Nem madaras: szombat, rekordkísérlet

2010.01.30.

Van egy kissé őrült olasz srác, a neve Francesco. Miért is őrült? A 'valamire még lehet használni talált tárgyak' vetélkedőt teljesen egyértelműen ő nyerte. A fél ruhatárát és a fél lakását az utcáról szedte össze. Talált ballonkabátot, kalapokat, biciklikereket, képeket, meg szinte mindent, amit csak el lehet képzelni. Nekünk eddig csak három székkel, egy pohárkészlettel és egy-két ruhadarabbal sikerült gazdagítani a lakásunkat, de neki szinte minden onnan van. Szóval a guberálás nem hivatalos versenyét simán hozta. Ma pedig elindult egy spanjával egy tandemen Gibraltárba. Szóval egy picikét őrült, de az néha inkább előny, mint hátrány.

Francesco főbérlője elkövette azt a hibát, hogy a távozás előtt visszaadta neki az albiért fizetett kaukciót. Elég komoly hiba volt, mert olasz barátunk ezért belevágott egy rekordkísérletbe. Meg akarta rendezni a félév legnépesebb házibuliját. Ehhez a nemes célhoz természetesen mi is hozzájárultunk a jelenlétünkkel, plusz még hívtunk mi is vagy huszonöt résztvevőt. Szerintem nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy kábé 140 ember megfordult a lakásban. Aki nem fért be, az hamar hazament, de sosem esett a létszám olyan nyolcvan alá. Tényleg erős buli volt, de még sokkal inkább zsúfolt. Néhány apróbb észrevételt azért leírnék arra az esetre, ha valaki hasonló rekordkísérletre készülne, akkor mire számíthat. Egy ilyen tömegrendezvényen olyan sűrűn állnak az emberek, mint egy George Michael koncert első soraiban a sikoltozó gádzsik. Vagy mint egyforintos sörakciókor a bárpult előtt a szomjas tömeg. Amikor melletted gyújt rá valaki, akkor előbb-utóbb megtalálja szerencsés esetben a kezedet az égő cigijével. Azért szerencse, hogyha a kezedet találja meg, mert akkor érzed, hogy valami éget. Ha az ingedet találja meg, akkor nem. Általában csak később veszed észre, hogy a kedvenc inged már csak játszósruhának lesz jó ezentúl, mivel a bulin nem kapcsoltál időben, hogy éppen kiégetnek. Ha mégis a kezedet találták meg, ami ugyebár a jobbik eset, akkor általában hirtelen elrántod, még mielőtt másodfokú égési sérülés keletkezne rajta. Viszont ha elrántod, akkor a mozdulat során a könyököd jó eséllyel beleakad valakinek a poharába, amitől az vagy kiborul vagy leesik. Az biztos, hogy csont nélkül a padlóra sosem ömlik a pia ilyen tömegben. Legalább egy emberrel találkozik útközben. Ha mákod van, akkor nem te vagy az, de még ekkor is kétesélyes a dolog. Rosszabbik esetben vagy egy nagydarab srácra ömlik vagy arra a gádzsira, akit épp szeretnél kicsit jobban megismerni. A nagydarab srácokkal néha nehéz megdumálni, hogy nem a te hibád, amiért dobhatja ki az új fehér ingét, mert a vörösbort csak az arielreklámban szedi ki a mosópor, a valóságban csak az ecetes olló. Ha azt a lányt öntötted le, akit éppen fűztél, akkor egészen biztos, hogy ezután egészen más irányt fog venni a beszélgetés.

