2010.07.20.
Na hol is kezdjem? Talan kezdem a z elejen.
Majd' egy hete, hogy a vilag leghosszabb repuloje letett minket Caracasban, ahonnan egy kedves, bar kicsit szetszort helyicsavo vett a szarnyai ala minket. A hotelben gyorsan atestunk az elso biztonsagi felvilagositason, ami azota mar kivulrol fujok. Errefele ez a szokas. Barki, akivel talalkozunk, az szinte egzbol eloadja a biztonsagi tanacsokat. Mar jobban kezdem unni, mint a stewardessek a repulos bemutatokat: a mentomelleny az ules alatt, az oxigenmaszk felulrol esik le, blablablabla. Itt ez igy nez ki: ne vigyel magaddal nagy penzt, jarjatok csoportban, blablabla. Lekopogom, de eros a gyanum, hogy enyhen tulparazzak a dolgot.
Caracas mellett egy kis prfeszekben akklimatizalodtunk a tropusi klimahoz egy napig, aminek a angyreszet a golyoallomellenyes biztonsagiak altal orzott strandon toltottuk. Aztan rohantunk a repterre, ott felszedtuk az olaszokat, majd egy egeszejszakas buszut utan megerkeztunk Meridaba. Popec, egeszen europai varoska, leszamitva, hogy a foter szines fenyekkel kivilagitott ket darab palmajan kivul nincs itt semmi latni valo. Mar ha a ket db palma latnivalonak minosul egyalatalan. Amugy tenyleg teljesen rendben van ez a varoska, sot a varost korulvevo tobbezres csucsok es a mindenhol burjanzo elenkzold erdo sokat dobnak a varoskepen.
Megerkezesunk ota gyakorlatilag lelegzetvetelni idonk sem volt. A sok hivatalos, "ez itt a varos", "ez itt az alapitvany"- tipusu esemeny utan az elso erdemleges tortenesre a hetvegeig kellett varni. Szombaton vegre osszeeresztettek a gyerekekkel, akiket az elso heten taboroztatni fogunk. Aranyosak, pont olyanok, mint mas gyerekek, csak epp spanyolul beszelnek, amit kra nem ertek meg neha. Na mindegy, majd csak lesz valahogy.
A kolkozes utan Samu, a helyi olasz fonokunk beszervezett minket valami sutogetos partiba estere. A helyieknel divik ez a sutogetunk meg iszunk valahol videken egz berelt hazikoban tipusu parti. Igy hat a szokasos delutani eso kozepette megindultunk csapatostol valahova. Az eso annyira jol sikerult, hogz Merida utcaibol bokaig ero folyo lett, igy mire talaltunk egz olzan 14 szemelyes kisbuszt, ami bevallalta, hogy elvisz mind a 22-nket egy fuvarral, mar mindenki annyira szetazott, hogy vagyott egy kis lelekmelegitore. Nemsoka egy helyi suna szulinapi bulijara erkeztunk egy berelt vityilloba a hegyek koze. Vendegletoink nem aproztak el a dolgot, a 26 fos vendegseregre 20 liter tomenyszeszt hoztak. Apropo itt alljunk is meg egy szora. Ha jo arfolyamon sikerul penzt valtani, akkor Venezuela egy olcso orszag. Nagyjabol minden kevesebbe kerul, mint otthon, viszont vannak dolgok, amiknek kifejezetten nevetseges ara van. A benzinen kivul a minosegi rumot is mondhatni osztogatjak. Ebbol ket dolog kovetkezik: olcso a kozlekedes es mindenki iszik. Szoval ebben a kis videki hazikoban igy tettunk mi is. Ahogy csokkent a teli rumosuvegek szama, ugy javult a spanyoltudasom es a csapatszellem is. Az ilyen csapatepiteseket szeretem. Samu, a fonok dobta el a kanalat, amikor rajottem, hogy eddigi kicsapongo eletvitelem nem Venezuelaban, az olcso szesz hazajaban fog megvaltozni. A fonokot kiraktuk a teraszra gondolkodni, azt mi meg negyig nyomtuk a csapatepitest. Masnap az ilyenkor szokasos masnapi fetrenges is kellemes volt azzal a kilatassal, ami vilagosban a teraszon fogadott minket. Meg azt is elfeledtette, hogy az ejszakat negy olasz sraccal toltottem egy franciaagyon.
