A mai napra a medina déli részének bejárását és látnivalóinak felkutatását terveztem. A Téren elfogyasztott elmélkedős kávé után el is indultam a Kasbah felé (kasbahnak az erődöket nevezik, Marrakechben a medina egy plusz fallal körülvett kis déli részét jelenti gyakorlatilag). Az itt eltöltött néhány óra után benéztem egy palotába, ahol feltűnés nélkül beépülve egy angol majd egy spanyol idegenvezető csoportjába még egy kis történeti hátteret is hallottam. Ezután elindultam a bőrcserzők negyede felé. A Marrakechről szóló utifilmek mindegyike szentel néhány percet ezeknek a manufaktúráknak, úgyhogy mindenképpen meg akartam nézni.
Aranyszabály, hogyha arab országba megy turistáskodni valaki, akkor legalább egyszer átverik illetve csúnyán lerántják. Eddig ez nem történt meg velem az elmúlt hét napban, tehát már várható volt, hogy bekövetkezik. A bőrcserző negyed nagyon érdekelt, meg hogy miként is válik a lenyúzott véres bőr szép sárga virágmintás bőrpapuccsá, ezért még egy önjelölt gájd felfogadását is beterveztem. Nem is kellett sokat várni, már félúton betalált valami csávó, hogy szívesen körbevisz, hát elfogadtam a felajánlást. A negyed egy szemetes kis utcáról nyíló telepekből áll, ahol különböző színű és szagú medencék sorozatában kezelik a bőröket. Csávókám bevitt a legszutykosabb ilyen üzembe, ahol az egyik spanja két percig magyarázott valamit a munkafolyamatról, amiből túl sok újat nem tudtam meg. Aztán ki is mentünk a telepről. Amikor megkértem, hogy mutassa meg, hogy hol dolgoznak a medencékből kikerülő bőrökkel, akkor bevitt egy másik haverjának a boltjába, aki teljes érdektelenségem hatására három perc után feladta, hogy rám tukmáljon valamit. Miután kijöttem, utcáról guberált idegenvezetőm már tartotta a markát, hogy az egész ötperces produkcióért, amiből mellesleg hármat a cimbijének a boltjában töltöttem, szóval gyakorlatilag két perc meséért fizessek száz helyi pénzt. Anno Torgyán Józsi sztárügyvédként nem szakított két perc alatt száz dirhamot! Kicsit felment bennem a pumpa. Végül egy ideges hangulatú alkudozás után adtam neki egy húszast, bár szívem szerint azért a fosért, amit ő idegenvezetésnek hívott még én vettem volna le a köcsögöt egy húszassal. Megint túl vajszívű voltam. Nem az összegen van a hangsúly, mert ha valaki korrekten körbevezet és elmagyarázza a dolgokat, akkor boldogan fizetek neki többet is (amúgy 20 dirham~500 Ft), de hogy két perc semmiért egy százast!? 
Aztán még volt pofája megkérdezni, hogy boldog vagyok-e. Szívesen mondtam volna neki, hogy sokkal boldogabb lennék, ha tudnám, hogy ezek után este valakitől elkapja a szifiliszt vagy előjön az aranyere, vagy inkább mindkettő egyszerre, de sajnos nem tudtam hogy van a szifilisz meg az aranyér angolul. Van még mit fejleszteni az angoltudásomon. Végezetül, miután otthagytam, még a spanja utánam rohant, hogy adjak neki is valamit. Ha lett volna nálam egy hólapát, akkor szinte biztos, hogy egyszer-kétszer derekasan hátbacsapom vele, de hólapátot viszonylag ritkán hordok a hátizsákomban 25 fokos melegben. Így csak simán egy erőteljes „na mész te a p***ába, I have already paid to your friend”-et böktem oda neki. Hazafelé azért még be-belestem egy-egy ilyen bőrcserző telepre, hogy azért lássak is valamit a dolgokból. Innen tudom, hogy a leggagyibba vitt be az emberem.
