Nem madaras! Csak egy újabb csütörtök éjszaka

2009.10.09.

Legutóbbi bejegyzésem óta is sok víz lefolyt a Dunán. A héten vendégül látunk néhány lengyel srácot, aminek az a következménye, hogy rengeteget járunk bulizni. Tegnap csütörtök volt és a héten harmadszor mentem éjszakázni. Egyenként nem írok minden egyes buliról, mert unalmas lenne, meg kedvem sincs leírni. Legyen elég annyi, hogy mostantól a következő csütörtökig antialkoholista és antibulis hetet tartok, napi két sör a max fogyasztható mennyiség.

Az eheti Botellon még sokkal durvább volt, mint a múltkori. Besza, behú, olyan volt! (Kiss Ádám után szabadon). Még több ember volt, sokkal több. Ez azt jelenti, hogy sokkal több jónő is. Egyszerűen képtelenség volt valakit megtalálni, ha elvesztél. Ráadásul olyan dolgok történtek és olyan dolgokat láttam, amiket kis e-klubos korom óta nem nagyon vagy még akkor sem. Ezeket inkább nem írnám le, mert a végén bejelentett támadówebhely lesz a blogspot. Azért azt a történetet leírom, hogy sikerült majdnem összejönnöm egy lengyel csajjal. Szóval. Összefutottam egy lengyel lánnyal. Mondtam neki hogy jöjjön velem, mert tudom hol vannak a barátai. (Azért ez jó csajozós duma, nem?) Az igazság az, hogy tényleg tudtam, és csak a segítőszándék vezérelt. Épp verekedtük át magunkat a tömegen, amikor a semmiből elénk toppant két spanyol bula. Nem voltak szomjasak. Megkérdezték járunk-e. Poénból naivan a lengyel lány nem-jével ellentétben én igent mondtam. Akkor mondták, hogy akkor kapjam le. Ekkor a lengyel lány poénból naivan azt mondta hogy rendben, de csak ha ők is (a két helyi csaj). Olyan simán lekapta az egyik a másikat, mint a tizennégyéves atomrészeg barátnők egymást régen a kis e-klubban. Nem volt semmi, de az üzlet az üzlet, kénytelenek voltunk mi is. Aztán a nemzetközi kapcsolatépítés jegyében a lányok még ránk sóztak két deci viszkit. Ezt nevezem én vendégszeretetnek! Az est további része innentől kezdve kezdett érdekessé válni, mivel úgy döntöttünk végül is, hogy nem megyünk vissza a többiekhez, hanem végsősoron fiatalok vagyunk meg minden, szóval ha már így alakult akkor mér'ne? Aztán kezdtek felforrósodni a dolgok, amikor rájött, hogy otthon várja valaki és mégse jó ez így. Na mindegy, nem lehet minden kindertojásban teknősbéka.

Egy apró tanulságot azért levontam a tegnapi buliból: részeg emberre sose bízz alkoholt, mert vagy megissza, vagy ha már nem tudja, akkor elhagyja.

Első hónapom Valenciában - 3.rész

2009.09.27

Tegnap este már nem nagyon akartuk kirúgni a hámból, úgyhogy a nemzetközi kapcsolatépítés jegyében pusztán a tengerparton iszogattunk egy halom egyéb cserediákkal. Az iszogatás szóban most tényleg jogosan szerepel a 'gat' mittudoménmilyen képző vagy rag, mivel öten mindössze egy darab hetvenháromkúrócentes literes sört és egy hasonló árfekvésű bort pusztítottunk el. Cserébe ez is hajnal háromig tartott.

Miután hazaértünk, szinte egyből felpattantam a régi (egyhetes) bringámra és ismét meglátogattam a feketepiacot. Relatíve könnyen sikerült elpasszolnom huszonöt euróért azt a szörnyűséget egy olasz lánynak. Kicsit furdal a lelkiismeret, biztos vagyok benne, hogy a jövő héten ő is eladja vagy legalábbis megpróbálja rásózni valakire azt a fost. A rendőrök megérkezése kicsit megzavarta az árusokat, mivel azok egyből elkezdtek összepakolni, de a lopottbringás szekció csupán átköltözött a tér másik felére. Erkölcsi kötelességemnek érzem leírni, hogy teljes mértékben elítélem az ilyen jellegű kereskedelmet, de nincs kétszáz kúróm biciklire. Negyvenem viszont volt, amiből egy igazi csodabringát vettem. Nem kicsi, működik a fék és a váltó is. Az ilyen típusú 'akciós' bicajoknál igazán ritkaságnak számít, hogy az utolsó két állítás egyszerre legyen igaz. A biznisz után, a rendőri jelenlét miatt gyorsan iramkodtam hazafelé.

