Majd egy éve már, hogy visszajöttem Venezuelából. Sikerült majdnem egy egész évet kishazánkban eltöltenem. De csak majdnem:-) Mostantól ismét pár hónapig a spanyolokat boldogítom, csak Valencia helyett most Madridban. Na de hogy alakult így?
A felejthetetlen venezuelai élmények után egyenesen a munkanélküli frissdiplomások világába csöppentem. Pár hét munkakeresés után egy kedves családi jóbarát vett fel az építkezésére segédmunkásnak. A következő néhány hónapot tehát segédmunkásként töltöttem, kis extrapénzt pedig Lali nevű kollégámmal színesfémgyűjtésből hoztunk össze.
Időközben persze keresgéltem más, hosszabbtávú munkalehetőségeket. Jelentkeztem egy ösztöndíjprogramra is, ahonnan először nemleges választ kaptam. Aztán az igen gyengére sikeredett januári vízimadárszinkron után átfagyva ültem a távolsági buszon, amikor telefonon kerestek és mondták, hogy megüresedett egy hely az ösztöndíjprogramban, így ha még érdekel, akkor szeretettel várnak. A program hat hónap itthoni és négy hónap külföldi közigazgatási gyakorlatot tartalmaz, a kettő között egy hónap nyári szünettel. Még szép, hogy kaptam az alkalmon, mert pályafutásom az építőiparban egy-két héttel korábban véget ért és pont megint munkanélküli voltam. Ezzel a lehetőséggel szerencsére most is megúsztam a hosszabb munkakeresési időszakot és néhány hét alatt sikerült addigi munkaeszközeimet, a spaklit, glettvasat és a vaskeresésre szolgáló mágnest laptopra cserélnem, a diszperzitfoltos adios melegítőmet pedig ingre és öltönyre. Február elsejétől tehát a közigazgatás ormótlan malmaiban őröltem hat hónapot.
Időközben az is kiderült lassan, hogy ki melyik országba megy a külföldi programszakaszra. Kicsit kellemetlen meglepetésként ért, hogy először engem Pozsonyba akartak küldeni, de aztán ismét hatalmas mákom volt. A programiroda gyakori látogatása és egy nagyon kedves lány közbenjárásának köszönhetően (köszönöm Kata!), végül bekerültem a spanyol csapatba. Imádom a balatoni nyarat, meg nyáron Budapest a világon a legjobb város, de augusztusban irány Madrid!
