2010.08.09.
Már két hete nyomulunk Mérida egyik rossz hírű kerületében, Los Curosban. Régebben azt írtam, hogy a biztonság-kérdést túlparázzák a helyiek, de ezt az álláspontomat most jelentősen módosítanom kell.
Például Los Curosban tele az utca gyerekekkel, mindenki vidám, mindenki ismer mindenkit, mindenki köszön mindenkinek, de ez a nappal jókedvű és élettel teli kerület az éjszaka beköszöntével átváltozik egy teljesen más hellyé. Az ijesztő legendák helyett inkább csak azokat a tényeket és történeteket írom le, amik az elmúlt két hétben történtek, vagy amiket tapasztaltam. Az elmúlt két hétben három gyilkosság volt csak Los Curosban. Már ez a hír is mellbevágott minket, elkényeztetett pesti bunkókat. Az is meglepő volt, amikor egyszer vittük haza a Los Curosban lakó kollégákat egy buliból és a kerületbe érve a kocsiban ülő mindhárom helyi külön-külön megkérdezte, hogy biztosan felhúztam-e az ablakot és bezártam-e az ajtót rendesen. Az otthonukhoz érve pedig már kulccsal a kezükben ugrottak ki a kocsiból és rohantak a lakásukig, amíg mi a kocsiból vártuk, hogy becsukják maguk mögött az ajtót. Az is durva volt, amikor ma az egyik tízéves srác a táborban megkérdezte, hogy van-e fegyverem, majd közölte, hogy ő nem szereti a fegyvereket, mert a szomszédjainak van és embereket ölnek vele.
Félreértés ne essék, ezek a dolgok nem így vannak mindenhol, Meridában például csak ebben és egy-két másik rosszhírű kerületben. Viszont ezek után már egészen új értelmet nyer, hogy a tábornak, hol dolgozunk, miért éppen a béke és az emberi jogok a központi témája.
Más értelmet nyer az eddig általam túlzásnak minősített jelenség, hogy minden hely bemutatásánál az első két-három mondatban elhangzik, hogy biztonságos-e, amikor egy helyszínhez érve a megszokott „nem biztonságos” jelző után a munkatársunk akadozó hanggal elmeséli, hogy néhány éve ott rabolták el fegyveresek. A szüleinek hat órája volt vasárnap éjszaka összeszedni a váltságdíjat, hogy élve kaphassák vissza a lányukat. A történet végén hozzátette, hogy szerencséje volt, mert nem verték vagy erőszakolták meg és hogy ezekhez a dolgokhoz hozzá kell szokni, mert itt gyakoribbak annál, mint amit a hírek vagy egy-két akciófilm alapján gondolnánk. Csak itt éppenséggel nem jön az elitkommandó Chuck Norris vezetésével kiszabadítani a túszokat. A rendőrség bevonása a filmekkel ellentétben itt tényleg a túszok halálával jár, arról nem is beszélve, hogy a rendőrségben egyáltalán nem bízik a lakosság, mivel a közelmúlt néhány csúnyább emberrablási ügyében rendőrök is érintettek voltak. Itt a családnak és ismerősöknek kell hihetetlen erőfeszítéseket tennie a helyzet megoldására bármiféle külső segítség nélkül és utána megpróbálni élni tovább az életet.