2009.10.02.

Hát, bizony zajlik itt az élet. Szerdán megindultunk Greggel egy lájtos kis sörözésre, amiből végül is hajnal négyre értünk haza (az itt amúgy korainak számít, csak nekünk nem). Minden normálisan kezdődött, erre nem előkerült az a rohadt gin?! Ezt csak betetőzte hogy italakció volt a Cube-ban és ráadásul ismét kaptunk piajegyet. Tele volt a hely jó nőkkel, mindenkihez odamentünk, szereztem vagy öt telefonszámot is. Sajnos másnap senki sem válaszolt. Ráadásul ott volt az a csaj is, akire vasárnap rásóztam azt a fos gyerekbiciklit. Nem akart megverni sőt, még adott a söréből is. Ennek két oka lehet: vagy nem ismert fel vagy még nem próbálta ki a bringát.

Csütörtökön pihenésképpen leugrottunk a Botillon-ra. Egyszerűen hihetetlen az a hely! Kéne egy ilyen Pestre is. Mondanom sem kell, hogy fél 4re értünk haza. Najó, kicsit bővebben a helyről. Alapvetően olyasmi, mint a Gödör, néhány apróbb eltérés azonban megfigyelhető. Kábé kétszer akkora területen zajlik, hatszor annyi emberrel. Ez azt eredményezi, hogy annyira zsúfolt, mint valami népszerűbb diszkó, annak ellenére, hogy ez egy park az Universidad de Valencia mellett! Ha el akarsz jutni ából bébe (mondjuk a kivilágítatlan parkrészbe csurgatni), akkor az egy komolyabb programpontja az estének, olyan sokáig tart átmászni a tömegen. Néhány kocsiból bömböl a zene, ami megadja az alaphangulatot. Viszont a legfontosabb különbség az, hogy ide nem a művészlelkek és hippik járnak beszélgetni egy pohár bor mellett, mint otthon a Gödörbe, hanem ide konkrétan kőkeményen berúgni jönnek a diákok a hajnali négyes buli előtt. Több ezren. Ez most nem költői túlzás. Ráadásul mindenki ki van csípve, főleg a gádzsik, tehát a látvány sem rossz. Az a helyzet, hogy vagy nagyon kanos vagyok, vagy tényleg rengeteg a jónő! Megkérdeztem a spanokat hogy mi a véleményük erről és szerintük is az utóbbi. Szerintem is. Szóval minden csütörtökön Botillon!

Első hónapom Valenciában - 2.rész

2009.09.18.

Megvolt az első hét az iskolában. Voltam összesen három órán. A többit törölték, de tényleg. Semmi köze a szerdai bulinak ahhoz, hogy csak három órán voltam. Mivel csak három óra volt megtartva. Szofi még mindig itt van, mondhatni beköltözött. Ezen a héten sem talált megfelelő lakást.

A hét összefoglalása: olyan kőkeményen beleszoktam a semmittevésbe, hogy nehéz lesz visszaszokni. Kb minden nap abból állt, hogy felkeltem hajnali 10 és dél között, bementem a suliba, hazajöttem megittam pár sört kajáltunk egy nagyot, azt kb ennyi. Kivéve a keddet, meg a szerdát. Kedden nekiindultam madarászni gyalog, de nem sikerült megtalálnom a kiutat a városból. Itt megjegyezném, hogy nem is olyan kicsi ez a város. Végül kikötöttem valami parkban, ahol láttam egy bajszos poszátát.

Szerdán megvolt az első erasmuszos buli egy kis klubban. Nem volt nagy szám.

2009.09.20

Tegnap este ittunk. Aztán nekiindultunk az éjszakának. Spanyol stílusban csapattuk, tehát az éjszaka folyamán legalább három helyet útba ejtettünk. Mindig találkoztunk valami PR-ossal, aki ajánlottak valami klubot és adtak piautalványt is, hogy oda menjünk. Itt így működik ez a dolog. Versengenek a klubok a vendégekért és ezért nem restek ingyen piát felajánlani az ingyen belépő mellé. Az est folyamán összefutottunk néhány olasz csávóval, akik meghivtak magukhoz kajálni. Mivel ekkor már tényleg nem voltunk szomjasak én a kajálást átaludtam a kanapén. Hajnal fél hatkor pedig elindultunk a feketepiacra bringát venni. Összesen húsz euró volt nálam, ebből csak egy lopott gyerekbiciklire futotta. Ma ki is próbáltam, hát rettenetes. Ha mondjuk száznegyven centi lennék, akkor lehet hogy jó lenne, de sajnos kicsit magasabb vagyok. Lehet nem egyből buli után kellett volna biciklit venni, az ítélőképességem enyhén szólva nem volt a toppon. Nem baj, következő vasárnap visszamegyek és eladom.

