Bence és Dávid meglátogattak a múlt hétvégén, itt Valenciában, az őrült városban. Szombat délután érkeztek, majd egy kis városnézés után iszogatásra adtuk a fejünket. Sajnos az este egyáltalán nem sikerült jól, végül is egy hatalmas éjszakai séta lett belőle, köszönhetően a zseniális szervezőképességemnek. Bocsánat srácok! Emiatt sajnos nem tudok ez egyéb kategóriába tartozó élményekről írni, mivel ilyenek nem voltak. Viszont a madarászás egész jól sikerült, úgyhogy most következzen Kókay Bence bejegyzése az itt töltött hétvégéről, madarászszemmel, a madarászélményekről.
2009.11.26.
Dáviddal már úton voltam Barcelonából Valenciába, amikor Dani ránk csörgött, hogy hányra érünk be a vasútállomásra, meg hogy egy mellékes infót is megosszon velünk: épp most nézegetett egy vándorfüzikét! Az fasza. Titkon reménykedtünk benne, hogy még másnap is ott lesz a madár. Ez 24-én volt.
Aztán 25-én 25 óra ébrenlét és 2 óra alvás után nekivágtunk helyi guideunkkal, Danival a Valencia környéki jobb madarászhelyeknek. A buszon irtó büdös volt, azt hittem, hogy minden spanyolokkal teli busznak ilyen szaga van, de kiderült, hogy pont egy csöves horgász mellé sikerült leülnünk. Ez jót tett az amúgy is érzékeny gyomrunknak (főleg Bencéének, a szerk.)…
Az első hely Pujol volt, ahol rövid nézelődés után a kenti csérek, világoshátú heringsirályok, és a sok kacsa mellett bejött egy alacsonyan áthúzó világos törpesas. Dáviddal nekünk már ez is „elég” volt, de Dani jobban hozzászokott az efféle látványosságokhoz. Lementünk a tengerpartra, közben énekeseztünk (kucsmás poszáták rezsegtek, volt 2 tüzesfejű is). A parton rövid nézelődés után bejött pár fekete réce, alka, pár tucat baleári vészmadár, néhány szula, és egy öreg korallsirály! Végre! Dávid eléggé toppon volt, egyfolytában kémlelte a tengert, Dani meg a másnapossága ellenére letolt egy üveg sört (rossz volt nézni). Én sokat 'pihentem'.
Innen átmentünk a vándorfüzikés helyre, Raco de l'Ollába, ahol találkoztunk pár helyi madarásszal, akik előttünk 1 órával látták a madarat. Dani, és Dávid addig elmentek a közeli kilátóba átnézni a kacsákat, én meg ott maradtam az egyik spanyollal keresni a füzikét. Kb. 20 perc múlva meg is lett, néhány őszapó (helyi alfaj) felidegesítette picit, és elkezdett szólni. Így már könnyű volt megtalálni. Dávidék is gyorsan visszatipliztek, és faszán meg tudta nézni mindenki. Közben bekörözött fölénk 2 világos, és 1 sötét törpesas: hirtelen azt se tudtuk, mire figyeljünk.
Ezután egy golfpályás hely következett, ahol kb 20 m-ről láttunk egy vörös fogoly csapatot egy focikapu mögött, a rövid fűben kajálni (kicsit tenyészmadár hangulat volt, de ez a faj annyira közönséges itt, hogy mindenhol ott vannak). Lementünk a tengerpartra, ahol rövid időre megfordult a fejünkben, hogy fenyérfutósat fogunk játszani a partra kicsapó hullámok között, ám a csakhamar feltűnő népes partfutó csapat, és nagysirályok elvonták a figyelmünket. Kb. 40 igazi fenyérfutó, 200 havasi és apró pufi, meg néhány sárgalábú volt itt, de a sirályok között közelebbről sikerült kiszedni 3 korallt is. Ezeket cserkelltük be közelebbre, mert az egyiken gyűrű volt, amit aztán sikerült is leolvasni. Közben a tenger fölött kb. 1700-2000 baleári és bukdosó vészmadár röpködött (a csapat nagyja azért baleári volt), néhány szula, parti és széki lilék kajáltak itt-ott. Nagyon jó volt. Visszafelé még láttunk kb. 4+12+1+5 vörös foglyot (tényleg gyakori), pár pásztorgémet, szuharbújókat, és 2 törpesast.
Összességében a másnapi madarászattal együtt, ahol egyszínű seregélyt, sivatagi őrgébicset, rózsás flamingót láttunk, Dávidnak 6, nekem 2 új fajom volt, de a többi, magyar madarászként ritkán látott fajok is feldobták a tripet. Hazafelé még sikerült elhagynom az állványom egyik csavarját, amit remélem Dani meg fog találni a legközelebbi madarászata során! Valahol a golfpályás hely bejárata és a legközelebbi Valencia felé menő busz megállója között keresd, az út bal oldalán!
