Népszerű bejegyzések

2009. december 26., szombat

Nem madaras: karácsony előtt

2009.12.24.

Tegnap elindultam Valenciából, az őrült városból egy kis magyarországi pihenés miatt. Most itt ülök Barcelona repterén, reggel 7 óra van, lassan lehet becsekkolni. Kicsit nehezen tudom forgatni a fejem, mert kissé elaludtam a nyakamat. Már délután eljöttem Valenciából, mert karácsony előestjét barcelonai városnézéssel akartam tölteni. Ez össze is jött, már kora este itt voltam és utána a várost jártam egy darabig. Aztán sajnos eredeti tervemet, mely szerint ezt az éjszakát egy diszkóban vagy egy bárban akartam átvészelni, anyagi megfontolásokból fel kellett adnom. Hostelben sem akartam megszállni, tizenvalahány eurót kicsit sokalltam pár óra alvásért, úgyhogy maradt az a lehetőség, hogy eggyel megnövelem a reptéren átcsövezett éjszakáim számát. Az utazáshoz megszavaztam magamnak öt euró luxuskeretet, amiből végül is egy olcsó baileys utánzatot vettem altató gyanánt. Reptéren azért nem megy olyan könnyen az elalvás, néha nem árt kicsit rásegíteni. A műbaileys hatott, aludtam vagy öt órát néhány, talán kelet-európai útitárs társaságában a terminál várójában. A padleosztásnál sikerült egy olyat kifognom, amin még elfeküdni is el lehet, úgyhogy mákom volt. Persze amikor kimentem cigizni, valaki egyből befeküdt a helyemre. Mivel türelmes ember vagyok, türelmesen megvártam, amíg valaki más, előnyösebb fekvésű vagy kényelmesebb padon alvó csávó megy ki cigizni aztán befoglaltam a helyét.

Most már felkeltem, meg kell innom ezt a krémlikőrt, a gépre nem vihetem fel, kiönteni meg kár lenne. Páran biztos hogy alkesznak néznek most a reptéren, amikor a mercadonás zacsiból előkapom az üveget és nagyokat húzok belőle, de nagyon finom.

Barcelona egy király nagyváros. Bejön. Amikor jövök majd vissza a karácsonyi pihenés után, sanszos, hogy pár napot majd eltöltök itt.

Arra gondoltam, hogy mivel az utóbbi időben úgyse volt túl sok időm blogot írni, és most van még bő két órám a felszállásig és kábé másfél deci krémlikőröm is van még, írnék pár sort az utolsó valenciai hetemről.

Csütörtökön meguntam a szervezkedést, meg hogyha valamit leszervezünk, az végül sose úgy lesz, ahogy megdumáltuk és akkor meg utána én vagyok a köcsög és mehet a magyarázkodás. Szóval bekevertem magamnak egy erősebb adag kalimocsót, aztán megindultam botellonra egyedül, gondolván, hogy majd lesz ahogy lesz, most csak felemelem a kezem, becsukom a szemem, azt majd valami csak kisül a dologból. Így is lett. Először helyiekkel haverkodtam, egyiküknek volt valami étterme a környéken, és még szép lány is volt az illető, tehát jó lett volna maradni, de aztán összefutottam Stefanoékkal és inkább velük tartottam. Semmi vicces dolog nem történt az este folyamán, de a Botellon most is nagyon jó volt, ismét megint majdnem annyian voltak mint szeptember végén.

Szombaton reggel rájöttem, hogy rajtam kívül még valaki használja a fogkefémet. Nagyon meg sem lepődtem és inkább nem kezdtem el kérdezgetni, hogy ki használja és mire, mert vannak olyan dolgok amiket nem érdemes nagyon firtatni. Most megelégedek azzal a gondolattal, hogy reményeim szerint az egyik lakótársam használja, és nem pedig az egyik ideiglenesen beköltözött srác. Valamint bízom benne, hogy rendeltetésszerűn használja nem pedig valami másra. Inkább nem akarok megbizonyosodni arról, hogy tényleg így van-e. Jobb a boldog tudatlanság. Ezt megtanultam ebben a lakásban. Ha valami furcsa dolog történik, és nem értem, hogy miért történik, akkor sokkal jobb az úgy nekem, ha nem akarom kideríteni a miérteket és hogyanokat, csupán hagyom, hogy csinálják a srácok amit csinálnak. Ha útban vagyok, akkor úgyis szólnak, ha pedig befejezték, akkor azt előbb-utóbb észreveszem. Csak nem szabad elkezdeni kérdezősködni, ez az egyetlen szabály.