2009.09.26

A tegnapi elég erős buli után még nem vagyok a csúcson, ezért először a hivatalos dolgokról emlékeznék meg. A héten sikerült lerendezni a sulis dolgokat nagyjából. Már megvan az órarendem, kábé már tudom, hogy melyik óra miről fog szólni. Viszont itt álljunk meg egy szóra. Kiemelnék néhány eltérést a hazai oktatási rendszerhez képest. Itt a tanárok komolyan gondolják, hogy minden órán ott kell lenni. Magyarul ez azt jelenti, hogy a hét minden napján be kell mennem a suliba. Szörnyű. Itt nem lehet aludni órán! Sőt, az előadások többségén vannak közönségkérdések is a tanár részéről és a válaszadás elől nem lehet kitérni a kollektív lapítás otthonról jól ismert fegyverével. A másik nagyondurva, hogy sok órán van házifeladat! Ráadásul nem igazán lehet elkummantani, hanem sajna meg kell csinálni. Most is azt kéne írnom, de már említettem, hogy még mindig nem vagyok százszázalékos. Legalábbis fejben nem. A hétdekás vodka négy kúróért veszélyes dolog. Meg a hetvenkúrócentes literes sör is. Főleg a kettő együtt. A vodka árából pedig lehet következtetni a minőségére és ebből pedig arra, hogy milyen mellékhatásai vannak a bulit követő napon. Igen, ez a másnap. Szerencsére hoztam otthonról fejfájásra valamit, mer nemtom hogy van a fájdalomcsillapító spanyolul.

Ja, igen, vissza a sulihoz. Azt leszámítva, hogy itt tényleg komolyan veszik a tanítást és emiatt a következő öt hónap nem csak a bulizásról és madarászásról fog szólni, semmi rosszat nem tudok mondani egyelőre. Kicsit szokatlan, hogy a pálmafákat kell kerülgetni iskolába menet és hogy a hosszabb szünetekben nem valami kocsmába megyünk, hanem a tengerpartra fürdeni. Majd csinálok néhány képet, arról ahogy a lyukasórákat töltjük, és kis kommentel elküldöm azoknak az ismerőseimnek akiket annyira nem csípek és most Gödöllőn senyvednek. A suliról később még szólok, de most még erősen csak a felfedezés stádiumában vagyok.

Madarak: Asszem kedden, a múltheti kissé félresikerült biciklivásárlás miatt jobbnak láttam busszal menni Albuférába. Jó kis hely, illetve nagy, pontosabban k nagy. Olyan Apaj vagy Hortobágy jellegű szituáció, a jó helyek el vannak szórva a területen és helyismeret nélkül szinte esélytelen megtalálni őket. Emiatt elsősorban az énekeseket nyomtam, meg vizimadárból nem is lehet nagyon új fajom. Végülis találtam egy jó kis helyet, a Pujol-t, ahova még azért visszafogok néha nézni. A nap mérlege végül egy Bonelli-füzike, néhány nekem jobb énekes, egy csigaforgató, három halászsas és egy meglepően csinos huszonhat év körüli szőke nudista nő megfigyelése volt. Utóbbi szerencsére nem vett észre. Mondjuk az is igaz, hogy nem lőttem rá a teleszkópot, csak a kistávcsövet. Most, így visszaolvasva jöttem rá hogy ez bunkóság volt. Na mindegy, majd kitörlöm ezt a részt. (Ezek szerint mégse töröltem ki.:-)