Házibulikba mindig innivalóval érkezik az ember. Egy ilyen zsúfoltabb házibuliban ha szem elől téveszted az itókádat, akkor azt már felejtheted is el. Amikor nem látod ott ahova tetted, az azt jelenti, hogy már megitták, nem pedig azt, hogy valaki jófejségből betette a hűtőbe. Cigire ugyanez igaz. Azt is érdemes átgondolni, hogy mikor gyújtasz rá, mert aki körülötted áll az úgyis kérni fog. Ez sose baj, de egy tömegbuliban mindig legalább hatan vannak körülötted. Az is közismert tény, hogy egy házibuliban mindenki cigizik, úgyhogy egyetlen cigi elszívása esetünkben hét szállal csökkentette a készleted. Most röviden visszautalnék a kicsit feljebb ismertetett jelenségre, hogy mi történik egy ilyen zsúfoltabb buliban, amikor valaki rágyújt (kiégetős-kézelrántós-pohárkiborítós rész). Tehát nagyon körültekintőnek kell lenni a dohányzással, mert egyetlen cigivel tömegkatasztrófát okozhatsz.

Lássuk mit érdemes tudni a csajozásról. Mint minden házibuliban, egy tömegbuliban is a többség arra a nőre hajt, akire te is. Ezen nem kell csodálkozni, ez mindig így van, a srácok ízlése alapjában véve egyforma. Szóval ismerkedés terén erős konkurenciával kell számolni egy tömegbuliban. Ha sikerült odaküzdened magad ahhoz, akit be akarsz fűzni és még dumálni is tudtok, még akkor is vannak dolgok, amiket érdemes észben tartani. Pia legyen a közelben és a pisilést el kell felejteni. Elmenni vécére vagy piát keresni legalább egy negyed órás, előbbi néha félórás program. Ennyi ideig tart átfúrni magad a masszán. Ráadásul kétszer kell megtenned a távod. Ha egy jó sunát egy ilyen típusú buliban magára hagysz akár csak két percre is, már el is felejtheted. A konkurencia nem hagy kihasználatlanul két percnyi lehetőséget.

Ami a mellékhelységek használatát illeti, sokkal jobb nem használni őket. Az idő előrehaladtával exponenciálisan romlik az állapotuk. Alap, hogy legalább negyed órát igénybe vesz ez a program. Egy száznegyven fős partin mindig öten állnak sorba legalább. Ha mákod van, akkor mindegyikük elintézi két perc alatt, de ez lehet sokkal több is. A hajnal közeledtével egyre sanszosabb, hogy valaki bemegy gondolkodni, aztán bealszik. Ha nincs mákod, akkor előtte magára zárta az ajtót.

Bevallom őszintén, annyira nagyon nem jött be heringként nyomorogni egész este, nyomorgok én eleget amúgy is, de poénnak azért jó volt.

Ezzel az utolsó fiesztával lezártnak tekintem a szülinapi bulihetemet. Vége, kiégtem. Úgy érzem, hogy ezen a héten kicsit túladagoltam e káros szenvedélyemet. Állítólag ha valamiről le akar szokni az ember, akkor azt jobb olyankor elkezdeni, amikor már undora van tőle. Nekem most buliundorom van. Nem azt mondom, hogy le akarok szokni teljesen, de mostantól visszaveszek. Egy pár napig kerülöm a partifüggő cimborákat, nehogy rábeszéljenek valami olyanra, amit nem szeretnék. Ráadásul Albuférában holnap véget ér a vadászszezon, úgyhogy végre ismét lehet majd normálisan madarászni.

Nem madaras: péntek, új lakótársak, új barátok

2010.01.29.

Errefelé viszonylag gyakran vannak olyan napok, amikor váratlan meglepetések érnek és amikor nem minden úgy alakul ahogy tervezted. Ráadásul olyan iramban rohannak az események, hogy semmi esélyed nincs arra, hogy bármivel befolyásold a dolgok folyását. Amikor rájössz, hogy nem tudsz beleszólni abba, ami körülötted történik, olyankor nem érdemes idegeskedni. Semmi értelme, csak stressszes lesz az ember, amiről ugyebár tudjuk, hogy sokkal károsabb, mint a viszkirumkólafanta. Már ráálltam arra az errefelé igen elterjedt problémakezelésre, hogy ilyenkor idegeskedés helyett próbálom inkább hátratenni a kezem és hagyni, hogy az események vigyenek magukkal. Most akkor lássuk, hogy is történt ez tegnap.