Este megrendeztük a harmadik házibulit a héten. Az elsőhöz képest határozottan csendes buli volt. Vettünk egy hatkilós disznót és azt sütöttük meg, mivel Alannak, a mexikói lakótársamnak ez egy nagyon kedvenc kajája és elvileg most neki volt a szülinapja. Mivel az ő szülinapja volt, a vendégek többsége dél-amerikai volt, közülük is a mexikói community tagjai voltak a legtöbben. Meg kell mondjam, igazán csípem a dél-amerikaiakat. Alan révén az elmúlt pár hónapban megismerkedtem jó néhány mexikóival, brazillal, ecuadorival, hondurasival, stb. Nagyon nyitott, vidám és őszinte emberek. Annak ellenére mondom ezt, hogy az egész dél-amerikai cserediák közösség azon röhög ahogy bizonyos szavakat kiejtek spanyolul, de ezt leszámítva tényleg csipázom őket. Elsőre kicsit furcsának tűnhet, hogy amikor vendégségbe jönnek és azt mondod nekik, hogy érezzék otthon magukat, akkor tényleg teljesen, talán kicsit túlságosan is otthonérzik magukat, de ha te mész vendégségbe hozzájuk akkor ők ugyanezt várják el tőled. Nagyon vendégszeretőek és nem csak akkor tudják magukat jól érezni, ha isznak. Tegnap például akik még maradtunk a lakásunkban plusz egy-két ember (egy brazil és egy olasz srác, akik beköltöztek hozzánk a karácsony előtti két éjszakára, valamint Betti), vendégségbe mentünk vacsorára egy dél-amerikai lakásba. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nem igazán volt meghirdetve vacsora és tökre nem vártak minket. Sebaj, mosolyogva fogadtak, a rejtett készleteiket elénk tették, aztán átengedték a konyhát Alanéknak, a lakótársaimnak hogy megcsinálhassák a vacsit. Ahhoz képest, hogy nem volt senki sem meghívva, egész jó kis este kerekedett a dologból. Még nálunk Bettivel csináltunk egy igazán király parasztos rántottát magyar alapanyagokból, amit természetesen magunkkal vittük a vendégségbe. Számunkra kicsit szokatlan módon, tortillával, csipős szósszal és valami tortillába való húsos fogással fogyasztottuk el a rántottát friss kenyér helyett. Többen megdicsérték, úgyhogy lehet, hogy csak szerintem ütötte kicsit durván a rántotta a mexikói kaját. A vacsi után spanyol activityt játszottunk, ami azért annyira még nem ment, de nembaj, majd legközelebb.

Najó, lassan indulok, a krémlikőr is elfogyott, meg lassan lehet becsekkolni, úgyhogy azt hiszem mostanra legyen elég ennyi. Ezt a bejegyzést majd otthonról feltöltöm.


Már be vagyok csekkolva. Itt ülök a váróban. Érzem a krémlikőrt. Nem örülök neki. Most mondták, hogy minimum öt órás késéssel indul majd a gépünk. Nem csipáz engem ez a karácsonydolog. Jó esetben hat körül hazaérek. Tényleg csak szenteste lesz a mai karácsonyozásból.. Nem baj, legalább a takarítást megúszom így. Meglepő módon nincs lincshangulat a váróban, mindenki türelmesen vár. Egy-két magyar kicsit idegeskedik, de a spanyolok elég lazán veszik a dolgot. Engem sem nagyon érdekel, hogy kicsit késünk, jól eldumálgatok néhány itt lakó magyarral. Megbeszéljük, hogy kicsit ciki, hogy pont szenteste előtt van ez, de inkább csak poénkodunk és próbáljuk kideríteni, hogy hol lehet rágyújtani. Hamar kiderül, hogy sehol. Csabi, az itt élő apuka úgy határoz, hogy neki nem ér meg egy biztonsági átvizsgálást egy szál cigi, úgyhogy ő marad. Én inkább bevállalom ezt a félórás procedúrát egy cigiért. Végül is van időm. Miután visszajöttem vettem egy szendvicset abból a nyolceurós kuponból, amit a reptér adott a késés miatt. Egész sok itt a szép lány. Lehet ismerkedni kellene, ez talán ideális terep erre a célra. Mondjuk lassan leesik, hogy egy padon alva töltöttem az éjszakát, nem kicsit vagyok borostás, bő két napja nem fürödtem, valószínűleg enyhe aldehid szagom van, és ugyanabban a ruhában vagyok már egy jóideje, tehát a csajozást mára inkább pihentetem. Mielőtt még elmúlna a krémlikőr hatása, el kellene mennem szunyálni az egyik vaspadra. Ezelőtt azonban egyetlen dolgot még szeretnék megejteni:

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok!