Végül néhány mondatban megemlékeznék a tegnap estéről. A kikötő mellett kezdtük egy parkolóban egy kis piálással. Ez a parkoló kábé akkora mint a Hősök tere kétszer. Buli előtti estéken itt gyűlnek össze piálni a helyi fiatalok kocsistul. Jó hangulata van, rengeteg autó, a többségükből szól a zene, és körülöttük piálnak a fiatalok. Nem olyan kinek gazdagabb a faterja tipusú gyülekezés, csak simán tömeges alapozás az éjszakára. Nem nagyon rajoskodott senki, hogy neki milyen zsír verdája van, helyette viszont mindenki ivott. Innen a kikötő mellé a strandra mentünk megküzdeni a négykúrós vodkával. Itt találtunk egy kisebb konda spanyol gádzsit. Ők is valami hasonló árkategóriájú és minőségű édes rettenettel küzdöttek. Egyesítettük erőinket és úgy küzdöttünk tovább az alkohol ellen. Nem sikerült minden szót megértenem, úgyhogy nemtom miért, de tartottak nekünk egy rövid táncos bemutatót. Ezután valamikor honfitársam, Betti is befutott és megindultunk együtt a los Animesbe (egyik legjobb helyi klub, tényleg igényes, szuper, hatalmas tetőterasz két részre osztva, olyan buddhabeach hangulatú, plusz két terem lent, jó zene, jó csajok, csak épp K drága, nagy K-val!). A bejáratnál a kidobók a luvnyákat egyenként kikapkodták a sorból és visszafordították. Kiderült, hogy csak tizenhét évesek. Asszem ez a pedofília határát súrolta volna, na de mindegy. Bent az első dolgunk a belépőért kapott piautalványok bakardikólára történő átmanifesztálása volt. Ekkor már tényleg nem voltunk szomjasak, így a további négy órát bulizással töltöttük. Közben láttam bunyót. Annyira nem voltam szomjas, hogy nekiálltam besegíteni szétválasztani őket, még mielőtt a kidobók odaértek volna. Sikerült szétszedni őket egy helyi csávóval, aztán jött két kétmázsás arabtípúsú hegyomlás és ők beszélgettek tovább a srácokkal. Utána keep clubbing megint. Reggel hét után értünk haza Stefánóval.

Első hónapom Valenciában - 1.rész

2009.09.14.

Már vagy kábé öt napja vagyok spanyolban. Madridba érkeztem, ahol egyet aludtam, utána Valenciába jöttem a gyorsvonattal. Ez tényleg gyorsvonat, kétszázzal csapatta az út nagyrészén. Kiemelném, hogy harmadik fajom Spanyolországra a túzok volt, persze kétszázzal húzott el mellettünk. Valenciában várt rám Betti aki a Gödöllőről érkezett sorstársam. Együtt mentünk a hostelba, majd a napot a strandolásnak és sörözésnek szenteltük. Este persze kezdtük a lakáskeresést.

Lakást viszonylag könnyen találtam, illetve mondhatni viszonylag könnyen talált rám a lakás, mivel a hostelben akadtam össze Stefanoval, az olasz sráccal, aki mondta, hogy pont van náluk még hely. Megnéztem, és kiderült, hogy fullos a kégli, úgyhogy egyből be is jelentkeztem. Most itt lakok egy mexikóival (Alan), egy törökkel (Alper), egy lengyellel (Griegiorz) (nemtom hogy kellene ejteni a nevét) és egy olasszal (Stefano). A kecó nagyon zsír, van egy hatalmas teraszunk is. A nyelv a spanyol és az angol egy sajátos keveréke.

Ja, amúgy azért írok most mer ma volt az első iskolanapom. Nem gondoltam volna, hogy az első itteni iskolanapomon másnapos leszek, de végül is így alakult. Tegnap este hajnal négyig beszélgettünk, közben a fenekére vertünk két jó nagy üveg vodkának. Ez elég rossz előjele annak, hogy valójában mivel is fog telni a következő pár hónap. Sebaj. A suli is zsír. Összvissz tíz percnyi tanórám volt. Utána három óra ücsörgés jött a parkban de nem a másnap miatt, hanem mert otthon hagytam a lakáskulcsot és kizártam magam. Ja amúgy még mielőtt leesett volna, hogy kizártam magam, vettem a boltban egy csomó kaját beleértve valami csevapcsicsafélét is (ez olyan darálthúsból félkész fasírtféle kolbászalakban műbél nélkül néhány együtt). Persze az nem esett le, hogyha a kétliteres olcsó tonikot ráküldöm a csevapcsicsaféleségre, akkor az kiszabadul. Pedig kiszabadult. A három óra parkban ücsörgés közben persze visszatranszformálódott darálthúsalakba és valami levet is eresztett, de mivel még nem pimpósodott meg és el sem mászott, hazaérkezés után próbáltam visszaadni eredeti kolbászkaformáját, ami inkább amorf padlizsánbabgolyócskákra sikeredett, majd megsütöttem és megettem.

Időközben kétnapja ideköltözött egy lengyel luvnya is. Banyek, két hete keres lakást, megnézett saját bevallása szerint ötvenet, de nem találta még meg az igazit. Most épp azt fejtegeti nekem, hogy a legutóbbival mi a baja. Asszem azt magyarázza, hogy azért nem megy oda, mert rossz helyre néz az ablak.