A már szokásos reggeli takarítás után megdumáltuk, hogyha már péntek, akkor igazán megrendezhetnénk az ötödik házibulit is a héten. Kábé ez volt az utolsó döntés, amibe még volt beleszólásom. Aztán leültem kicsit levelezni a tanárjaimmal és amikor befejeztem, észrevettem, hogy gyanúsan sok csomag van a nappaliban és hogy eggyel többen vagyunk. Kiderült, hogy mexikói lakótársam egyik haverja mától itt lakik. Kábé két perccel később megjött Pedro, a jófej brazil srác, és mondta, hogy menjek neki segíteni áthozni a cuccait ide, mert ő is nálunk lakik mától. Ja, azt elfelejtettem, hogy szobatársam nővére is megjött tegnap, úgyhogy jelenleg nyolcan vagyunk. Voltunk már itt többen is, de főleg csak vendégek, nem állandó új lakótársak személyében. Rájöttem, hogy akik lakni jönnek ide, azoknak több a cuccuk.

Estefelé a komplett lakás elhúzott kajálni valahova. Engem itthagytak és mondták, hogy majd fogadjam a vendégeket meg ilyenek. Ezen majdnem kiakadtam kicsit, de új életfilozófiám nem engedte. Lassan el is kezdtek érkezni a népek, közben durrantottam egy forraltbort, mert annak mindig nagy sikere van. Elég lájtosan indult a buli, a létszám olyan egy körül lett teljes. Próbáltam fűzni az embereket, hogy menjünk valahova tovább, ne egész éjszaka csak a lakásban tespedjünk. Ötletemre csak a lengyelek és az örökké kanos Carlos volt vevő, úgyhogy hatosban indultunk bele az éjszakába. Carlosékat elhagytuk útközben, összefutottak pár spanyol gádzsival, úgyhogy csak később csatlakoztak ismét. Mi a lengyel sunákkal inkább bementünk az egyik tucatklubba. Nemsokára kiugrottam bepuszilni az otthonról hozott kalimocsot, ami az egyik bokor tövében várakozott rám. Nem igazán bírtam vele, úgyhogy a járókelők közül hívtam segítséget. Végül is két helyi srác szállt be mellém a harcba. Jól elpoénkodtunk, aztán visszamentünk a helyre, ahol egy helyi brigáddal kezdtünk összemelegedni jobban. Volt egy helyicsávó, aki odajött azt erősen beajánlott az egyik barátnőjének, mondhatni odalökött. Szegény csajnak komoly gondjai voltak a járással, úgyhogy menekülőre fogtam a dolgot. Igaz, hogy mindig jó ismerkedni, de azért ennyire ne alacsonyodjunk már le. A helyi társaság még megdobott minket néhány ingyenbelépővel egy másik helyre. A lengyel csajokat valahol elhagytuk, úgyhogy csupán a két újdonsült barátunkkal és Carlossal indultunk tovább. Kocsival. Ugyanis a srácoknak volt kocsijuk és minket is elvittek. Utána előkerült valahonnan egy üveg rum. Na ez volt a baj. Betoltuk. Aztán bementünk a diszkóba. Aztán passz. Najó, csak vicceltem. Egy darabig együtt buliztunk, aztán elhagytak engem vagy én hagytam el őket, nem tudom. A lényeg csak annyi, hogy egyszer csak nem voltak meg. Úgyhogy próbáltam ismét új barátokat szerezni, ami többé-kevésbé össze is jött. Kolumbiai barátnőket találtam. Eldumáltunk, aztán hirtelen rájöttem, hogy már reggel hat van, úgyhogy megindultam haza.

Nem madaras: csütörtök, peallaparti 2

2010.01.28.

