Az hagyján, hogy itt nincs tengerpart, de Madridnak még a közelében sincsenek értékelhető vízes élőhelyek. Ebben a szottyadt esős őszi időben a strandnélküliséget még valahogy kibírnám, de hogy gyakorlatilag két hónapja néhány eltévedt szürkegémen, kormoránon és kis kócsagon kívül más vízimadarat nem láttam, na ez már kezdett elviselhetetlenné válni. A hétvégére meghívást kaptam egy cullerai szülinapi bulira, és amúgy is meg akartam látogatni Bettit és Janit, a valenciai jóbarátokat, úgyhogy összekötve a kellemeset a még kellemesebbel, végre egy kis vízimadarázást is beterveztem. A feszített hétvégi program miatt még pénteken sikerült kijutnom Albuférában az egyik kedvenc helyemre, Devesa del Salerbe, a golfpálya melletti tengerparti dűnesorra. 
Ez a hely a viszonylag nagyszámú partimadár, sirály, vészmadár, a bokrosok poszátái és az itt telelő sarkantyús pityerek miatt lopta be magát a szívembe, de maga az élőhely is elég baba. Ráadásul gyönyörű időt is sikerült kifognom, november közepén a 27 fok itt sem mindennapi jelenség. Sejtettem, hogy a télre érkező sarkantyús pityerekhez és a decembertől a partközelben portyázó százas vészmadárcsapatokhoz kicsit korai az időpont, de legalább az időjárás kárpótolt. A tengerpartra érve sokszáz partimadár, főleg fenyérfutó fogadott, amik jó szokásukat megtartva most is meglepően bizalmasak voltak. A sirályok nem produkáltak valami jól és vészmadarat sem sikerült látnom, viszont a dűnesor már sokkal izgalmasabb volt, mint legutóbbi látogatásomkor. A sarkantyús pityert próbáltam megtalálni a réti pityer csapatokban, és miközben sűrű cikkcakkban fésültem át a terepet, néhány régen látott madárfaj is a szemem elé került. Több tíz vörös fogoly, néhány vadászgató törpesas, a mindenhol tömeges pásztorgémek néhány képviselője és a dűnéken telelő gyakoribb énekesfajok színesítették a napot. Megérkeztek végre a bujkáló poszáták is, amikről ismét bebizonyosodott, hogy nem véletlen ez a nevük. Fotózni gyakorlatilag lehetetlen őket, de még bokron ülő madár megpillantásához is szerencse kell, mert valamiért mindig egyből a bokor belsejébe vágódik be, amikor sikerül kiszúrni egy repülő példányt. Habár baromira kerestem, a sarkantyús pityer nem került elő. Ennek ellenére végre egy nagyon jó, főleg vízimadaras napot sikerült megejteni.
Jobb fajok: törpesas, csigaforgató, hpf, apf, fenyérfutó, ezüstlile, széki lile, parti lile, szürke cankó, korallsirály, heringsirály, kenti csér, vörös fogoly, bujkáló poszáta, kucsmás poszáta, stb.
Ez a hely a viszonylag nagyszámú partimadár, sirály, vészmadár, a bokrosok poszátái és az itt telelő sarkantyús pityerek miatt lopta be magát a szívembe, de maga az élőhely is elég baba. Ráadásul gyönyörű időt is sikerült kifognom, november közepén a 27 fok itt sem mindennapi jelenség. Sejtettem, hogy a télre érkező sarkantyús pityerekhez és a decembertől a partközelben portyázó százas vészmadárcsapatokhoz kicsit korai az időpont, de legalább az időjárás kárpótolt. A tengerpartra érve sokszáz partimadár, főleg fenyérfutó fogadott, amik jó szokásukat megtartva most is meglepően bizalmasak voltak. A sirályok nem produkáltak valami jól és vészmadarat sem sikerült látnom, viszont a dűnesor már sokkal izgalmasabb volt, mint legutóbbi látogatásomkor. A sarkantyús pityert próbáltam megtalálni a réti pityer csapatokban, és miközben sűrű cikkcakkban fésültem át a terepet, néhány régen látott madárfaj is a szemem elé került. Több tíz vörös fogoly, néhány vadászgató törpesas, a mindenhol tömeges pásztorgémek néhány képviselője és a dűnéken telelő gyakoribb énekesfajok színesítették a napot. Megérkeztek végre a bujkáló poszáták is, amikről ismét bebizonyosodott, hogy nem véletlen ez a nevük. Fotózni gyakorlatilag lehetetlen őket, de még bokron ülő madár megpillantásához is szerencse kell, mert valamiért mindig egyből a bokor belsejébe vágódik be, amikor sikerül kiszúrni egy repülő példányt. Habár baromira kerestem, a sarkantyús pityer nem került elő. Ennek ellenére végre egy nagyon jó, főleg vízimadaras napot sikerült megejteni.
Jobb fajok: törpesas, csigaforgató, hpf, apf, fenyérfutó, ezüstlile, széki lile, parti lile, szürke cankó, korallsirály, heringsirály, kenti csér, vörös fogoly, bujkáló poszáta, kucsmás poszáta, stb.
