Szerda. Nemtom. Lehet, hogy fel kéne hagynom azzal a viszonylag új keletű hobbimmal, hogyha verekedő embereket látok az utcán, akkor megállítom és ráveszem őket hogy inkább alkarozással döntsék el a nézeteltérést. Szerencsére eddig csak olyanokat állítottam meg, akik poénból verekedtek, így utólag vicces történet és csak egy fájó vörös alkar lett a történet vége. Ez most szerdán sem volt másképp szerencsére, de a jövőben ilyet akkor sem csinálok többé, mert ki tudja, lehet egyszer nem veszik majd poénra a békítőszándékomat. Egyébként most szerdán az alkarozásnak egy török verzióját nyomtuk, ezt lehet hárman is. Nem én lettem a puding (ismétlésként: puding az, aki először feladja a játékot), viszont utána két napig fájt az alkarom, és sanszos, hogy a két spanyol srácnak is.
Másnap botellonon egész szép kis külföldi diákcsapat jött össze, voltunk vagy 50-100 között egy flokkban. Jani cimborám kitalálta, hogy másnap hálovínparti lesz valahol, ezért öltözzünk be kurvának. Pénteken suli után ezért rohantam a turkálóba, hogy valami igazán ribancos szerkót szerezzek. Nagy mákom volt, találtam egy doboz ruhát a boltban, amiből öt darab volt egy euró. Kicsit furcsán néztek rám a vásárlók, amikor vadul túrtam át a dobozt és ha valami igazán kihívó topot vagy szoknyát találtam, magamra próbáltam, majd beletettem a kosaramba. A pénztáros meg is kérdezte, hogy kinek veszem ezeket. Szegényes spanyoltudásom miatt mindenféle bővebb magyarázat nélkül csak annyit sikerült mondanom, hogy magamnak, amin kicsit meghökkent, de aztán gondolom rájött, hogy nem mindennapi viseletre kellenek.
Akkor most magáról buliról. Elöljáróban annyit, hogy tanulságos és drága volt. Vannak olyan esték, amikről jobb nem beszélni utána. Persze az idő múlásával már viccessé válik a történet és a házibulikon meséled a hallgatóságnak, aztán jó nagyot röhögtök rajta. Néha van olyan, hogy felkelsz a buli után és próbálod számba venni az előző nap eseményeit, aztán összegezni a veszteségeket és ahogy a lista végére érsz, és ugranak be a képek az estéről, egyre inkább fogadkozol, hogy ilyet aztán többé sosem csinálsz. Aztán este küldik a haverok a képeket az estéről és ez megerősíti benned, hogy na most tényleg túllőttél a célon ami a hülyeséget illeti, ezért kiírod MSN-re vagy valahova a fogadalmadat, mert azt hiszed, hogyha mindenki elolvassa, akkor az majd vissza fog tartani attól, hogy újra túl hülye legyél. De utána mégis csinálsz valami baromságot az egyik bulin, aztán újra fogadkozol és ez így megy buliról bulira.
Na, most én is ennek az ördögi körnek a fogadkozós fázisában vagyok, de a veszteséglistát elnézve most tényleg baromira fogadkozom. Na jó, akkor egy ilyen beharangozó után lássuk mi is történt.
International dinnerrel kezdtünk Janiéknál. Szép kis csapat jött össze, olyan huszonöten lehettünk. Az egyes nációk hoztak egy-egy nemzeti fogást, amit mindenki megkóstolt. Telezabáltuk magunkat aztán kellemes beszélgetős-iszogatós pár óra következett. Ahogy fogyott a szesz, meg a szomszédok is kezdtek ordibálni meg dörömbölni, Jani cimborám kiadta az utasítást, hogy öltözzünk be, aztán irány a halovínparti. Nagyon brutálisan ribancos ruhákat sikerült találnunk, nagyon erősen néztünk ki, lásd a mellékelt fotót. 
Magunkhoz ragadtuk a maradék szeszt, aztán megindultunk Animesbe, ami Valencia egyik legelitebb diszkója. Útközben kezdett gyanússá válni, hogy senki sincs beöltözve az utcán, majd a diszkó melletti parkolóban rájöttünk, hogy nem pénteken ünneplik a halovínt, hanem szombaton. Ekkorra már kifogytunk az innivalóból és sanszos volt, hogy nem tudunk bemenni ilyen ruhában, mivel kicsit elnéztük a halloweenbuli dátumát, ezért úgy döntöttünk, hogy szétválunk, a nemkurvák bemennek a diszkóba, akik kurvának vannak öltözve (mi ketten), azok pedig maradnak a parkolóban és megpróbálnak piát tarhálni és haverkodni a helyiekkel, majd egy fél óra múlva megpróbálnak valahogy feltűnés nélkül bejutni. Abból indultunk ki, hogy a lányok mindig könnyebben barátkoznak lányokkal, most pedig végül is prostiknak voltunk öltözve, úgyhogy hátha sikerül szerezni egy-két telefonszámot.
