2010.01.16.
Mára megbeszéltünk egy madarászást, de nagyon jó előérzettel tegnap lefújtam a kora reggeli találkát. Esélyem sem volt kiérni. Amikor elindul egy házibuliba az ember, akkor errefelé sosem lehet tudni azt, hogy mikor érkezik haza. Főleg, ha még pénzt is visz magával. Már nem tudom milyen megfontolásból, de tegnap vittem magammal lóvét. Már tegnap este is megfordult a fejemben, hogy ez nem túl jó ötlet, mert mindig amikor viszek magammal dellát, akkor az másnapra elpárolog, ráadásul erős fejfájás és magyarázkodás plusz néha lelkiismeret-furdalás társul hozzá a következő reggel. Ez most sem történt másképp.
Érdemes tudni azt is, hogy ez az őrült város, Valencia, olyan viselkedésformákat hoz ki az emberekből, ami otthon nem történhetne meg. Janicimborám szavaival élve: megesik, hogy a sikló is elesik. Ez megesik néha velünk is, de az azért már durva hogy ez a sikló szinte minden este elesik. Láttam én már karón varjút, falon pókot, sőt, asszem siklót is láttam már, szóval pontosan tudom, hogy nem tud mindennap elesni az a kis láb nélküli gyíknál nagyobb vékonykígyó, mert nincsen neki lába. Néha olyan kavarások mennek, amikhez képest egy mexikói szappanopera cselekménye, de még egy Kovi-féle produkció szerelmi szála (ezen azt értem, hogy szinte mindenki mindenkivel összejön, nem pedig azt, hogy mit csinálnak utána) is teljesen megszokott, átlagos, hiteles történetnek tetszenek. Ezekből sajnos általában kimaradok, de rajtam kívül szinte mindenki legalább két-három szálat futtat egyszerre ami a párkeresést illeti. Valaki többet is. Sőt, ez akkor sincs másképp, amikor ezek ugyanabban a buliban vannak, de hát fiatalok vagyunk, vagy mifene. Aztán valakinek összejön az egyik szál, valakinek nem jön össze szinte semmi (én), valakinek kettő, néha valakinek három. Ha valaki összejön valakivel, akkor sanszos, hogy mindkettőjük tart még egy-két másik vasat a tűzben. Ilyenkor indul be a kavarás. Ráadásul, ha mindez egy buliban történik, akkor egészen érdekes, néha vicces dolgok sülnek ki belőle. Az ilyenek miatt kell másnap magyarázkodni.
Ami hét közben történt, azt hagyjuk inkább. Majdhogynem mindenki kavart mindenkivel. Sajnos az eseményeknek inkább csak a szemlélője voltam, mint a részese. Tulajdonképp egy novemberi inkább felejtendő, mint felejthetetlen kalandot leszámítva semmi érdemlegeset nem tudok felmutatni az elmúlt pár hónapból ilyen téren. Mindig csak hallgatom, hogy mások mit csinálnak. Emiatt is a tegnapi buliba már komoly tervekkel érkeztem. Volt ott egy magas és ráadásul fullos csaj, akit már régóta kinéztem magamnak, de még nem igazán tettem semmit eddig az ügy érdekében. Nem is értem, hogy miért nem mozdult rá senki, de ha már így alakult, hogy nem csüngött a nyakán tíz csávó, hát akkor én odamentem. Nagyon jól elbeszélgettünk, lassan rájöttem, hogy nemcsak szép de okos is. Veszélyes párosítás. Persze beszélgetés közben azért toltam magamba a kalimocsókat részben azért, hogy jobban menjen a duma, részben pedig azért, mert mégiscsak egy házibuliban voltunk. Ahogy fogyott a szesz, nőtt a bátorság, aztán idővel elérkezett a továbbindulás pillanata. A banda nagyobbik felével megindultunk egy közepesdiszkóba, a többiek meg vagy mentek máshova, vagy csak