Népszerű bejegyzések

2009. december 18., péntek

Madaras: amikor a dunai hajósok Albuférában csapatják

2009.12.07.

Három hete jártam Lleidában, a gólyák városában látogatóban Tamás Ádám meghívására. Most, ezen a hétvégén viszonozhattam a vendéglátást. Ádámékért (két lleidai cserediáklány is pont ekkor jött Valenciába városnézni) péntek délután ugrottam ki a buszállomásra. Még az elején elhatároztam, hogy ha vendég érkezik Valenciába és nálunk száll meg, akkor megkérem, hogy az itt töltött napokról írjon néhány sort a blogba. Úgy állapodtunk meg, hogy a madaras részről én számolok be, a maradékról pedig majd Ádám ír.

Akkor jöjjön a madaras rész.

Egy átbulizott péntek este után (ugyebár ha egy magyar diák-madarász jön látogatóba, akkor nem lehet 10kor elmenni aludni, főleg nem itt, Valenciában, az őrült városban), kicsit nehezen keltünk fel, de a Boscoékkal megbeszélt találkára csak pár perc késéssel értünk ki. Kis beszélgetés után Toni kocsijába szálltunk be, mivel Bosco két nappal korábban talált egy sarkantyús pityert a golfpályán és Toni olyan jófej volt, hogy kivitt minket megkeresni. Miután kiértünk, kábé negyed óra múlva már a sarkantyús pityert nézegettük. A hangja tényleg nagyon jellegzetes, nagyon könnyen ki lehet szúrni a hang alapján. Nem a réti pityerekkel mozgott, kicsit mindig elkülönült, de annyi réti pityer volt a területen, hogy mindig volt körülötte egy-kettő. A viselkedése is teljesen más, mint a réti pityereké. Kiegyenesedve, nyílt helyeken gyalogol kaját kutatva. Sajnos elég félős volt, talán még a réti pityereknél is messzebbről ugrott fel, de minden esetre egyáltalán nem volt bizalmas. Kinézetre a legjobb bélyeg talán a hatalmas narancssárga láb, a nagy méret, a kiegyenesedett testtartás, a sárgás színezet és a jellegzetes mintázat is nagyon jó és a világos kantár is egész jó távolságról játszik.

Nagyjából fél óráig nézegettük. Eléggé örültünk neki, ezután már a kialvatlanság és a fejfájás sem zavart annyira minket, úgyhogy a hagyományosabb tengeri fajok (baleári vészmadár, szula, fekete réce, korallsirály, alka) begyűjtése után jókedvvel indultunk a rizsföldekre madarászni. Egy ezüstsirályt kivéve (ez itt ritkaságnak számít) igazán nagy extrát nem sikerült leszerkeszteni a nap további részében, de a karnyújtásnyira lévő ezres sirálycsapatok átnézése jó élmény volt mindannyiunknak. Ha a Lleidában megszokott napi 100 gyűrűleolvasást nem is sikerült produkálni, azért 3-4 holland gyűrűs heringet még kiszedtünk a tömegből.

Kora délután tett ki minket Toni Valenciában, ahol hazafelé még beugrottunk az újvárosba kicsit sétálni. A Hemisferic tetején melegedett néhány sárgalábú és volt két gyűrűs is köztük, így kulturálódás közben is sikerült produkálni két megkerülést. Ádám vonzza a színesgyűrűket. Én még sose láttam gyűrűs sirályt a művészeti városban erre most egyből kettő is! Vagy csak én nem tartom nyitva a szemem eléggé?!

Vasárnap egy igen hosszúra sikerült szombat éjszaka után már csak annyira futotta az erőnkből, hogy kitekerjünk Pinedoba seewatcholni, de az erős szél miatt gyakorlatilag alig láttunk valamit viszont jól átfagytunk.

A hétfő szünet volt Valenciában, úgyhogy Bosco hétfőn is ment madarászni és volt olyan kedves és meghívott minket. Az aznapi program kőkemény rizsföldezés volt egy kis seewatch-csal összekötve. Levarrtuk a bukdosó vészmadarat is tutira, a rizsföldeken pedig a sirálytömegeket szűrtük. Meg is lett az eredménye, egy szerb és egy MAGYARgyűrűs danka! Ez olyan esemény volt, ami eléggé feldobott minket, mert már egy ideje eljátszadoztunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy magyar gyűrűs madarat levarrni és most sikerült. Egyből írt is sms-t Ádám Zsoltnak, aki három percen belül válaszolt, úgyhogy a megfigyelést követő maximum tizedik percben már tudtuk a madár eredetét (Részilas, 20008). Bosco most megláthatta, hogy a magyar központban milyen sebességgel működnek a dolgok! Kora délután visszaértünk, itthon már csak egy fél óránk volt mielőtt Ádámnak indulnia kellett volna a buszhoz vissza Lleidába.