Amikor megpróbáltunk bejutni a diszkóba, a kidobó már távolról integetett, hogy nem fogunk tudni bemenni. Visszamentünk a parkolóba és gondoltuk, hogy fel kéne hívni valakit, hogy megmondjuk, hogy nem engedtek be minket. Ekkor jöttem rá, hogy elhagytam a telefonom. Mivel Janinál nem volt lakáskulcs, ezért jobb dolgunk nem lévén maradtunk a parkolóban, és folytattuk addigi tevékenységünket. Ennek az lett a következménye, hogy kolleginám a végére már annyira nem volt szomjas, hogy komolyabb gondjai lettek a járással, tehát megindultunk hazafelé. A világosban tizenkét perces utat végül is két óra alatt sikerült abszolválni. Ennek oka viszonylag egyszerű. Ha az ember prostinak van öltözve és egy másik nyolcvankilós járni csak épphogy tudó prostinak öltözött haverját próbálja hazacipelni, hát nem megy olyan gyorsan a séta. Egy nyolcvankilós cementeszsákkal még ment volna, mivel a cementeszsák nem kapálódzik, meg nem kiabál, hogy: tegyél le, tudok járni! A cementeszsák ha leesik a válladról, akkor nem karol át és ránt magával, nem mondja ötpercenként, hogy álljunk meg cigizni, nem állít meg kétpercenként, hogy megkérdezze, hogy hol vagyunk, meg hogy miért nem engedtek be minket a klubba, és mondja, hogy menjünk vissza, beszéljük meg a kidobókkal, stb. Ez a majdnem kétórás utazás kívülről elég mókás lehetett, de részt venni benne nagyon fárasztó volt. Tehát amikor eljutottunk a közelünkben lévő metróállomásig, rájöttünk, hogy már csak egy szál cigink van, meg amúgy is ez a metróállomás mindig egy amolyan mérföldkő hazafelé, ezért leültünk egy kicsit megosztani az utolsó cigit. Ekkor jöttem rá, hogy elhagytam a pénztárcámat. A szoknyát már útközben elhagytam, mert mindig leesett, és egyszer nem volt kedvem már visszavenni, de a cimborám is elhagyta valahol a sajátját. A pénztárcám minden iratommal azért fájó hiányosság volt, ezért kolleginámat a park egyik lépcsőjén hagyva visszaindultam megkeresni. Mondanom sem kell, hogy nem lett meg, de legalább kolleginám kicsit kipihente magát, mert amikor visszaértem, békésen húzta a lóbőrt a lépcsőn elterülve. Hát, mit ne mondjak, ennyire vicces dolgot még nem igazán láttam előtte. Egy csávó egy apró fehér kisestélyiben, ami mellesleg kábé hat számmal kisebb mint a mérete, egy kék nagymamasapkával vagy műhajjal a fején, sportcipőben békésen szundít egy sétány egyik lépcsőjén elnyúlva. Még úgyis sírdogáltam a röhögéstől, hogy kicsit magamba voltam fordulva az elhagyott telefon és iratok miatt. Kicsit gondolkoztam, hogy elmenjek valahonnan kérni egy fényképezőt, hogy lefotózhassam, mert biztos, hogy azzal a képpel sok pénzt kereshetnék, vagy inkább keltsem fel és menjünk haza, hogy le tudjam tiltani a bankkártyámat. Természetesen felkeltettem és a magunk sajátos módján 'rohantunk' haza. Itthon összefutottam Borjával, egy nagyon jóarc valenciai sráccal, aki volt olyan rendes és segített letiltani a bankkártyámat. Mivel sikerült ezt a legfontosabb dolgot elintézni, ezért már nyugodtan tértem nyugovóra. Reggel még kisebb fejfájást okozott, hogy kiderítsük van-e valami egy fiúlakásban, amivel a sminket le lehet mosni. Nincs.
Szóval a veszteséglista (szolgáljon számomra örök tanulságul, hogy a poén és az őrültség között van különbség, és hogy a jövőben az őrültségeket hanyagoljam): mobiltelefon, jogsi, lakcímkártya, személyi, buszbérlet, 10 euró kp., bankkártya, két belépő az animesbe, két szoknya, egy paróka.
Végül az este tanulságai pontokba szedve (szolgáljon tanulságul azoknak, akik nem akarnak így járni):
Ha úgy döntesz, hogy beöltözöl halloween-re, előtte nem árt megtudni, hogy mikor ünneplik a halloween-t.
Ha már tudod, hogy mikor van a Halloween és eldöntötted, hogy beöltözöl, a prostituált jelmez nem a legjobb választás, mivel a halloween az ijesztgetésről szól, egy prosti nem ez a kategória.
Ha végül is prostituáltnak öltöztél, nem biztos, hogy jó ötlet az értékeidet magaddal vinni a bulira.
Ha már prostituáltnak öltöztél és magaddal vitted az értékeidet a bulira, nem biztos, hogy jó ötlet az értékeidet a zokniból készített műcicik közé rejteni, ugyanis kiesik. A lányoknál ez néha működik, de a zoknicicik nem tartják meg a mobilt, sem a pénztárcát.