2009. december 23., szerda

Nem madaras: pár nap tél

2009.12.17.

BZ, Rita és Zsombi jártak nálam látogatóban a hétvégén. Szétmadarásztuk az agyunkat. Kicsit nehéz volt összekombinálni a négy nap madarászást négy éjszaka bulizással, de többé-kevésbé sikerült. Egyedül utolsó nap nem sikerült elindulnunk madarászni miattam, mert Zsombival reggel fél hét körül tértünk nyugovóra egy igazán zsír és kissé vad szombat éjszaka után és engem nem tudtak felkelteni. Mondjuk zsinórban a negyedik bulinap volt a héten, de Zsombi akkor is fel tudott kelni, csak én nem. Zoliék kicsit belenyúltak a rosszidőbe, mert mielőtt itt voltak még sohasem volt olyan szar idő, mint kinttartózkodásuk utolsó két napján. Nem azért használtam a szar jelzőt az időjárásra, mert nem tudok egyéb jelzőket a rosszidőre, hanem mert tényleg szar volt az idő. Madarászvendégeim egy bérelt autóval érkeztek és velük tarthattam, így végre távolabbi helyekre is eljuthattam és újabb fajokat is láthattam. Köszönet érte! Köszönet illeti Tonit is, aki egyik nap végig guideolt minket, valamint hasznos tanácsokkal és térképekkel látott el minket. Köszönjük, Toni! Még várok egy kis élménybeszámolót a hétvégéről, majd ha megérkezik feltöltöm szép képekkel.

Hétfőn Zoliék hazamentek és ma végre négy nap nyolc fokos dermesztő hideg után visszatért a tavasz Valenciába, az őrült városba. Négy nap télikabát után végre ismét vissza lehetett venni a nyárikabát. Már csak egy hét van karácsonyig, ezt mindenki érzi. A suliban most van az utolsó nagy hajtás, ebben a két hétben kell a legtöbbet tanulnunk. Ugyanakkor a diákok többsége hazamegy majd ünnepelni, valaki vissza sem jön. Akik jövőre már nem itt folytatják, rájöttek, hogy már csak egy hétig tart a móka, úgyhogy igyekeznek kihasználni az utolsó pillanatokat, csak a tanulás kicsit megmérgezi a lazulást. Emiatt mindenki csak néhány órákat alszik naponta, hogy jusson idő mindenre. Mindenki érzi a végét, de ebben az őrült, kiélezett, eszeveszett, hajtós rohanásban, ami most a napjainkat jellemzi, nem jut idő az igazi búcsúra. Ha bemegyek a suliba, nincs benne a levegőben a búcsúhangulat, mindenki csak rohan, dolgozik, tanul és persze néha bulizik. De jó ez így, még ebben a kifordult, őrült, kifacsarodott, kimerítő, fárasztó, száguldó életvitelben sem lehet mindig minden úgy, ahogy jó lenne. Itt sem szólal meg mindig a sopronisdoboz, hogy nyertél egy kocka sopronit. Na ez fos hasonlat volt, de jobbra most nem futotta, majd később kitalálok valami jobbat.

Janicimborám ma megy haza karácsonyozni, én majd csak szerdán. Néha kicsit hiányoznak az otthoni dolgok, de szívesen maradnék is. Ami biztos, hogy bár nagyon szívesen tölteném itt a karácsonyi szünetet, de jól fog esni egy kis pihenés otthon, heti négy buli és kötelező napi tanulás nélkül, meg nagyon jó lesz két hetet eltölteni egy olyan lakásban, ahol nem négy disznó lakik rajtam kívül. Ami itt van nálunk, az már tényleg kezd kicsit sok lenni. Mára odáig jutottunk, hogy gyakorlatilag vagy én takarítok, vagy senki, de már kezd elegem lenni abból, hogy öt ember után pucoljam ki a kéglit. Nem vagyok a faterjuk vagy az anyjuk hogy megcsináljam helyettük. Már ha megkérem őket, hogy takarítsanak fel valamit, akkor vagy leszarják, vagy mondják hogy majd holnap vagy pedig kiakadnak, hogy olyan vagyok mint egy tábornok. Kapják be. Jófejek meg minden, de ez a hozzáállás kicsit kezd már ráhúzódni a kapcsolatunkra. Előbb-utóbb csak elhelyezek majd valami kis meglepetést a párnahuzatukba és most nem szaloncukorra gondoltam. Kicsit hisztisnek tűnhetek, pedig nem vagyok az, csak egy picikét másnapos, de látni kéne hogy néz ki ez a lakás és akkor mindenki megértené, hogy miről beszélek.