Na hol is kezdjem? Talan kezdem a z elejen.
Majd' egy hete, hogy a vilag leghosszabb repuloje letett minket Caracasban, ahonnan egy kedves, bar kicsit szetszort helyicsavo vett a szarnyai ala minket. A hotelben gyorsan atestunk az elso biztonsagi felvilagositason, ami azota mar kivulrol fujok. Errefele ez a szokas. Barki, akivel talalkozunk, az szinte egzbol eloadja a biztonsagi tanacsokat. Mar jobban kezdem unni, mint a stewardessek a repulos bemutatokat: a mentomelleny az ules alatt, az oxigenmaszk felulrol esik le, blablablabla. Itt ez igy nez ki: ne vigyel magaddal nagy penzt, jarjatok csoportban, blablabla. Lekopogom, de eros a gyanum, hogy enyhen tulparazzak a dolgot.
Caracas mellett egy kis prfeszekben akklimatizalodtunk a tropusi klimahoz egy napig, aminek a angyreszet a golyoallomellenyes biztonsagiak altal orzott strandon toltottuk. Aztan rohantunk a repterre, ott felszedtuk az olaszokat, majd egy egeszejszakas buszut utan megerkeztunk Meridaba. Popec, egeszen europai varoska, leszamitva, hogy a foter szines fenyekkel kivilagitott ket darab palmajan kivul nincs itt semmi latni valo. Mar ha a ket db palma latnivalonak minosul egyalatalan. Amugy tenyleg teljesen rendben van ez a varoska, sot a varost korulvevo tobbezres csucsok es a mindenhol burjanzo elenkzold erdo sokat dobnak a varoskepen.
Megerkezesunk ota gyakorlatilag lelegzetvetelni idonk sem volt. A sok hivatalos, "ez itt a varos", "ez itt az alapitvany"- tipusu esemeny utan az elso erdemleges tortenesre a hetvegeig kellett varni. Szombaton vegre osszeeresztettek a gyerekekkel, akiket az elso heten taboroztatni fogunk. Aranyosak, pont olyanok, mint mas gyerekek, csak epp spanyolul beszelnek, amit kra nem ertek meg neha. Na mindegy, majd csak lesz valahogy.
A kolkozes utan Samu, a helyi olasz fonokunk beszervezett minket valami sutogetos partiba estere. A helyieknel divik ez a sutogetunk meg iszunk valahol videken egz berelt hazikoban tipusu parti. Igy hat a szokasos delutani eso kozepette megindultunk csapatostol valahova. Az eso annyira jol sikerult, hogz Merida utcaibol bokaig ero folyo lett, igy mire talaltunk egz olzan 14 szemelyes kisbuszt, ami bevallalta, hogy elvisz mind a 22-nket egy fuvarral, mar mindenki annyira szetazott, hogy vagyott egy kis lelekmelegitore. Nemsoka egy helyi suna szulinapi bulijara erkeztunk egy berelt vityilloba a hegyek koze. Vendegletoink nem aproztak el a dolgot, a 26 fos vendegseregre 20 liter tomenyszeszt hoztak. Apropo itt alljunk is meg egy szora. Ha jo arfolyamon sikerul penzt valtani, akkor Venezuela egy olcso orszag. Nagyjabol minden kevesebbe kerul, mint otthon, viszont vannak dolgok, amiknek kifejezetten nevetseges ara van. A benzinen kivul a minosegi rumot is mondhatni osztogatjak. Ebbol ket dolog kovetkezik: olcso a kozlekedes es mindenki iszik. Szoval ebben a kis videki hazikoban igy tettunk mi is. Ahogy csokkent a teli rumosuvegek szama, ugy javult a spanyoltudasom es a csapatszellem is. Az ilyen csapatepiteseket szeretem. Samu, a fonok dobta el a kanalat, amikor rajottem, hogy eddigi kicsapongo eletvitelem nem Venezuelaban, az olcso szesz hazajaban fog megvaltozni. A fonokot kiraktuk a teraszra gondolkodni, azt mi meg negyig nyomtuk a csapatepitest. Masnap az ilyenkor szokasos masnapi fetrenges is kellemes volt azzal a kilatassal, ami vilagosban a teraszon fogadott minket. Meg azt is elfeledtette, hogy az ejszakat negy olasz sraccal toltottem egy franciaagyon.
