Két hete kezdtem el dolgozni a spanyol gyűrűzőközpontban és két kolléga is helyi madarász, úgyhogy tőlük lehet kérdezni. A madarászok közti összetartás itt is megvan, ők is megdöbbentő kedvességről és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. A következő három hónapra már vagy tíz programba beszerveztek. Az elsőre most szombaton került sor.
Irodatársam, Emilio megkérte az egyik haverját, hogy hajnal ötre jöjjön értem, majd összeszedtük a többieket. Kicsivel hat után már a területen voltunk. Las Minasnak hívják a helyet és már jó húsz éve hetente egyszer gyűrűz itt az egyik gyűrűzőcsoport. Ez egy viszonylag kisebb nádas-bokros élőhely a kietlen száraz pusztaságban, Madridtól jó harminc kilométerre délre. Van egy kis elkerített sörétekkel megszórt kis házikó is, amit a madarászok használnak. A vadászokkal nincsenek túl jó viszonyban. Ezt nem csak a sörétnyomokból lehetett látni, hanem az égésnyomokból is, mivel néhány éve pár vadász felgyújtotta az egész gyűrűzőállomást.
Hálóállítás után csapatostul bezúztunk egy közeli faluba kávézni és reggelizni, amit a Monticola gyűrűzőcsoport fizetett mindenkinek. Aztán siettünk vissza az első ellenőrzésre. Miután megvolt, egyből le is ültettek gyűrűzni, amin kicsit meglepődtem, de örömmel fogadtam. Gyakorlatilag végiggyűrűztem az egész délelőttöt két gyűrűzőkollégával karöltve. Néha kicsit beégtem, mert már jóideje nem volt gyűrűzőfogó a kezemben. A fogott fajok többségéből kissé megfakult a tudásom és a Svensson spanyolul sem volt igazán a segítségemre. Azért nagyon jó volt végre kicsit madarászni. A két főgyűrűző rendesen ott volt a szeren. Carlos, a főnök országos szinten is elismert szaktekintély. Oktatásokat és tanfolyamokat tart a többi gyűrűzőnek, úgyhogy tényleg vágja a témát. Nekem is tudott elég sok újat mutatni. Megtanította például, hogy hogyan kell használni a koponyacsontosodást. Nem tudom, hogy Magyarországon ki mennyire használja, de én még nem nagyon láttam. Bár lehet, hogy csak túl keveset járok nagy gyűrűzőtáborba. 
Magáról a munkáról annyit, hogy a hálóállítástól kezdve a madarak tárolására szolgáló zsákokon át mindent pontosan úgy csinálnak, mint mi, magyarok. A gyűrűzésnél vannak kisebb különbségek, mert néznek néhány olyan dolgot a madarakon, amit mi nem (testvedlés részletesen, csüdhossz, stb.).
Fél egyig tartott a gyűrűzés része a dolognak. Összesen kb. 80 madarat fogtunk 15 fajból. Érdekesebb fajok: berki poszáta, szarka, kékbegy, csicsörke, tigrispinty. Igen, tigrispinty. Spanyolországban igen komoly problémát jelentenek az invazív madárfajok. Az enyhe tél miatt a trópusi szökevények önfenntartó állományokat tudtak kialakítani és elterjedni az egész félszigeten. Ilyen faj a tigrispinty is, de mellette számos más trópusi madárfajjal lehet találkozni a terepen.
Dél körül futott be a gyűrűzőcsoport főnöke egy kisteherautónyi faanyaggal. A gyűrűzés befejezése után ezért az egész kis csapat nekiállt pallósort építeni. Fél ötre be is fejeztük. A banda kisebb része még elment kajálni egy étterembe, én a többiekkel visszajöttem Madridba. Nagyon jó kis nap volt, megyek máskor is ha lehet.