Ennyi rizsa után rá is térnék a lényegre. Mivel az utolsó hetekben járunk, ezért az alkoholvonat menetrendje kicsit megváltozott, mostanában már kedden elindul. Nem kell rosszra gondolni, mostanában csak napi egy-két söröcskét hoz a vonat.

Most kedden rendeztünk egy kis szülinapi házibulit, kábé harminc résztvevővel. Volt olyan játékos, akinek nem csak két sört hozott a vonat, hanem kicsit többet, illetve jóval többet. Asszem az utolsók reggel hatkor mentek el innen, kivéve Pedrot, mert ő 11 körül tudott csak felkelni. A buli király volt, csak lehet, hogy a szomszédoknak nem tetszett annyira, mert Alan felfújt százötven minilufit és beeresztette őket a szalonba, ahol mindenki azokon lépkedett és ez ment hajnali hatig, szóval tuti senki sem aludt a házban. Itt se lesz több házibuli. De ez a mostani egész zsírra sikeredett, mindenki jól elvolt, reggel ötig buliszinten csapattuk, utána már csak dumálgattunk. Semmi extra nem volt, talán a buli fénypontja az volt amikor a konyhában a padló a kiborult folyadéktól átváltozott egy csúszós placcá és azon jégtáncoltak a népek. Persze az állandó cserediákmulatság, káromkodásokra megtanítani egy másik nemzetiségű diákot és utána felmondatni vele kamerára, az most is ment. Ezen mindig jót lehet röhögni. Az elmúlt három hónapban nem sikerült megunni és szerintem nem is fogjuk. Ezen a bulin portugálul tanultam egy-két új kifejezést. Ötletem sincs, hogy mit tanítottak nekem, de aki tudott portugálul, azoknak nagyon tetszett.

Egyedül Pedro és az ünnepelt durrantott be erősebben, mi inkább tényleg csak egy-két nagy sört ittunk meg hosszan elnyújtva. Szobatársam összejött egy olyan gádzsival, hogy az brutális. Szavazás nélkül is ő volt a buli nője. Aztán bevitte a szobánkba az ágyára, illetve az ágyán lévő szennyeshalomra (ilyen jó nő, és tökre nem érdekelte a kupi meg a szag, tehát vagy a franciák is igénytelenek, vagy nemtom), és emiatt végül is kiszorultam a szobámból. Pedro meg ugye már négy fele eldobta a kanalat, és utána megtalálta Greg ágyát és bele is feküdt. A nappaliban meg a helyi srác Borja fűzte a nagyonjó francia buxa barátnőjét, tehát a végeredmény az lett, hogy hárman maradtunk Alan egy szem ágyára. Végül is Alan megvárta amíg Borjáék leléptek, aztán befoglalta a kanapét.

A szerdai szokásos őrültszerdára csupán Janicimborám és egy lengyel csaj érkezett, de később beugrott Zsuzsi is, majd befutott még kábé nyolc-tíz ember. Ennyit arról hogy nem lesz itt többet házibuli. Mondjuk ez nem is volt igazi házibuli, kettő felé megindultunk szokásos célpontunk felé egy közeli kis lyukba. Ott jól elvoltunk, utána a lengyel lányt megpróbáltam hazakísérni, de végül nem sikerült. Szerintem köze lehet ennek ahhoz, amit az egyik nagyon jó barátnőjével csináltam az elmúlt időszakban. Alapvetően egy tisztességes udvarias gyereknek tartom magam, vagy legalábbis az igyekszem lenni, de néha úgy alakul hogy nem látszom annak. Néha úgy hozza a sors, hogy olyanokat teszel egy lánnyal, amitől olyanná válsz, mint azok, akik miatt a luvnyák minden csávót rohadéknak tartanak. Na mindegy, eddig se nagyon írtam a csajozós sztorikról, úgyhogy most sem fogok. Az este tanulságát azért leírnám, hogy a jövőben is emlékezzek rá: lehet, hogy nem a legjobb ötlet ráhajtani annak a barátnőjére, akivel csúnyán kibabráltál előző héten.

