2009.09.27
Tegnap este már nem nagyon akartuk kirúgni a hámból, úgyhogy a nemzetközi kapcsolatépítés jegyében pusztán a tengerparton iszogattunk egy halom egyéb cserediákkal. Az iszogatás szóban most tényleg jogosan szerepel a 'gat' mittudoménmilyen képző vagy rag, mivel öten mindössze egy darab hetvenháromkúrócentes literes sört és egy hasonló árfekvésű bort pusztítottunk el. Cserébe ez is hajnal háromig tartott.
Miután hazaértünk, szinte egyből felpattantam a régi (egyhetes) bringámra és ismét meglátogattam a feketepiacot. Relatíve könnyen sikerült elpasszolnom huszonöt euróért azt a szörnyűséget egy olasz lánynak. Kicsit furdal a lelkiismeret, biztos vagyok benne, hogy a jövő héten ő is eladja vagy legalábbis megpróbálja rásózni valakire azt a fost. A rendőrök megérkezése kicsit megzavarta az árusokat, mivel azok egyből elkezdtek összepakolni, de a lopottbringás szekció csupán átköltözött a tér másik felére. Erkölcsi kötelességemnek érzem leírni, hogy teljes mértékben elítélem az ilyen jellegű kereskedelmet, de nincs kétszáz kúróm biciklire. Negyvenem viszont volt, amiből egy igazi csodabringát vettem. Nem kicsi, működik a fék és a váltó is. Az ilyen típusú 'akciós' bicajoknál igazán ritkaságnak számít, hogy az utolsó két állítás egyszerre legyen igaz. A biznisz után, a rendőri jelenlét miatt gyorsan iramkodtam hazafelé.
2009.10.02.
Hát, bizony zajlik itt az élet. Szerdán megindultunk Greggel egy lájtos kis sörözésre, amiből végül is hajnal négyre értünk haza (az itt amúgy korainak számít, csak nekünk nem). Minden normálisan kezdődött, erre nem előkerült az a rohadt gin?! Ezt csak betetőzte hogy italakció volt a Cube-ban és ráadásul ismét kaptunk piajegyet. Tele volt a hely jó nőkkel, mindenkihez odamentünk, szereztem vagy öt telefonszámot is. Sajnos másnap senki sem válaszolt. Ráadásul ott volt az a csaj is, akire vasárnap rásóztam azt a fos gyerekbiciklit. Nem akart megverni sőt, még adott a söréből is. Ennek két oka lehet: vagy nem ismert fel vagy még nem próbálta ki a bringát.
Csütörtökön pihenésképpen leugrottunk a Botillon-ra. Egyszerűen hihetetlen az a hely! Kéne egy ilyen Pestre is. Mondanom sem kell, hogy fél 4re értünk haza. Najó, kicsit bővebben a helyről. Alapvetően olyasmi, mint a Gödör, néhány apróbb eltérés azonban megfigyelhető. Kábé kétszer akkora területen zajlik, hatszor annyi emberrel. Ez azt eredményezi, hogy annyira zsúfolt, mint valami népszerűbb diszkó, annak ellenére, hogy ez egy park az Universidad de Valencia mellett! Ha el akarsz jutni ából bébe (mondjuk a kivilágítatlan parkrészbe csurgatni), akkor az egy komolyabb programpontja az estének, olyan sokáig tart átmászni a tömegen. Néhány kocsiból bömböl a zene, ami megadja az alaphangulatot. Viszont a legfontosabb különbség az, hogy ide nem a művészlelkek és hippik járnak beszélgetni egy pohár bor mellett, mint otthon a Gödörbe, hanem ide konkrétan kőkeményen berúgni jönnek a diákok a hajnali négyes buli előtt. Több ezren. Ez most nem költői túlzás. Ráadásul mindenki ki van csípve, főleg a gádzsik, tehát a látvány sem rossz. Az a helyzet, hogy vagy nagyon kanos vagyok, vagy tényleg rengeteg a jónő! Megkérdeztem a spanokat hogy mi a véleményük erről és szerintük is az utóbbi. Szerintem is. Szóval minden csütörtökön Botillon!
