2010.03.18.
Egy kevésbé izgalmas kedd után szerdán este a melegítést követően ismét a központban találtuk magunkat. Itt, mialatt összevártuk a többieket, Janicimborám ki akarta engesztelni a főnökét az előző esti mutatványáért egy csokor virággal. Éjszaka virágot csak az éjszakai illegális virágárus indiaiaktól lehet szerezni (a virágmaffia az indiaiak kezén van). Ráadásul tőlük is csak egy szál rózsát, ezért csokor virágért a város gyönyörűen feldíszített jelképéhez, a virágokkal borított Szűzhöz kellett fordulni segítségért. A kicsit félresikeredett bocsánatkérés után az óváros egyik kis hangulatos terén találtuk magunkat, ahol hajnal négyig egy őrületes koncerten buliztunk fergetegeset. Miután véget ért, valahogy ismét elhagytak minket a többiek. 
Egy afrikai napszemüveg- és kalapárus (az illegális napszemüveg- és kalapmaffia az afrikaiak kezében van), szóval egy ilyen árus hangosbemondóját megvásárolva azonban új lendületet kapott az éjszaka. Ez a megafon az a szerkezet, amivel otthon a krumpliárusok kiabálják, hogy „száz forint a burgonya”, itt pedig a kalapárusok kiabálják, hogy „olcsó a kalap”. Nagyon érdekes, hogyha éjszaka sétálsz az utcán egy hangosbemondóba ordítozva, akkor milyen hatalmas népszerűségre tehetsz szert a többi fiatal körében. Gyakorlatilag bárki, aki elmegy melletted és már nem szomjas, az odamegy hozzád veled együtt kiabálni azt, amit te kiabálsz, legyen az akár a magyaralmási focicsapat indulója, vagy pedig az, hogy ’hol vagy Dani?’. A másik eset az, hogy megrohamoz egy banda és elkéri a megafont, hogy elénekelhessenek egy számot. Miután eléneklik, általában tapsolnak meg visonganak, utána pedig nagyon hálásak. Ilyenkor könnyen lehet új barátokat szerezni. Az egyik ilyen elhaladó csapat egy ismerős és éneklős kedvű cserediákbanda volt, ezért Janicimborám tőlük nem kérte vissza a hangosbemondót az első szám után. A következménye egy spontán buli lett a város legszebb terének tőszomszédságában. A széphangú sunák énekeltek, a kevésbé széphangú többiek táncoltak rá. Persze csatlakoztak hozzánk jókedvű diákok és turisták is. Majd amikor ketten elestek, egy ’kicsi a rakás’ felkiáltás után kialakult egy hatalmas emberhalom a két elhasalt játékoson. Ezalatt sajnos felügyeletlenül maradt a zenegép és az egyik repedthangú turista kezébe került, aki rá is zendített, amitől egyből vége lett a mulatságnak. Hazafelé még az egyik cseh srácot otthagytuk a valenciai diadalív alatt, mivel nem sikerült elmagyarázni neki, hogy az ágya sokkal kényelmesebb hely az alvásra, mint a diadalív márványtalapzata. Na mindegy, később valahogy hazakerült.