Ádám bejegyzése: Ez tényleg egy „őrült város”!!!

Már írtam annak a hétvégének a madaras részéről, amikor Ádám meglátogatott. Hát mit mondjak, a soproniakat nem kell félteni. Szerintem megmutattuk, hogy kell csapatni. Megmutattuk, hogyan lehet az éjszakázást és a madarászást párhuzamosan csinálni. Király hétvége volt, nagyon jól éreztem magam!. Íme Ádi bejegyzése az itt töltött pár napról:

2009.12.04.

A 6 órás busz út után végre megérkeztünk Valenciába 2 erasmusos lleidai kolleginámmal. Dani bácsi már várt ránk, de hamar le is lépett, mert zh-t írt a szegény, így ő csak később csatlakozott hozzánk. Addig én a csajokkal nagy örömömre shoppingoltam egy jót”…

Miután Danival megtaláltuk egymást valencia egy másik felén, ahol ők laktak, addigra már jócskán estére járt az idő.

Vásárlás az esti partyra a jó öreg Mercadonában, vacsora és már indult is a szekér. A forgatókönyv ismerős volt Lleidából: Minél több szesszel oltani szomjunkat még otthon a filléres nedűből, majd irány az ingyen diszkó!:-)

Hatalmas party volt, bár menet közben elhagytunk egy ingyen pia jegyet is, ami azért nagy hiba volt, de még mindig kisebb veszteség, mint vendéglátóm pénztárcája iratostul…J (bocs Dani, ezt ne tudtam kihagyni, annyira abszurd…)

Másnap reggel 8-ra már vártak is ránk a helyi guide-ok (Toni Alcocer és Bosco Dias), Dani barátai, akik a maroknyi valenciai madarász csapat magjai voltak.

A hír a sarkantyús pityerről még a másnaposságot is elfeledtette velem, pedig 3 óránál többet nem aludtam aznap éjjel.

2009.12.05.

Elsőként Albuféra legnagyobb tavára néztünk ki, ahol min. 10 ezer kacsa tartózkodott. Itt leolvastunk egy olasz gyűrűs kenti csért, láttunk 11 bütykös ásóludat, aztán irány a sarkantyús pityeres platz, vagyis a tengerpart. Gyönyörű homokdűnék, egészséges vegetáció és Daninak köszönhetően meglett a pityer is. Többször szólt, 20-30 méterről fotóztuk, király volt. A hangja a házi verébhez hasonlít röptében, farkát gyakran billegette. Egyebek: a sarkantyús pityeren kívül nekem új faj volt a szula (4-5pld), alka (2pld), baleári vészmadár (2-300pld). Volt itt kb. 100 nagy sirály, köztük egy baleári gyűrűs (piros) madárral, amit nem sikerült lavarrni. Sok hering, pár danka, 28 parti lile, 6 fekete réce, 46 ezüstlile, 20-30 fenyérfutó, 422 havasi partfutó, 130 apró partfutó, 3 jó kései sárga billegető, 2 búbosbanka, rengeteg szirtifecske, 10-20 kenti csér…

Utána a rizsföldekre mentünk, ahol 4 holland gyűrűs heringet olvastunk le a kb. 200 madárból. Továbbiak: cca. 15 ezer danka, 400 bíbic, 30 aranylile, iszonyat mennyiségű kis kócsag és pásztorgém, 1 ad törpesas (nekem 2. Spanyolországban), 2 réti cankó, 1 erdei cankó, 9 nagy póling, 3 sárszalonka, 20 pajzsoscankó, ezüstsirály 1 (2. teles), ami itt raritie-nek számít!…Pár sikertelen próbálkozás gyűrűs sirályokra, mivel a területen elég intenzív vízivad vadászat folyt…L Nagyon élvezetes madarászat volt, komoly mennyiségekkel és új fajokkal!

Visszaérve Valenciába Danival, a „hiper-szuper” épületek tetején volt pár tucat sárgalábú, átnézve őket 2 színkombinációsat szedtünk le a turisták nagy meglepetéséreJ

Este a csajok már átköltöztek Danihoz a Student Hostel-ből.

Jóformán másnaposan vágtunk neki az éjszakának a török Mervével és a német Carolinnal, akik tényleg nagyon rendesek voltak. (itt mindenki azt gondol, amit akarJ)

Egy cseh-lengyel házibuliban találtuk magunkat néhány magyar és francia társaságában. Jó kis albérlet volt, a konyha tele alkohollal, igazi erasmus flat! Meg kell, hogy mondjam: Tetszett!

