, hogy éppen dolgoznak és igazán odébb mehetnének egy kicsit befejezni a dolgot. Mondjuk ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen a lány is éppen dolgozott. Azt hiszem ezt a szituációt nevezik a szakmák összeférhetetlenségének, bár annak nem mindennapi példája a gyűrűző-prostituált párosítás. Szóval nem egyszerű a madridi gyűrűzők élete. Találkoztak már éppen szertartást végző sátánistákkal, mutogatós bácsikkal, perverzekkel, furcsábbnál furcsább hajléktalanokkal, egyik szerettük hamvait éppen a hálóhelyre eltemető gyászolókkal és még számos különös figurával. Nem tudom, hogy a Népligetben gyűrűz-e valaki rendszeresen, de könnyen el tudom képzelni, hogy ott is hasonló 'élményeket' lehet szerezni.

Egy körül szedtünk le. Nagyon jó kis nap volt sok madárfajjal és jó társasággal. Íme az érdekesebb fajok: déli geze, tüzesfejű királyka, fenyvescinege, réti tücsökmadár, csicsörke, hegyi billegető, kormos légykapó. Jó lenne egy ilyen fajlistát összefogni Pesten három hálóval. Úgy néz ki, hogy vonuláskor a városi parkokban is érdemes lehet madarászni.



réti tücsökmadár határozás közben


tüzesfejű királyka

hegyi billegető


déli geze

fenyvescinege


réti tücsökmadár


kicsit tépett csicsörke (Petinek)

2011. szeptember 28., szerda

Jómunkásemberként Madridban

Immár a harmadik munkahetemet taposom Madridban, hát lássuk hogyan is telnek a dolgos hétköznapok, meg milyen külföldiában húzni az igát.

Három hete kezdtem ösztöndíjasként a spanyol gyűrűzőközpontban. Itt ez a tevékenység minisztériumi felügyelet alá tartozik és éppen ezért a központ is a Vidékfejlesztési Minisztérium itteni megfelelőjének egyik épületében kapott helyet.

Első napomon a főigazgató fogadott az irodájában és egy órát beszélgettünk. Utána megismertem a főnökömet, a kollégáimat és bevezetőt kaptam az itteni rendszerbe. Meglepő kedvességgel és érdeklődéssel fogadták a kis magyar ösztöndíjas kollégát, engem. Egyik irodatársam a szememre is vetette, hogy híresebb vagyok mint ő, mert bármerre megy, mindenki rólam érdeklődik és ez nem igazságos. Nekem azért tetszik, hogy bármerre megyek, mindenkinek van egy-két kérdése vagy jó szava hozzám. Ez a segítőkészség és kedvesség az otthoni közigazgatásban is megvolt és örömmel konstatáltam, hogy itt sincsen másképp.

Ami viszont meglepetés volt, hogy már a második munkanapomon kaptam számítógépet. Kettőt is. A jobbat persze utána át kellett adnom a főnökömnek, nekem meg maradt a kevésbé gyors. Gábor kettőnek neveztem el, ugyanilyen nevű spanom után. Ez a haverom annyira lassú, hogy nemhogy megalszik a szájában a tej, hanem bőven van ideje életre kelni és kimászni onnan. Ha kérdezel Gabitól valamit, néha csak bő fél óra múlva kapod meg a választ, legyen az csak egy olyan kevésbé bonyolult eldöntendő kérdés, mint például, hogy 'Kérsz sört?'. Nembaj, Gábort ezért is szeretjük. Így hát ideális névadója lett a gépemnek, mert mondhatni az se hasít fénysebességgel. Ha kapnék egy szorobánt simán porrá aláznám a kis P4-est. Nem baj, arra tökéletes, amire kell.

Szóval azóta pörögnek a munkanapok. Már a harmadik napomon elkezdtek dolgoztatni igaziból. Nem mondhatom, hogy gyakran van olyan, amikor nincs mit csinálnom. Az irodatársaimmal, a spanyol központ három munkatársával hamar kialakult a jó kapcsolat. Nagyon tetszik, hogy teljes értékű kollégaként tekintenek rám és minden, nem munkahelyi kérdésben is szívesen segítenek. A telefont (szerencsére) még nem vehetem fel, de ennek talán én örülök a legjobban. A munkamorálról annyit, hogy – legalábbis a mi részünkön - mindenki kicsit lazább, közvetlenebb, de amit meg kell csinálni, az időre kész van.

Jó tudni, hogy vannak dolgok, amik már legalább két országban ugyanúgy vannak. Némelyik portás itt is úgy gondolja, hogy a pozícióval olyan hihetetlen hatalmat ruháztak rá, ami nem engedi meg, hogy egyenlőként tekintsen az ott dolgozókra, vagy akár csak eleresszen egy jóreggelt-et amikor valaki belép az épületbe. Jellemző rájuk a flegma arc és a lenéző tekintet. A szavak helyett inkább elnagyolt kézmozdulatokkal jeleznek válasz gyanánt, aztán amikor semmiképpen sem lehet elkerülni a beszédet, akkor türelmetlen, erőteljes hangon tőmondatokban beszélnek. Leggyakoribb szavuk az „aztbizonynemlehet” vagy az „azkivanzárva”. Azért, mint mindenhol, jófej portások is vannak itt, de az imént leírt gyakori alaptípus is megvan.

