2009.09.18.
Megvolt az első hét az iskolában. Voltam összesen három órán. A többit törölték, de tényleg. Semmi köze a szerdai bulinak ahhoz, hogy csak három órán voltam. Mivel csak három óra volt megtartva. Szofi még mindig itt van, mondhatni beköltözött. Ezen a héten sem talált megfelelő lakást.
A hét összefoglalása: olyan kőkeményen beleszoktam a semmittevésbe, hogy nehéz lesz visszaszokni. Kb minden nap abból állt, hogy felkeltem hajnali 10 és dél között, bementem a suliba, hazajöttem megittam pár sört kajáltunk egy nagyot, azt kb ennyi. Kivéve a keddet, meg a szerdát. Kedden nekiindultam madarászni gyalog, de nem sikerült megtalálnom a kiutat a városból. Itt megjegyezném, hogy nem is olyan kicsi ez a város. Végül kikötöttem valami parkban, ahol láttam egy bajszos poszátát.
Szerdán megvolt az első erasmuszos buli egy kis klubban. Nem volt nagy szám.
2009.09.20
Tegnap este ittunk. Aztán nekiindultunk az éjszakának. Spanyol stílusban csapattuk, tehát az éjszaka folyamán legalább három helyet útba ejtettünk. Mindig találkoztunk valami PR-ossal, aki ajánlottak valami klubot és adtak piautalványt is, hogy oda menjünk. Itt így működik ez a dolog. Versengenek a klubok a vendégekért és ezért nem restek ingyen piát felajánlani az ingyen belépő mellé. Az est folyamán összefutottunk néhány olasz csávóval, akik meghivtak magukhoz kajálni. Mivel ekkor már tényleg nem voltunk szomjasak én a kajálást átaludtam a kanapén. Hajnal fél hatkor pedig elindultunk a feketepiacra bringát venni. Összesen húsz euró volt nálam, ebből csak egy lopott gyerekbiciklire futotta. Ma ki is próbáltam, hát rettenetes. Ha mondjuk száznegyven centi lennék, akkor lehet hogy jó lenne, de sajnos kicsit magasabb vagyok. Lehet nem egyből buli után kellett volna biciklit venni, az ítélőképességem enyhén szólva nem volt a toppon. Nem baj, következő vasárnap visszamegyek és eladom.
2009.09.26
A tegnapi elég erős buli után még nem vagyok a csúcson, ezért először a hivatalos dolgokról emlékeznék meg. A héten sikerült lerendezni a sulis dolgokat nagyjából. Már megvan az órarendem, kábé már tudom, hogy melyik óra miről fog szólni. Viszont itt álljunk meg egy szóra. Kiemelnék néhány eltérést a hazai oktatási rendszerhez képest. Itt a tanárok komolyan gondolják, hogy minden órán ott kell lenni. Magyarul ez azt jelenti, hogy a hét minden napján be kell mennem a suliba. Szörnyű. Itt nem lehet aludni órán! Sőt, az előadások többségén vannak közönségkérdések is a tanár részéről és a válaszadás elől nem lehet kitérni a kollektív lapítás otthonról jól ismert fegyverével. A másik nagyondurva, hogy sok órán van házifeladat! Ráadásul nem igazán lehet elkummantani, hanem sajna meg kell csinálni. Most is azt kéne írnom, de már említettem, hogy még mindig nem vagyok százszázalékos. Legalábbis fejben nem. A hétdekás vodka négy kúróért veszélyes dolog. Meg a hetvenkúrócentes literes sör is. Főleg a kettő együtt. A vodka árából pedig lehet következtetni a minőségére és ebből pedig arra, hogy milyen mellékhatásai vannak a bulit követő napon. Igen, ez a másnap. Szerencsére hoztam otthonról fejfájásra valamit, mer nemtom hogy van a fájdalomcsillapító spanyolul.
