December elején is volt egy ilyen akció, úgyhogy elkezdtem útitársakat keresni Marrakechbe. Egyértelműen ez volt az az úticél, ami a legjobban érdekelt. Az akció egy péntek éjfélig tartott. Este 11-ig még nem sikerült társat találnom, úgyhogy péntek este ¾ éjfélkor nekiálltam jegyet foglalni. Két olcsó lehetőség adódott: négy vagy tíz napra megyek. Tamás Ádám pont ekkor volt látogatóban nálunk, aminek a következménye az volt, hogy ¾ éjfélre már levertünk egy-két kalimocsot. Abban a kissé bátrabb állapotomban pedig rezzenéstelen kézzel kattintottam a tíznapos verzióra. Február 15-én irány Marokkó! Oda-vissza harminc euróért!
Decemberben még nagyobb körutazásokat terveztem, aztán ahogy fogyott a pénzem, február elején rájöttem, hogy jó ha két város bele fog férni. A készülődést nem szoktam túlzásba vinni, hát most sem vittem, lásd előző bejegyzésem. Madarászbarátaim küldtek GPS-pontokat jó madaras helyekről, átfutottam néhány tripriportot, a látnivalókról szóló infók és a térképek beszerzését az AC-buli törte meg. Az otthoni haveri bandából hárman tíz napot Valenciában vendégeskedtek, emiatt is csak csökkent a költségvetésem. Rájöttem, hogy összesen 100 euróm van a tíznapos túrára, mart ha a maradék 35 eurómat is elverem, akkor eg cent nélkül érek vissza Valenciába.
Tehát a feladat adott: száz euróból úgy kihozni tíz napot Marokkóban, hogy legyen benne madarászás is meg kultúra is és éhen sem kéne halni közben. Amikor madarászokkal megyek külföldre, csak akkor foglalkozunk a nevezetességekkel, ha egy adott madárfajt csak ott lehet megfigyelni. Mindent jó fajt Marrokóban úgyse lehet tíz nap alatt behozni, úgyhogy íme a terv. Ultrakisköltségvetésű útiterv nélküli kirándulás élménymadarászattal és kulturálódással. Meglátjuk mi sül ki belőle.