Délelőtt már egész gyorsan sikerült rendbevágni a lakást. Lassan annyira belejövünk, hogy alapíthatunk egy takarítócéget. Tegnapról itt maradt a paellafőző cucc, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy legyen ma is paellaparti. Így is lett. Bevásároltunk, hívtunk pár embert, aztán megcsináltuk mi a paellát. Tegnap minden mozzanatról csináltunk fotót, úgyhogy a fotókat visszanézve meg tudtuk fejteni az egyes lépéseket. Jobb lett, mint az, amit tegnap csinált a helyicsávó vagy legalábbis nem lett sokkal gázabb. Tegnapról megörököltem egy torokgyíkot, ezért ezt az estét lájtosra terveztem. Kajálás után kicsit dumálgattunk, elpusztítottunk néhány sört, azt olyan kettő fele megindultunk botellonra. Mivel visszatért a hideg, (éjjel akár hét fokra is lehűlhet az idő) nem voltak sokan, de azért jól eldumáltuk az időt.

Nem madaras: szerda, peallaparti

2010.01.27.

Dél fele sikerült kimászni az ágyból, aztán délután négyre nagyjából rendbe is raktuk a kérót. Csak azt nem tudom, hogy minek. Este kikísértem Bettit a vonathoz, mostantól egy hónapon keresztül otthon lesz az ottani sulis dolgokat intézni.

Amikor visszaértem a lakásba, egy hatalmas paellafőző cucc fogadott a konyhában. Mexikói lakótársam ideszervezte a komplett felszerelést és egy szakácsot is. Az indok egyszerű. A mexikói communityből Virinek volt a szülinapja és ő otthon nem rendezhet házibulit, ezért rendeztünk neki egyet itt. A héten már harmadszor volt valami buliféleség nálunk. Ez egy ilyen lakás. Mután kész lett a paella, megkajáltuk, kicsit odakapott, de jó volt így is. Apropó, mi is az a paella? Ez egy helyi cucc, mondhatni Valencia gulyáslevese. Tulajdonképpen nekem egy erősen felturbózott rizseshúsnak tűnik, de az itteniek nagyon büszkék rá. Tényleg nem egy rossz kaja, rengeteg fajtája van, nekem a tengeri verzió jön be a legjobban, de a tegnapi nyulas-csirkés verzió sem volt gáz.

A kajálásra még csak olyan tizenöten voltunk, aztán kaja után elkezdtek befutni a vendégek. A végső létszámot olyan ötvenre tenném. Ez volt ez első házibuli nálunk, ami kifolyt a lakásból, ugyanis a helyszűke miatt már a lépcsőházra is kiterjedt. Nem is értem, hogy a szomszédok hogy bírták ki. Általában a cserediákos házibulik végét a rendőrség megérkezése jelenti, mint ahogy azt már többször tapasztaltuk, de a mi szomszédaink még sosem hívták ki őket. Ezt most lekopogom, ne is hívják ki őket ezután se.

A vendégek többsége dél-amerikai volt, jól elvoltunk, nagy extra eseményről nem tudok beszámolni. Szerencsére. Sokkal jobbak azok a sztorik, amiken röhögni lehet, ha nem a te lakásodban történnek. Jók ezek a házibulik, de nekem nem jön be annyira az, hogy egész este csak álldogálunk, iszogatunk, és a másik nyelvet beszélőket tanítjuk meg káromkodni a saját nyelvünkön, aztán röhögünk rajta. Ez még mindig jó poén, szerintem sose fogjuk megunni, meg a házibulizás is király, de sokkal jobb, ha utána megyünk valahova tovább. Már a koktélfejlesztés területén sem tudunk olyan újat alkotni, amit meg is lehet inni. Legalábbis a most, a lakótársam által kifejlesztett viszkisör nem tartozott az iható kategóriába. A lengyel lányok kedvencét, a sangriavodkát még meg lehet inni ha nincs más, de nem szeretem. Tehát mivel ez a buli nem dobott semmi igazán újat és érdekeset, egy körül leléptem és találkoztam Zsuzsival és munkatársnőivel. Sokkal inkább volt kedvem elmenni négy bombanővel valami helyre, minthogy maradni és hallgatni ahogy a spanyolomon röhögnek. Egy adag kalimocso közös elpusztítása után a csajok valahogy bedumálták magukat a sor elejére én meg ledumáltam a kidobóval, hogy szülinapom van és ezért hadd ne kelljen már fizetnem. Ez elvileg minden helyen így van errefelé, de mégse akart először beengedni ingyen. Mondjuk kár volt az erőfeszítésért. Bent a helyen kábé háromszáz csőrészeg agresszív és kanos faszi próbálta befűzni a táncolni próbáló ötven gádzsit. Szánalmas volt. Szóval fos buli volt, sanszos hogy többé nem megyek erre a helyre. Következő szerdára valami másik helyet kell nézni. Amikor visszaértem a kéglibe, már csak olyan tizenöten maradtak és ők is már épp indultak, úgyhogy miután a szeméthegyeken keresztül (ötvenen voltunk, tényleg volt egy kis rumli) megtaláltam az utat az ágyamba, egész hamar lefeküdtem.

