A négy nap alatt bejártunk néhány jó kis élőhelyet. Elsősorban a vizes területeknek örültem, de voltunk hegyesebb és pusztásabb részeken is. Mivel az előzőekben már röviden írtam ezekről a helyekről, időrendes beszámoló helyett néhány sort írok az egyes meglátogatott helyekről általánosságban. Így legalább csak részben ismétlem önmagam.
Aki a tipikus spanyol célfajokra hajt, az nyugodtan kihagyhatja ezt a környéket az útitervből, de ha valaki csak véletlen erre jár és madárhiánya van, az bátran beugorhat. Pontosabb helyszíneket szívesen mondok szóban.
Huelva környéki dombvidék
Szárazabb puszták narancs- és olívaültetvényekkel, valamint erdőfoltokkal tarkítva. A kuhi hazája. Az egyik éjszakázóhelyen minimum 25 kuhit számoltunk, tehát szerintem kijelenthetjük, hogy nem ritka a környéken. Még a hálónkba is beesett egy, de erről már írtam. A kuhi mellett rengeteg a kékszarka, sok a pacsirta, van pár jobb ragadozó, de egyéb, magyar madarász számára izgalmas fajjal nem kecsegtet a terület.
Marismas del Odiel
Szűk értelemben az Odiel folyó torkolata és lagúnái, de a Huelva közvetlen tőszomszédságában fekvő Marismas del Odiel természetvédelmi terület magába foglal tengerparti dűnesorokat, néhány erdőfoltot és egy hatalmas sólepárlót. A terület számunkra legérdekesebb faja a bütykös szárcsa, amiből kábé egy pár költ itt, úgyhogy a kifejezetten tvíccsereknek nem a legjobb célpont. Viszont aki élménymadarászni szeretne és nem mega, de jó kis fajokat látni, annak tökéletes. A dagály-apály váltakozás megfelelő szakaszában nagy tömeg limikóla, réce, vöcsök, flamingó és sirály járja a lagúnákat, partszegélyeket és sólepárlókat. A pár kilométer hosszú tengerbe nyúló mólóról főleg viharos időben tengeri fajokra van jó esély, a dűnesorokon és a strandon az azokra jellemző partimadárfajok várják a látogatókat. Költési időszakban itt van Európa állítólag legnagyobb kis csér telepe, de költenek itt sziki fajok is, mint pl székicsér, ugartyúk, széki lile. Télen az Odiel folyón a telelő alkákat, esetleg más északról érkező tengeri fajokat lehet látni.
A hely szép lenne - ilyen tengerparti élőhely-típusok nem nagyon vannak otthon - csak sajnos Huelva ipartelepe csúnyán belerondít a háttérbe. (A gyárrengetegnek köszönhetően Huelva Spanyolország legszennyezettebb városa, a lakosok, főleg a gyerekek komoly egészségügyi problémákkal küzdenek a szennyezőanyagok miatt.) Néhány nap alatt azonban nem hal bele senki sem a szennyezésbe, úgyhogy aki nem rohadt tvícser, csak madarászna, annak érdemes benéznie ide. Ami még nekünk, belföldi gyerekeknek kihagyhatatlan, az a terület tengerpartja. Gyönyörű kagylók, öklömnyi tengeri csigák, cápatojások, és egyéb óceáni nyalánkságok hevernek tonnaszám a tengerparti homokban.
A terület nagy része zárt, a park állatkórháza melletti igazgatóságon lehet engedélyt kérni a belépéshez. Érdemes lehet előre e-mail-ben egyeztetni.
Veta de Palma
Sajnos ez a P.N. Donana egyik szigorúan zárt területe, vezető nélkül nem lehet belépni, úgyhogy nem is áradozok a madártömegekről, amik ezt a rizsföldekkel körbevett halastórendszereken húzzák ki a telet. Meg asszem nagy vonalakban írtam is már róla. Maradok a puszta számoknál: 100.000 réce, melyek között ott jártunkkor legalább 200 márványos récét láttunk, sokszáz főleg feketenyakú vöcsök, 20.000 körüli flamingó, melyek közé néha elvegyül egy-egy vad eredetű kis flamingó. Az átrepülő sokszázas limikólacsapatok látványától egyből megdobban az amerikai ritkaságokra áhítozók szíve, a nádasokból pedig kék fú ugrik ki kábé minden tíz méteren. Szóval nagy fajok itt sincsenek, csak hihetetlen tömegek. A fajvadászoknak ne fájjon a szívük ha nem mehetnek be.