Még kiutazásom előtt -ismerve a madridi fapados légitársaságok nyújtotta lehetőségeket- elhatároztam, hogy spanyolországi szabad hétvégéimen bejárok néhány szigetvilágot. Aztán elkezdett zuhanni a forint, ami az ellátmányunk jelentős csökkenését eredményezte. Az utazgatós terveim sorra bedőltek, de úgy döntöttem, hogy Madeirából nem engedek, oda akkor is elmegyek, ha tartóskenyéren és lídeles sörön kell kihúznom a hátralévő időt.
Madeirára az endemikus szárazföldi fajok és alfajok, valamint a késő nyáron és kora ősszel látható baromi jó tengeri fajok miatt mennek a madarászok. Decemberre sikerült jegyet szereznem, ilyenkor minden trip riport szerint szinte kihalt a tenger madaras szempontból, ezért inkább a szárazföldi fajokra összpontosítottam. Ráadásul volt még egy elbűvölő útitársam is, ezért tényleg csak a kötelező nem tengeri madarakat akartam megnézni. Szerencsére ezek igen könnyen hozhatóak, még decemberben is. A több trip riport által említett Riberio Frio nevű település Balcoes nevű kilátópontján még borozgatás közben is nagyjából tíz perc alatt beesett minden, aminek be kellett esnie a babérerdőből. A többi érdekességet a települések zöldebb területein szedtük össze. Kopár sziklás élőhelyre nem sikerült eljutnunk a két és fél nap alatt, így a nyíltabb részeket kedvelő fajok kimaradtak, de a lényeg meglett máshol. A funchali kikötő jó sirályokra, néha-néha felbukkan itt egy-két eltévedt ritkaság is. Ottjártamkor egy dolmányos sirályt sikerült kiszedni a parton pihenő csapatból, amerikai fajhoz nem volt szerencsém.
erdei pinty helyi alfaja
Az igen rövidre sikeredett maderiai szárazföldi madarászat tapasztalatai: baromi kevés faj él itt, de azokból legalább van bőven, és a természet is gyönyörű. Nagyon könnyű madarászni, csak egy idő után unalmas és már csak a funchali kikötő környékén tanyázó bizalmas sirálycsapatok szűrésével lehet a madarak iránti igényt csillapítani. A tengeri fajokért pedig vissza kell jönni a megfelelő időszakban.
Petinek:-)