Nem madaras: kedd, gulyásparti

2010.01.26.

Egy gyors madarászat után húztam haza bevásárolni az esti gulyáspartira. Délután jöttek a magyar cimborák (Betti, Zsuzsi, Jani) segíteni. Nem apróztuk el, a tíz főre szóló mennyiségek dupláját vásároltuk. Majd két kiló hús, egy kiló répa, három kiló krumpli, bő egy kiló hagyma, stb. Egyedül meg se tudtam volna csinálni, szóval nagyon jó, hogy a többiek segítettek. Még a boltba is ők mentek le a hiányzó alapanyagokért meg tíz liter borért, amiből forraltbor lett. A konyhát háromnegyed óra alatt sikerült használható állapotúra felhozni, utána mind a négyen nekiestünk a főzőcskének. Csapatmunkával pár óra alatt összehoztuk a gulyást, ami igencsak jóra sikeredett. Tizenöten voltunk rá (international team, néhány helyi arccal kiegészülve), mondhatni egy csepp sem maradt és mindenki nagyon dicsérte. A forraltbor is ütős lett, az is bejött a vendégeknek. Aztán egy kis szülinapozás következett, kaptam király ajándékokat, egy személyre szabott ppt-t, a három tündér (Betti, Zsuzsi, Jani) pedig még egy tortát is hoztak. Baromi jól esett az egész, nagyon jól éreztem magam, köszönet érte, srácok! A szülinapozás után Luis, a helyi rendőr, Betti pasija összedobott egy nagyobb adag mojitót, ami mellett kellemesebben telt a beszélgetés. Fél kettő fele megindultunk Lukaszhoz, aki egy lengyel srác és egy nap van a szülinapunk. Emiatt rendezett egy nagyobb házibulit. Elvoltunk, több olyan arc is volt akiknek ez volt az utolsó bulijuk, mert nekik a héten véget ér a móka és hazamennek. Aztán persze ott volt egy adag bulibútor, akiket csak a bulikban látok, de mindig, mivel minden buliban ott vannak. Nem tudom, hogy csinálják, de ez a néhány srác és csaj mindenhol ott van, ahol van szesz. Nem tudok róluk semmit gyakorlatilag, de mindig nagyon örülünk egymásnak, mert már annyiszor találkoztunk, hogy olyan mintha régi haverok lennénk. Amikor odaértünk, már pont leszállóágban volt a hangulat, úgyhogy inkább beszélgetés volt mint fieszta. Aztán mikor a szomszédok bejelentették hajnal három fele, hogy a rendőrök már úton vannak, akkor mi is szép lassan elindultunk hazafelé.