Itt megalapoztuk a rövid távú jövőnket… Daniéknak olyannyira sikerült ez az alapozás, hogy mit ad Isten a diszkótéka felé menet találtak egy bevásárlókocsit az utcán….folytassam, vagy mindenki tudja mi következett……J Igen, Dani, betyár Jani és még egy-két félnótás ki is próbálta a járgányt és sikerült egy üveg minőségi Hacendado, Vega Cristina névre hallgató, remek évjáratú palackos bort összetörniük…

No, miután valahogy lemaradt tőlünk a toliga, nagy nehezen hajnal 3-ra oda is értünk a buli helyre. Itt aztán elszabadult a pokol. Italozás, bárszéken táncolás, hányás (engem lehánytak, de nem tudom ki volt, mert később vettem észre)….

Hajnal 5 és 6 közé teszem azt az időt, mire valahogy taxival hazakeveredtünk, józanul persze!

Délután egykor azért sikerült kikászálódni az ágyból, aztán a csajok leléptek, így a kaja után már mentünk is seewatchingolni bicajjal.

2009.12.06.

Erős szél fújt, de azért így is láttunk pár jó fajt: 2 nyári lúd (nagyon jó faj itt!), 5-6 barna rétihéja húzott alacsonyan a víz felett, 2 ad korallsirály, min. 10-15 szerecsen, 500-1000 danka, 3-400 sárgalábú és hering vegyesen, 2 hegyi billegető, sok kenti csér és egyebek.

Az örvös bukókat sajnos nem láttuk. Hazatekertünk a szembeszélben, aztán kaja és egy közös pálinkázás magyarosan, de csak módjával.

Fél kettőkor hulla fáradtan a pótvacsi után tértünk nyugovóra.

2009.12.07. Albuféra

Ma reggel is 8-kor indultunk a parkolóból, de ma Bosco Dies vitt minket Danival. Ő is nagyon vágta a fajokat és úgy ismeri a területet, mint a tenyerét.

Először a golfpályához mentünk, de már útközben a kocsiból láttunk egy törpesast!

A parton szuper idő és jó fények valamint egy nagy halfarkas fogadott minket közel a parthoz. 5-10 szula (vadásztak is, öreg+fiatal), 2 alka, sok kenti csér, 100-200 baleári vészmadár közel a parthoz és volt pár tuti bukdosó is végre!!, hering-sárgalábú vegyesen, danka százával, 30 fenyérfutó, 7 fekete réce, 300 csörgő a tenger felől jöttek, mivel a vadászat miatt kimennek a nyílt vízre Albufera-ból!+messze a parton ezüstlilék, apró-havasi partfutók…

A golfpálya után még 2 helyen, néhány kilométerrel délebbre kinéztünk a tengerre, de a vészmadarakon és 10 késői molnárfecskén kívül mást nem láttunk.

Végül a rizskazettákon kötöttünk ki. Az elején nehezen találtuk meg az ideális sirályozó helyet, mert szét voltak szóródva kis csapatokra. Fajok: 2 korallsirály, 1 szerecsen, 1-200 hering, köztük egy piros gyűrűssel, amit nem bírtunk leolvasni, 1 réti cankó, 40 aranylile, 15 pajzsos, 1 törpesas, 300 bíbic, 300 szárcsa, 30-40 kis vöcsök, 1 kanalasgém, 1 havasi partfutó és végül, de nem utolsó sorban az egyik traktor után haladó danka csapatból 30-50 méterről sikerült kiszednünk 2 színes gyűrűs madarat, az egyik egy rétszilasi 2008-as jelölésű volt, a másik pedig egy szerb gyűrűs. Ezzel egy álom vált valóra, legalább is ami engem illet, mivel végre sikerült egy magyar gyűrűset kint leolvasni és fotózni! E hab volt a tortán az 5 új fajom mellé! Volt még pár fém gyűrűs is, de ezekkel nem foglalkoztunk, mivel sárosak voltak. Szerencsés helyzetből még több madarat le lehetett volna olvasni, de hát a terület 21 ezer ha és van 8-10 madarász egész Valenciában ha jól tévedek…

Szuper hétvége volt, csak kár, hogy így elszalad! Nekem 5 új faj+magyar gyűrűs madár…tényleg egy álom vált valóra!

Köszi Dani bácsi, remélem továbbra is ilyen jól nyomod majd ott kint aztán meg itthon majd együtt is találunk végre valamit….például egy spanyol gyűrűs kuhit..!:-)