2009. október 28.
Kissé fáradtan jöttem haza a délelőtti órám után egy kicsit aludni. Épp csak lefeküdtem, amikor hívott Bosco, hogyha van kedvem, akkor délután mehetek velük gyűrűzni. Kettőkor vett fel Pujolban, ahol várakozás közben sikerült leszedni egy színesgyűrűs fattyúszerkőt. Palmarban találkoztunk Pabloval, a gyűrűzővel. Ezután kimentünk a területre, ami egy kis természetvédelmi terület a rizsföldek tengerében. Nádas-bokros élőhely kevés nyílt vízfelülettel. Nagyon jó énekesmozgás volt, tényleg olyan ez a terület, mint egy kis sziget, vonuláskor bármi előfordulhat. A hálók felállítása kicsit más rendszerben zajlik, mint mi otthon. Túzok utcából például ismert az a szabály, hogyha valaki a háló szétbontása közben leérinti a földre, az fizet egy sört a gyűrűzőnek. Egész kocka sört lehetett volna venni eszerint a szabály szerint.
A képen: Bosco Diez, Maria, Pablo Vera
Maga a gyűrűzés többé-kevésbé ugyanúgy zajlik mint itthon, kisebb különbségekkel. Óránként ellenőrzés, standard hálóhelyek, a madarakat egy baromi nehéz fadobozba gyűjtik fajcsoportonként együtt, a problémás fajoknak van külön zsák. A mérések is kicsit mások. Itt mérik a szárnyat, 3.evezőt, farkat (alulról) csüdöt, kondiból csak izmot és zsírt néznek (viszont azt Euring-skálán), valamint a tömeget. Összemértünk Pabloval, a csüdöt rosszul mértem persze, mert ugye azt én sosem mérem. A faroknál is előjött a Törökországból ismert probléma, mely szerint alulról mérve hosszabb. 
A zsírskálán szignifikánsan mindig eggyel nagyobbat mondtam, bár a jelenleg általam használt skálát svédben elég rendesen belémverték. Itt megjegyezném, hogy euring-skála ide vagy oda, de a zsír megmondása teljesen változó gyűrűzőnként és talán országonként is, plusz-mínusz egy mindig benne van a pakliban.
A fogás: sok nádisármány, sok kékbegy, fülemüle, cserregő np., jégmadár, cigánycsuk, csilpcsalp, és három szuharbujó, összesen 45 madár este hétig.
Pablo is hihetetlenül kedves, vidám fickó. Megengedte, hogy megpatkoljak egy kékbegyet, valamint az egyik szuharbújóra is én tehettem fel a gyűrűt. (A szuharbújó spanyol neve nyersfordításban hatalmas keselyű, de a valóságban hihetetlenül kicsi ez a madár kézben.) Ezzel már elmondhatom magamról, hogy négy országban gyűrűztem. Köszönet Pablonak!
Az utolsó ellenőrzés kicsit hajtósra sikerült, beesett kb. 30 madár és emiatt a gyűrűzést nagyon kellett pörgetni, hogy ne koromsötétben menjenek el a madarak.
