2010.02.19.
Ismét esőre ébredtem, de hamar elállt, úgyhogy nekiláttam megvalósítani a tegnapra tervezett programot. Egy kisebb vargabetű után (egy óráig bolyongtam egy Agadir melletti szegénynegyed labirintusszerű sikátoraiban a kiutat keresve) végül megtaláltam a folyót, amit kerestem. Jóval nagyobb volt, mint vártam, ugyanis bő 700 méter szélességben hömpölygött a víz az óceán felé. Az elmúlt napok esőzései miatt kicsit megáradt. Azt az infót kaptam otthonról, hogy a torkolat a jó azokra a fajokra, amiket keresek, tehát elindultam arrafelé. Félúton katonákba akadtam, akik nem engedtek tovább. Próbáltam meggyőzni őket, végül leesett, hogy ez nem a szokásos arab szívózás, hogy nem lehet erre távcsövezni, hanem azért állítottak meg, mert a kis esőcske miatt a folyó eltüntette az utat. Ahol meghagyta, ott is alámosta. Szóval ez a cséres folyótorkolat ma sem adta meg magát, úgyhogy visszaindultam egy jó kis dűnés bozótosba madarászni. Szépen jöttek a fajok, aztán valami lovaskatona elhajtott, hogy ez a király földje és itt nem lehet madarászni. Na ez már a szokásos arab szívózás volt, de őt nem sikerült meggyőznöm arról, hogy távcsővel még senki nem ölt meg senkit. Ezután az óceánpart felé vettem az irányt.
A tegnapi vihar szépen elrendezte a strandot. Mondjuk inkább úgy, hogy elfújta és elmosta. Erős látvány volt. A homokos plázs helyén törmelék és szemét lett. Az óceán a strand helyére hordta a dzsuvát, a homokot elvitte, a kisebb sűrűségű mocskot pedig odapakolta. Hazafelé még az épületeken éjszakázni gyülekező nagyobb billegetőcsapatoknak örültem, meg még vagy négyen megpróbáltak hasist rámsózni. Lehet meg kéne tanulnom hogy mondják arabul a 'nem azért beesett az arcom, mert minden este szétszívom az agyam, hanem mert a kaján spórolok' mondatot és akkor hamarabb leszállnának rólam.
Pár szó Agadirról. Ha nem egy hetvenéves német nyugdíjas vagy, akkor nincs itt számodra semmi érdekes. Agadir két részből áll. Egy koncepció nélkül összedobált luxusszálloda és apartmanhalom, azaz egy hotelhányás és a mellette lévő lepukkant újkori negyed, ahol a helyiek laknak. Azt ennyi. Egyik sem érdekes. Ráadásul arab viszonylatban drága hely. Semmi látnivaló. Szóval ha nem vagy arra kíváncsi, hogy egy török dervisnek öltözött marokkói kornyikáljon neked, amíg kihozzák az eredeti olasz pizzát egy puccos és drága európai stílusú étteremben, akkor irány a buszállomás és húzz el valami érdekesebb helyre. Ez egy tipikus last-minuta város. Sorra nőnek ki a földből a luxushotelek, mellé éttermek s nightclubok európai mintára, európai turistáknak. Egy üdülőváros a sok közül, semmivel sem több vagy kevesebb, éppen olyan unalmas mint a többi.