Ja, igen, vissza a sulihoz. Azt leszámítva, hogy itt tényleg komolyan veszik a tanítást és emiatt a következő öt hónap nem csak a bulizásról és madarászásról fog szólni, semmi rosszat nem tudok mondani egyelőre. Kicsit szokatlan, hogy a pálmafákat kell kerülgetni iskolába menet és hogy a hosszabb szünetekben nem valami kocsmába megyünk, hanem a tengerpartra fürdeni. Majd csinálok néhány képet, arról ahogy a lyukasórákat töltjük, és kis kommentel elküldöm azoknak az ismerőseimnek akiket annyira nem csípek és most Gödöllőn senyvednek. A suliról később még szólok, de most még erősen csak a felfedezés stádiumában vagyok.
Madarak: Asszem kedden, a múltheti kissé félresikerült biciklivásárlás miatt jobbnak láttam busszal menni Albuférába. Jó kis hely, illetve nagy, pontosabban k nagy. Olyan Apaj vagy Hortobágy jellegű szituáció, a jó helyek el vannak szórva a területen és helyismeret nélkül szinte esélytelen megtalálni őket. Emiatt elsősorban az énekeseket nyomtam, meg vizimadárból nem is lehet nagyon új fajom. Végülis találtam egy jó kis helyet, a Pujol-t, ahova még azért visszafogok néha nézni. A nap mérlege végül egy Bonelli-füzike, néhány nekem jobb énekes, egy csigaforgató, három halászsas és egy meglepően csinos huszonhat év körüli szőke nudista nő megfigyelése volt. Utóbbi szerencsére nem vett észre. Mondjuk az is igaz, hogy nem lőttem rá a teleszkópot, csak a kistávcsövet. Most, így visszaolvasva jöttem rá hogy ez bunkóság volt. Na mindegy, majd kitörlöm ezt a részt. (Ezek szerint mégse töröltem ki.:-)
Végül néhány mondatban megemlékeznék a tegnap estéről. A kikötő mellett kezdtük egy parkolóban egy kis piálással. Ez a parkoló kábé akkora mint a Hősök tere kétszer. Buli előtti estéken itt gyűlnek össze piálni a helyi fiatalok kocsistul. Jó hangulata van, rengeteg autó, a többségükből szól a zene, és körülöttük piálnak a fiatalok. Nem olyan kinek gazdagabb a faterja tipusú gyülekezés, csak simán tömeges alapozás az éjszakára. Nem nagyon rajoskodott senki, hogy neki milyen zsír verdája van, helyette viszont mindenki ivott. Innen a kikötő mellé a strandra mentünk megküzdeni a négykúrós vodkával. Itt találtunk egy kisebb konda spanyol gádzsit. Ők is valami hasonló árkategóriájú és minőségű édes rettenettel küzdöttek. Egyesítettük erőinket és úgy küzdöttünk tovább az alkohol ellen. Nem sikerült minden szót megértenem, úgyhogy nemtom miért, de tartottak nekünk egy rövid táncos bemutatót. Ezután valamikor honfitársam, Betti is befutott és megindultunk együtt a los Animesbe (egyik legjobb helyi klub, tényleg igényes, szuper, hatalmas tetőterasz két részre osztva, olyan buddhabeach hangulatú, plusz két terem lent, jó zene, jó csajok, csak épp K drága, nagy K-val!). A bejáratnál a kidobók a luvnyákat egyenként kikapkodták a sorból és visszafordították. Kiderült, hogy csak tizenhét évesek. Asszem ez a pedofília határát súrolta volna, na de mindegy. Bent az első dolgunk a belépőért kapott piautalványok bakardikólára történő átmanifesztálása volt. Ekkor már tényleg nem voltunk szomjasak, így a további négy órát bulizással töltöttük. Közben láttam bunyót. Annyira nem voltam szomjas, hogy nekiálltam besegíteni szétválasztani őket, még mielőtt a kidobók odaértek volna. Sikerült szétszedni őket egy helyi csávóval, aztán jött két kétmázsás arabtípúsú hegyomlás és ők beszélgettek tovább a srácokkal. Utána keep clubbing megint. Reggel hét után értünk haza Stefánóval.
