Húzósra sikeredtek a múlt hét munkanapjai. Le kellett bonyolítanunk a magyar kultúra estjét Los Curosban és egyik nap a táborban mi szerveztük a programot a gyerekeknek. Ez a két esemény sok tennivalót igényelt munkaidőn kívül is, szóval rendesen lefáradtunk. A magyar kultúra estjére egy másfél órás bemutatót készítettünk az országról videókkal és néptánccal, az est végére pedig lecsót főztünk a megjelent kb. 80 főnek. Ha a műsorunk nem is, de a lecsó bombasiker lett, mindenki nagyon dicsérte. Vicces lehetett, amikor öten magyarok, akik közül Ágin kívül csak én beszélek többé-kevésbé spanyolul, próbáltunk magyarázni Magyarországról a közösségnek. A lényeg, hogy túléltük.
Csütörtök este hullafáradtan indultunk a Karib-tenger partjára, hogy egyetlen négynapos szabadságunkat strandolással és pihenéssel töltsük.
Odafelé az eredetileg tízórásra tervezett utat 18 óra alatt sikerült lenyomni. Nem tudom, hogy nevezhetem-e a szocializmus csodájának, de útközben az egyik katonai ellenőrzőponton két órán keresztül szívatták kis csapatunkat, míg végre találtak valami indokot, amiért négyszáz helyi pénzzel lehúzhattak. Amikor átnézték még az utolsó alsógatyánkat is, csak szimpla rajoskodásnak gondoltam a dolgot. Aztán rájöttem, hogyha csak szimplán azért szívatna minket a csávó, hogy ezzel kompenzálja a kisméretű cerkáját, akkor fél óra után önelégülten elengedett volna minket. Neki viszont a gazdagnak látszó fiatal európaiak lóvéja kellett. Végül is találtak valami okot, amiért meg kellett próbálnunk megvesztegetni a csávót, és láss csodát, sikerült. Részben emiatt is tartott az odaút a normális duplájáig, de megérte. Kissé elcsigázottan és nyomottan érkeztünk meg délután egy Choroni nevű városkába. Apró, színes, földszintes házikók, szűk utcák tele emberekkel, mindenhol hangosan szól a zene és van egy kis kikötő is tele színes csónakokkal. A halászhálókból kiesett halakból fregattmadarak és barna pelikánok szemezgetnek, a kikötő mellett sétányon a fák tövéből rozsdás ágyúk figyelik a tengert. Persze az egész hely tele van élettel, alkudozó árusok, pihenő turisták, iszogató fiatalok, fuvarra váró hajósok és mindez naplementi fényekben. A környzet és a strand pedig egyszerűen hihetetlen. Félhold alakú strand hegyekkel körbevéve, világossárga puha korallhomokkal és a part fölé hajló kókuszpálmákkal. Undorító. Tisztára olyan, mint a filmekben. Az ilyen helyekre mindenki el akar jutni, de csak kevés fehér mázlistának adatik meg, hogy itt bulizzon. Hát nekem megadatott, köszi EU-bácsi!
Egy hatalmas luxusházat sikerült kibérelnünk medencével nagy kerttel, a fákon néha majmokkal, függőágyakkal, kerti grillel és hatalmas terasszal. Habár szuper volt a kégli, mégis csak az éjszakáinkat töltöttük ott, meg a strand utáni iszogatós beszélgetéseket, de azokat is inkább a medencében. Azért is kellett a medencében melegítenünk, mert délután mindig elfogyott a vezetékes víz és a medencében legalább leázott rólunk a só.
Az esti beszélgetések után pedig minden este célba vettük a kikötő melletti sétányt. Esténként ott gyűltek össze az emberek zenélni, zenét hallgatni és persze piálni. Egy az egyben egy kis botellon a Karib-tenger partján tele egzotikus szépségekkel és örömzenészekkel.
Szombaton a strandon összeszedtünk egy tízfős helyi huszonévesekből álló bandát, akikkel este is együtt csapattuk. Az esti medencés rumozás után az ágyús sétányon akadtunk össze velük és így együtt folytattuk a gitározós beszélgetést. Aznap este még dobparti is volt a sétányon és, mit ne mondjak, a karibi ritmusok megadták az alaphangulatot a cubalibrézéshez. Az egyik helyi havernak volt egy barátnője, aki nem nagyon titkolta, hogy akar tőlem valamit, ráadásul a barátai is segítettek neki, hogy megkapja, amit akar. Errefelé így megy ez. Ha valakinek bejön valaki, akkor a haveri kör egy emberként dolgozik azon, hogy összejöjjön a dolog. Így azért egyszerűbb az élet, nincs túlbonyolítva semmi. Hát most sem volt. Végül is elsétáltunk a lánnyal a közeli strandra kicsit beszélgetni. Habár a körülmények tényleg idilliek voltak (csillagok, pálmafák, tenger), mégsem történt beszélgetésnél sokkal több. Talán nem termeltem be elég rumkólát előtte. Miután ezt megbeszéltük, visszatértünk a helyi srácokhoz és nem sokkal később indultunk is vissza a szállásra. A frissen megismert helyi banda is jött velünk, holott tökre nem arrafelé laktak amerre mi. Nembaj, ha már elkísértek hazáig, akkor be is jöttek és rögtönöztek egy medencéspartit hajnal háromtól, a mi lányaink bánatára. Ők inkább aludni szerettek volna. Én fél ötig bírtam szuflával, aztán magukra hagytam a srácokat, hagy élvezkedjenek.
Vasárnap kicsit nyomottan indultunk motorcsónakkal távolabbi eldugott strandok és egy kakaóültetvény felderítésére. Jó kis túra kerekedett a dologból, még Choroninál is egzotikusabb helyeken jártunk. Este a grillparti után az előző nap megismert jóbarátaink jöttek ismét és rögtönöztek egy gitározgatós, zenélgetős bulit. Természetesen ez is a medencében ért véget.
Hazafelé még az eddig rengetegnek hitt 18 órás menetidőnket is sikerült megdöntenünk. Fantasztikus buszunk és teljesen talpraesett legénysége 24 óra alatt repített minket haza Meridába.
