Hétfőn elkezdődött a Fallas utolsó hete. A város megtelt turistákkal, a belvárosban mozdulni alig lehet, annyian vannak. Elkezdődtek a felvonulások és a koncertek, amelyek mostantól öt napon keresztül, többé kevésbé éjjel-nappal zajlanak. Hétfő reggelre felállították az összes fallát. Ezek sokméter magas színes faszobrok, amelyekből több, mint száz van elszórva a város kereszteződéseiben. Vannak kicsik, néhány viszont hétemelet magas, egyik-másik egyszerűbb, némelyik nagyon részletes, valamelyik olcsóbb kivitelű, némely falla ára viszont fél- és egymillió euró körül mozog. A belvárosban és pár kerületben az utakat szinte teljes egészében lezárták. A faszobrok mellé felhúzták a sátrakat, amikben a fallákhoz tartozó közösségek mostantól péntekig sütögetnek, buliznak és jól érzik magukat. Napközben Valencia egy hatalmas grillparti, este pedig egy még nagyobb buli koncertekkel, diszkókkal, élőzenével, sörsátrakkal és vásárokkal. Mindez persze az igen sűrű petárdarobbanások közepette. Olyan most, mint egy háborúban lehet, csak halottak és sebesültek nincsenek. Viszont mindenki vidám és bulizik.
Ilyen körülmények között természetes, hogy mi, naplopó diákok az utcán keresünk kellemes elfoglaltságot. Főleg este. Sötétedés urán az egyetem környéki negyedekből a komplett fiatalság megindul a városközpont felé, aztán ott jólérzi magát. A centrum persze tele van turistával meg helyiekkel, akik szintén már nagyon jól érzik magukat. Ez mindig megadja az alaphangulatot és egy ilyen környezetben nem nehéz összehozni egy fergeteges estét.
Hétfőn egy nehéz ébredés után a szokásos reggeli tevékenységek is már a megszokott módon több időt vettek igénybe, de a mascletas-ra sikerült időben beérnünk Janicimborámmal. A mascletas a fallas három hetének minden napján délután kettőkor zajlik a város főterén. Ez tulajdonképpen a petárda- és gyújtogatásmániás valenciaiak önmegvalósítása. Nagyjából hat perc alatt kismilliónyi petárdát robbantanak fel elektronikusan vezérelve. Ezek a petárdák nem azok a fajták, amiket a józsefvárosi piacon lehet kapni szilveszterkor, hanem annál nagyobbak, jóval nagyobbak. Emiatt brutál hangjuk is van. Amikor ebből néhány perc alatt több ezret robbantanak fel, akkor azért van hangzavar. Remeg minden. A főtér körüli épületek üvegeit állítólag különlegesre csinálták, hogy elviseljék a lökéshullámokat. Az egymást követő robbanásoknak olyan ritmusuk van, amire a vidámabb és a részegebb nézők ordítozva táncolnak és ugrálnak. Azt, hogy mindezt ordítozva teszik, csak onnan tudom, hogy ugrálás közben nyitva van a szájuk és megfeszül az arcukon a bőr, mert amúgy a petárdák zaján kívül semmit sem lehet hallani. Még a saját ordításomat sem. Komolyan. Így leírva ez nem látszik olyan nagy élménynek, de a valóságban igenis az. Én a fallas során összesen nyolcszor hallgattam meg a mascletast, de meghallgattam volna többször is. Mégiscsak jó fíling az, amikor körülötted mozognak az ablakok, a föld is reng alattad és az egész tested remeg a durranások ritmusára. A feldurrant petárdák füstjétől az éppen felrobbanó petárdák lángnyelvein kívül nem látsz semmit a környező épületekből és mindeközben sokezer ember örül veled együtt ennek a dolognak. A fülfájásod pedig fél órán belül elmúlik utána.
A nagy durrogtatás után estére Jani meghirdetett egy magyar vacsorát (ugyanis március 15-e volt hétfőn), ezért már délután elkezdtünk sütögetni. A tócsni és a lecsó hamar elfogyott és a kégli is szépen megtelt emberekkel. Csongor, egy magyar diáktárs kitalálta, hogy igyunk a 12 pont mindegyik pontjára egy felest. Így is lett. Emiatt a vacsiból végül is egy házibuli kerekedett jó sok emberrel. Már írtam, hogy fallaskor a központban van a buli, ezért viszonylag hamar sikerült megindulnunk befelé. A lakásban lévő negyvenes csapat az első száz méter megtétele után a metróhoz érve tízfősre zsugorodott. A városközpontba érve kicsit megbántuk, hogy a beléptetőkapukon szorosan összebújva tízen hat jeggyel mentünk le a metróba, mert a célállomáson hatalmas konda ellenőr fogadott bennünket. Janicimborámmal először megpróbáltuk kidumálni spanyolul, hogy miért nem vettünk jegyet, aztán eszünkbe jutott, hogy inkább játsszuk azt, hogy nem beszéljük a nyelvet. Akkor logikusnak látszott, hogy nem feltűnő két másodperc alatt elfelejteni spanyolul. A produkció végül is annyira jól sikerült, hogy megúsztuk három euró büntetéssel, míg a szép francia gádzsiknak egy tízest kellett kicsengetniük. Íme, itt a bizonyíték, hogy néha többet el lehet érni egy jó alakítással, mint mélydekoltázzsal. Mondjuk az is lehet a magyarázat, hogy meleg ellenőröket fogtunk ki. Az este hátralévő része viccelődös sétálgatással és néhány ingyendiszkó meglátogatásával telt. Amikor Janicimborám felvásárolta az egyik paki teljes sörkészletét, már csak öten voltunk. (Paki: illegális sörárus az éjszakában, a sörmaffia a pakisztániak kezén van.) Amikorra elfogyasztottuk a nagy zacskó sört, végül már csak ketten maradtunk és a bulik is kezdtek behalni, ezért hazahúztunk.
