Népszerű bejegyzések

2011. október 7., péntek

A madridi éjszaka

Mivel dolgozni jöttem ide, kénytelen voltam megalkudni magammal a szórakozás rovására. Heti egy buli a megengedett, nem több. Az éjszakázáson kívül szeretnék valami más értelmeset is csinálni hétvégenként, ha már csak heti két szabadnapom van. Nem azt mondom, hogy a bulizás nem értelmes dolog. Igenis fontos ápolni az interkulturális kapcsolatokat és minél alaposabban megismerni más népek szórakozási szokásait, hogy a más népek lányairól ne is beszéljek.

Habár igen komolyan veszem ezt a gyakorlatdolgot, a szombat vagy péntek estéken azért még mindig a város bulisabb része felé veszem az utam. Öregszem, meg komolyodom, de azért még nem annyira. Meg szerencsére van itt egy-két fiatal, akik szintén megengednek maguknak heti egy éjszakázást, így társaságom is van a heti egy hosszabb estémhez. Hiába, Janicimborám szavaival élve: itt is összefújja a szemetet a szél. Kis csapatunkhoz csatlakozott egy két itt élő magyar is. Nem tudom, hogy akadtak ránk, de most már sokszor együtt nyomulunk, legyen szó tapaszozásról, kirándulásról vagy éppen borozásról. És persze nagy ritkán egy kis bulizásról. Most lássuk, hogyan is néznek ki a madridi éjszakák.

Tulajdonképpen minden nap lehet találni valami programot éjszakára, de főleg csütörtöktől szombatig. Ilyenkor ipari méretű szórakoztatás zajlik a városban. Már említettem, hogy sok száz diszkóval és egyéb szórakozóhellyel van teleszórva Madrid. Nem is ok nélkül, mert úgy néz ki, hogy a város összes fiatalja megy bulizni a hétvégén. Vannak népszerű helyek, amikben mindig nagy a tömeg és vannak kevésbé menő klubok, amelyek behívóemberei jobbnál jobb ajánlatokkal és ingyenfelessel vadásszák be az utcáról a szórakozni vágyó fiatalokat. 11 után valamelyik felkapottabb utcán végigsétálva egész halom kedvezményre jogosító szórólapot sóznak rá az emberre. Az éjszakázás nem olcsó mulatság errefelé, úgyhogy érdemes megragadni a jobb ajánlatokat.

A szomjas és csóróbb fiatalok legnagyobb pajtásai az éjszakában az egyeurós sörárusok. Gyakorlatilag mindenhol ott vannak itt is, így nem véletlenül állandó szereplői az estéknek. Aztán ha megvolt a sör és sikerült kupont szerezni a kiszemelt helyre, indulhat a móka. Az itteni éjszakai életet bemutató bejegyzések közül a mostaniban a madridi éjszakák karizmatikus szereplői közül szemezgetek, a teljesség igénye nélkül.

Madrid egy nagyváros. A nagyvárosokban általában sokféle ember él. Minél többféle ember van, annál több szokatlan típus. Ebből egyenesen következik, hogy minél nagyobb egy város, annál több megdöbbentő, furcsa, szokatlan arc rója az utcákat.

Például a világ minden nagyobb városában fellelhető csöves punkok. Nem kell leírni, hogy néznek ki, mindenki látott már ilyet. A punkok közül a leglepukkantabbak. Kannásborral táplálkoznak, de a hétvége nekik is partinap, ilyenkor szénsavmentes és langyos maradék koktélokat is találnak erre-arra. Ők az utcán felejtett italok keselyűi. Van a Plaza Mayor mellett egy turisták által is kedvelt szép kis tér, ahol egész otthonos kis fészket rendeztek be maguknak az utcán talált dolgokból. Van néhány ágyuk és matracuk a tér egyik sarkában, ahol tengetik a napjaikat és éjszakáikat. Aztán ott vannak a zenészbandák. A házak tövében szoktak ücsörögni, gitározgatni meg piálgatni. Távolról hippiarcoknak tűnnek, de valójában fiatal egyetemisták, akik a tábortűz mellett énekelgetős dolgot nyomják. Mivel itt nemcsak strand nincs, de tábortűz se, kénytelenek beérni az utcakővel. Gyakran találkozni spanglizgató rasztákkal és négerekkel is. Ők kis bandákban állnak az utcán és szívnak. Még nem nagyon láttam, hogy bármi mást is csinálnának, azt leszámítva, hogy néha megpróbálnak füvet vagy valami mást eladni nekünk. Egyszer egy haiti raszta kölcsönkérte a telefonomat hogy lehívja a spanját szívni. Mikor végzett, hálából felajánlotta a cigije felét. Lehet, hogy kicsit megsértődött, amikor nem fogadtam el.

Ami még kicsit más, mint otthon, az a rengeteg örömlány. Nagyon sokan vannak. A forgalmasabb és jobban kivilágított helyeken több, a sötétebb és kihaltabb utcákon kevesebb, néha meglepően kevés ruhában várják a kuncsaftokat. Nem csak éjszaka dolgoznak, hanem nappal is. A központ fő sugárútjának számító Gran Vía melletti utcában szerdán kora délután is három méterenként állnak a lányok, kicsit nagyobb sorközzel a fiúk és a lánynak öltözött fiúk. Itt mindenféle beállítottságú ember megtalálhatja a neki valót.

Veszélyes elemei a madridi éjszakának a kiégett öreg ratyik. Ezek hajnalban járják az utcákat szétcsúszott és a klubok előtt pihegő fiatalok után kutatva. Ki vannak nyalva rendesen, öltönyük van meg nyakkendőjük, öt méterről bűzlenek valami ódivatú kölnitől, szépen meg vannak fésülködve és teljesen gátlástalanok. Egyből akcióba lendülnek, ha meglátnak egy potenciális áldozatot, például egyik este a frissen megismert, a buli után enyhén megfáradtan a diszkó előtt az egyik házfalnak dőlve meditáló cimborámat. Egyből rárepült. Ekkor mondtam a vén fószernek, hogy fizessen nekem húsz eurót és akkor tíz percre magukra hagyom őket. Csak vicceltem. Úgy kellett elhesegetni szegény srác mellől a vén perverz állatot. Persze a tata egyre csak hajtogatta, hogy nem akar semmi rosszat, csupán köszönni akar neki, csak egy kicsit meg akarja ölelni és akar adni neki egy puszit. Természetesen elhajtottam a fenébe, megkímélendő a haveromat valami nagyon durva hajnali meglepetéstől. Szóval a fiatalosabb, a bulikban magukat nálam sokkal jobban elengedő utazóknak üzenem: ha Madridba jönnek, és elmennek bulizni, éjszaka csak legalább párosan szabad közlekedni. Ha úgy esik, hogy a sikló is elesik és kicsit jobban elferdül az éjszaka, akkor aki magára marad, kellemetlen élményekkel gazdagodhat a mulatozás után. Szóval csak óvatosan!