Amit követendő példának tartok, az itteni Munka Törvénykönyvében is szereplő délelőtti kávészünet. Ilyenkor fogjuk magunkat és leugrunk az egyik közeli bárba meginni a szokásos kávénkat. A pultos már előre kikészített poharakkal várja a jómunkásembereket és már a harmadik naptól tudja, hogy mivel kérik a kávét. Tényleg jó dolog beülni egy kicsit a kollégákkal, a tejeskávé mellé pirítóssal, esetleg croissanttal, felkészülve a nap hátralévő részére.

2011. szeptember 25., vasárnap

Madaras: első gyűrűzés Madridban

Már jóideje Madridban vagyok és csak most kerítettem sort az első madarászásra. Az ok egyszerű: nem akartam szívatni magam azzal, hogy önjáró módon kicaplatok valami térképen kinézett helyre békávéval, aztán iszonyatos szívás árán nem látok semmit. Többször jártam már így. Valenciában például amikor először akartam madarászni, elég keményen elkavartam és nemhogy a területet, de a kiutat a városból sem találtam meg. Persze pár órát azért cirkáltam az autópályák között. Itt nem akartam így járni, úgyhogy megvártam, amíg összehoz a sors pár helyi madarásszal, akiktől le lehet szedni az infókat.

Két hete kezdtem el dolgozni a spanyol gyűrűzőközpontban és két kolléga is helyi madarász, úgyhogy tőlük lehet kérdezni. A madarászok közti összetartás itt is megvan, ők is megdöbbentő kedvességről és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. A következő három hónapra már vagy tíz programba beszerveztek. Az elsőre most szombaton került sor.

Irodatársam, Emilio megkérte az egyik haverját, hogy hajnal ötre jöjjön értem, majd összeszedtük a többieket. Kicsivel hat után már a területen voltunk. Las Minasnak hívják a helyet és már jó húsz éve hetente egyszer gyűrűz itt az egyik gyűrűzőcsoport. Ez egy viszonylag kisebb nádas-bokros élőhely a kietlen száraz pusztaságban, Madridtól jó harminc kilométerre délre. Van egy kis elkerített sörétekkel megszórt kis házikó is, amit a madarászok használnak. A vadászokkal nincsenek túl jó viszonyban. Ezt nem csak a sörétnyomokból lehetett látni, hanem az égésnyomokból is, mivel néhány éve pár vadász felgyújtotta az egész gyűrűzőállomást.

Hálóállítás után csapatostul bezúztunk egy közeli faluba kávézni és reggelizni, amit a Monticola gyűrűzőcsoport fizetett mindenkinek. Aztán siettünk vissza az első ellenőrzésre. Miután megvolt, egyből le is ültettek gyűrűzni, amin kicsit meglepődtem, de örömmel fogadtam. Gyakorlatilag végiggyűrűztem az egész délelőttöt két gyűrűzőkollégával karöltve. Néha kicsit beégtem, mert már jóideje nem volt gyűrűzőfogó a kezemben. A fogott fajok többségéből kissé megfakult a tudásom és a Svensson spanyolul sem volt igazán a segítségemre. Azért nagyon jó volt végre kicsit madarászni. A két főgyűrűző rendesen ott volt a szeren. Carlos, a főnök országos szinten is elismert szaktekintély. Oktatásokat és tanfolyamokat tart a többi gyűrűzőnek, úgyhogy tényleg vágja a témát. Nekem is tudott elég sok újat mutatni. Megtanította például, hogy hogyan kell használni a koponyacsontosodást. Nem tudom, hogy Magyarországon ki mennyire használja, de én még nem nagyon láttam. Bár lehet, hogy csak túl keveset járok nagy gyűrűzőtáborba.

Magáról a munkáról annyit, hogy a hálóállítástól kezdve a madarak tárolására szolgáló zsákokon át mindent pontosan úgy csinálnak, mint mi, magyarok. A gyűrűzésnél vannak kisebb különbségek, mert néznek néhány olyan dolgot a madarakon, amit mi nem (testvedlés részletesen, csüdhossz, stb.).

Fél egyig tartott a gyűrűzés része a dolognak. Összesen kb. 80 madarat fogtunk 15 fajból. Érdekesebb fajok: berki poszáta, szarka, kékbegy, csicsörke, tigrispinty. Igen, tigrispinty. Spanyolországban igen komoly problémát jelentenek az invazív madárfajok. Az enyhe tél miatt a trópusi szökevények önfenntartó állományokat tudtak kialakítani és elterjedni az egész félszigeten. Ilyen faj a tigrispinty is, de mellette számos más trópusi madárfajjal lehet találkozni a terepen.

Dél körül futott be a gyűrűzőcsoport főnöke egy kisteherautónyi faanyaggal. A gyűrűzés befejezése után ezért az egész kis csapat nekiállt pallósort építeni. Fél ötre be is fejeztük. A banda kisebb része még elment kajálni egy étterembe, én a többiekkel visszajöttem Madridba. Nagyon jó kis nap volt, megyek máskor is ha lehet.