2009.11.14.
Már régebb óta terveztük Tamás Ádámmal, hogy amikor spanyolban leszünk, akkor meglátogatjuk egymást egy közös madarászás céljából. Elsőnek én mentem Lleidába, a gólyák városába. A madarászást egy közepesen erős buli után szombaton ejtettük meg. Ádám kivitt Alfésbe, ami egy tömegközlekedéssel elérhető kis falu, majd innen gyalog mentünk a közeli szeméttelepre. Útközben a környező földeken madarásztunk. Nagyon jó volt végre egy kis drylandet és néhány dombot látni. A spanyol listámra egész sok új fajt hozott ez a kis délutáni madarászás, arról nem is beszélve, hogy Alfést elhagyva szinte egyből bejött a kövi pacsirta, ami lifer volt nekem.
A szeméttelepen általam eddig sohasem látott mennyiségű gólyát mutatott Ádám (kb ötszáz madár, mellettük brutálsok pásztorgém, pár száz sirály, 35 vörös kánya), és mivel elég jó távolságra is voltak, elég könnyen tudtunk gyűrűket leolvasni. 
Fel lettem készítve, hogy a szeméttelepről majd sokat kell gyalogolni be Lleidába, mert itt nem menő a stopposokat felvenni, de végül is mákunk volt és három diáklány néhány száz méter után felvett. Sajnos Lleidába érve ki is tettek minket. Mivel még világosban visszaértünk, ha lúd (akarom mondani gólya) akkor már legyen kövér, elmentünk még a városi katedrálishoz is az ott éjszakázó gólyákat leolvasni. Ezen a délutánon a két helyen összesen egy híján százhúsz gólyát sikerült leolvasnunk. Nem hittem, hogy le lehet olvasni ennyi gyűrűt egy nap, de megtörtént, és a soproni hajós ezt nyomja heti rendszerességgel. Ádám majdnem három hónapja van Lleidában és ezalatt nem tudom hány száz gyűrűt olvasott le részben a szeméttelepen, részben pedig magában a városban, a katalán központ nem kis örömére.
Lássuk a nettó fajlistát: pásztorgém, fehér gólya, vörös kánya (~35), barna kánya, vándorsólyom, kis sólyom, vörös fogoly, kövi pacsirta, sivatagi gébics, bujkáló poszáta, erdei szürkebegy, holló, kormos varjú, havasi varjú, kenderike, sordély, stb.