szimplán elhagytuk őket, nem tudom. Sikerült ingyen bejutnunk ennek a lánynak köszönhetően, úgyhogy amikor beértünk, nagy okosan a belépőn megspórolt lóvét gyorsan befektettem egy jó drága koktélba, amit az ingyen belépőért hálából a lánynak vettem. Aztán gondoltam, hogyha már italra is meghívtam, meg előtte tök jól elvoltunk, akkor épp eljött az ideje a cselekvésnek. El is jött. Nem mondanám, hogy az utolsó sör rádobott volna a mozgáskordinációmra, de azért belekezdtem az ilyenkor szokásos koreográfiába. Adta is alám, ahogy ilyenkor a csajok szokták, úgyhogy nyomultam rendesen. Aztán, amikor már épp próbáltam lekapni, akkor kicsit visszavett és inkább csak beszélgettünk tovább. Azt valószínűsítem, hogy ekkortájt érhetett le igazán az a bizonyos utolsó sör, ami mégtovább rontotta az ítélőképességemet, úgyhogy hirtelen megfontolásból elkapva pillanat romantikus voltát (csomó ittas ember a baromi hangos zenében egy diszkó közepén, annyira talán mégsem idilli), gyorsban valami szerelmetvallás féleségét nyomtam, ami nem hozta meg a kívánt eredményt. Sőt, jött valami spanyol csávó, és a lány látván, hogy velem nem lehet csak beszélgetni, meg sanszos, hogy leesett neki hogy nem vagyok az a szuperparti, főleg nem jelen állapotomban, inkább vele kezdett dumálni. Ekkor ismét beindultak a kerekek a fejemben, de persze a rossz irányba. Rájöttem, hogy ha már ennyire nem akar ez a dolog összejönni, akkor a legokosabb dolog az lenne, ha féltékennyé tenném. Miután ezt így szépen megmagyaráztam magamnak, és biztos voltam benne, hogy mennyire király ez az ötlet, el is indultam keresni valakit. Viszonylag hamar ki is szúrtam egy helyi lányt, aki nagyon nézegetett, úgyhogy három másodperc múlva már ott is voltam, aztán tíz percen belül már kavartunk is. Mivel itteni lány volt, tehát spanyolul nyomtuk, utólag visszagondolva elég cinkes lehetett, hogy gyakorlatilag minden második mondatom az volt, hogy ismételje meg amit mondott. Amikor már kezdtünk nagyon jól ellenni, akkor valahogy, talán nem is olyan véletlen odakeveredtünk a szupergádzsi mellé, aki miatt volt az egész és ott folytattuk tovább. Tudom, hogy ennek nagyon örültem, mert eredetileg ez volt a célom, hogy lássa, hogy mennyire könnyen megy ez a dolog nekem és hogy ettől egyből szimpatikusabb legyek neki. Hát, nem mindig úgy működnek a dolgok, ahogy én azt elképzelem. Szánalmas kis tervem már ott nem állta meg a helyét, hogy bárkit féltékennyé lehet tenni, mivel általában csak azokat lehet, akik a semleges viszonynál kicsivel többet mutatnak feléd. Mondanom sem kell, semmi hatást nem értem el, legalábbis, ha egyáltalán valami reakciót kiváltottam, azt nem vettem észre, viszont a helyi csajjal egyre jobban összemelegedtünk. A spanyol csajokat sem kell félteni.
Most valami csattanónak kéne következnie, de sajnos ebből a történetből az most kimarad. Inkább csak azért írtam le az egészet, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy milyen hülyén és szánalmasan tudok néha viselkedni. Habár igaz a mondás, mely szerint megesik, hogy a sikló is elesik, de sokkal jobb neki, ha nem esik el és a kalimocsó sem megoldás mindenre. Az, hogy Janicimborámmal mi történt az este folyamán, megérne egy mesét, de majd talán legközelebb.
