Az egész nap a medina még számomra fekete foltjainak felderítésével és a helyi konyha néhány fogásának kipróbálásával telt. Ja, meg még egy parkban megnéztem egy szép fotókiállítást. Ennyi. Semmi érdekes. Holnap már csak utazom vissza Valenciába, úgyhogy most röviden leírnék egy-két tapasztalatot az itt töltött pár napról.
A túra teljes költsége 138 euró lett végül (mai árfolyamon 37.286 forint). Ebben benne van a repjegy, a néhány apró szuvenír, meg egy halom zokni. Ittlétem során 108 eurót költöttem, tehát nyolc euróval túlléptem a tervezett keretet, de ez csak a zoknik miatt volt. Kilenc teljes nap alatt száznyolc euró azért nem olyan rengeteg szerintem. Ezzel két dologra szeretnék rávilágítani. Marokkó egy olcsó ország, és az utazgatás nem feltétlenül drága mulatság. Jó, az igaz, hogy ez az összeg erősen behatárolta a lehetőségeimet, de úgy érzem, hogy az első néhány nap szörnyű időjárása ellenére is hasznosan és élvezetesen telt az itt töltött időm. Ha mondjuk százötven euróval többel gazdálkodhattam volna, akkor lehet belevágok egy dakhlai kiruccanásba (Dakhla egy nyugat-szaharai város), ami tuti nagyobb élményeket és izgalmakat hozott volna, mint ez a végül nyugdíjas kocanyaralásra sikeredett kiruccanás. Sajnos végül nem így lett.
Egyedül utazni annyira nem rossz dolog, bár én mindenképp a többszemélyes változatot pártolom, csak épp néha nehéz útitársakat találni. Egyedül is lehet élvezetesen bejárni helyeket, de a magány egyetlen nagy előnyével, a teljes függetlenséggel szemben több hátrány is létezik, amiket jó szem előtt tartani.
Egyedül utazni drága. A hotelszobák is többe kerülnek relatíve, ha egyszemélyeset kérsz. A tömegközlekedés ugyanannyi, mintha többed-magaddal mennél. Viszont a céltaxi és a sima taxi egyből megfizethetetlenné válik, ha csóró diák vagy és nincs kivel elosztani a viteldíjat. Emiatt több célpont is elérhetetlenné válik.
Kiszolgáltatottság. Ha valami probléma adódik, általában könnyebb megtalálni a megoldást, ha egynél több agy dolgozik az ügyön. Amikor valami egészen másképp történik és beáll a szívás állapota, jobb ha nem egyedül szívsz. A régi igazság, mely szerint a cida sokkal élvezetesebb, ha többen csinálják, ebben az esetben is teljesen helytálló. Például éjszaka kóricálni a sötét és kihalt sikátorokban sokkal viccesebb, ha nem egyedül van az ember. Az önjelölt idegenvezetők is könnyebben húzzák csőbe és rántják le a magányos báránykánkat, mint a csoportokat.
Néha unalmas. Amikor már nincs mit megnézni, éppen valamire várakozni kell, a jelenlévők nyelvismerete egyáltalán nem fed át a tieddel és pénzed sincs, hogy valami elfoglaltságot vásárolj, akkor egy idő után az olvasás, a naplóírás és még a szendvicsről lehámozott alufóliából gyúrt galacsin gyűrögetése is unalmassá tud válni. Egy olyan hotelben, ahol gyakorlatilag egyedül vagy, relatíve nehéz társaságot találni az esti beszélgetéshez.