Nem madaras: hétfő, szokásos menetrend

2010.01.25

Előző este átugrottam néhány lengyel lányhoz képeket nézegetni. Ez most jól hangzott. Amikor két lány estére áthív 'képeket nézegetni' akkor sokmindenre lehetne gondolni, de most tényleg csak képnézegetés volt meg beszélgetés, de az is sokáig tartott. Egy késői kelés és egy spanyolt tanulós napközben után valahogy leszenvedtem magam a boltba feltölteni a készleteimet és utána indult is az este. Begyűjtöttük a hétfői ingyenpaellát, azt jöttünk ide a lakásba kicsit iszogatni, aztán húztunk a hétfői törzskocsmánkba. Jobban tömve volt mint a Morrions koktélakciókor. Kicsit meglepett, hogy amikor a digók meghívtak piára azt végül is nekem kellett fizetni az egész társaságnak, amivel hazavágtam a költségvetésem, de a magyar brigád kisegített. Közepesen bemákoltunk, aztán mentünk a hétfői törzsdiszkónkba. Az is tele volt. Kicsit visszaéltem a helyzeti előnyömmel. Már előre elhatároztam, hogy most este bármit csinálhatok, másnap a kínos magyarázkodások helyett elég lesz majd annyit mondanom, hogy, bocsi, szülinapom volt. Így is lett. Az megvan, hogy rámásztam a szobatársam csajára, de szerintem az nemcsak az én hibám volt, a csaj jött oda. Na ennek a szobatársam nem igazán örült, de meg tudtuk dumálni a dolgot. Aztán megint annál a török lánynál próbálkoztam, akinél néha szoktam. Mindig meg szoktam bánni a buli végére, másnap meg főleg. Először is megbántam, meg másodszor is, meg most is. Na mindegy. Nem lesz ez így jó. Főleg úgy nem, hogy a törökök egyszer egy sör elfogyasztása miatt majdnem kinyírtak anno, szóval nem szeretném megtapasztalni mit csinálna apuci vagy a bratyó, ha a csaj ráunna arra, hogy szórakozom vele.

Madaras: vadászszezon

2010.01.25.

Sajnos semmi extráról nem tudok most beszámolni. Csak arról, hogy az elmúlt nyolc napban ötször voltam madarászni, de sajnos ritka faj nem került a szemem elé. Néhány színesgyűrűt sikerült leolvasnunk, de ezen kívül, csak a hihetetlen nagyságú tömegek szűrésével teltek a madarászatok. Szóval végül is élvezetes volt végig. Láttuk Domjánöcsi egyik dankáját, de a HV kódon kívül a számot nem sikerült megfejtenünk. Időközben megutáltam a vadászokat, mert miattuk nagyon durván félnek a madarak. Ha kábé fél kmre vagyunk, akkor is fedezékbe kell húzódni, mert ha embert látnak már fél kmről is elrepülnek. Ez az egész csak a vadászok miatt van. Most valami két hét folyamatos vadászat van, úgyhogy nagyon félnek. Egyszer belefutottunk egy szép nagy limikolacsapatba és még fedezéket is sikerült találnunk, úgyhogy elkezdtük átnézni őket, amikor egy vadász besétált elég távolról és minden elment. Boscot még nem láttam ennyire kiakadni soha. A spanyol káromkodások közül elég sokat ismerek, de most mégis volt néhány számomra új kifejezés, amikor a kocsi ablakából kihajolva ordította le a vadász fejét. Nagyon csúnyákat mondott neki szemtől szembe, de teljesen megértem, hogy miért mondta. Nagyon nehéz madarászni, mert a madarak baromira zaklatva vannak. Brutális mennyiségek vannak mindenhol, de a k vadászok miatt nem lehet átnézni őket, mert ha meglátnak minden elmegy. A zavarás elkerülése végett, nem is nagyon nyomulunk a tömegekre, max olyan távolságra, ahonnan még nem mennek el. Szóval remélem hamarosan véget ér ez a vadászszezon.

Örülök, hogy az elmúlt nyolc napban ennyit sikerült madarászni, mert rosszak az előjelek. Holnap van a szülinapom. Általában ha valakinek szülinapja van akkor rendez egy bulit. Itt, Valenciában, az őrült városban az elég snassz, hogyha csak egyszer bulizol a héten, úgyhogy én mától hét nap alatt hét bulit fogok csinálni. Ez már annyira nem cink. Elképzelhető, hogy életem egyik legkeményebb hetének nézek elébe. Majd kiderül. Mostantól nem nagyon fogok madarászni egy hétig. De utána csak a madarak. Igyekszem majd beszámolni rendszeresen és majd szeretnék képeket is felrakni az itteni tömegekről, mert például egy tizenötezres sirálycsapat a rizsföldek fölött elég jól mutat. A most következő bulihetemen viszont elköszönök a madaras témáktól.