2010.02.20.
Korai kelés után hamar meglett a buszmegálló, ahonnan Tamriba megy a helyközi járat. Háromnegyed óra várakozás után jött is. Tíz előtt már Tamriban, a jófekvésű porfészekben voltam. Két dolog miatt jófekvésű. Először is, mert a Nyugat-Palearktisz egyik legveszélyeztetettebb madarának itt van az egyetlen vadonélő populációja. Másodszor peig ert egy gyönyörű völgyben fekszik. Egyetlen újépítésű kis hotel van a völgyben, így nem nagyon tudtam válogatni, a tengerparton alváshoz pedig ég túl hideg van, mivel nincs hálózsákom. A szoba árát sikerült lealkudni száz dirhamra, de lehet ment volna még lejjebb is az ár, mert a csávó nagyon könnyen belement. A szoba nagyon igényes, simán megért volna többet is, még kábeltévé is van. Gyönyörű a panoráma a hatalmas teraszról és tiszta minden, de teljesen kihalt. Egyedül vagyok az emeleten. Úgy néz ki, hogy az Agadirtól északra fekvő partokat elárasztó szörfösök hada még nem ért ide. A mai séta célpontja a tarvarjútelep volt. Kisebb megszakításokkal el is jutottam odáig. 
Nem mentem rá teljesen a telepre, csak kicsit távolabbról figyeltem a ki- és berepülő tarvarjakat. Utána visszamentem a Tamri folyóhoz. Az időjárás most sem segített, folyamatosan erős és hideg szél fújt, ami jelentősen megnehezítette az énekesezést útközben. Ez a nap sem fog bekerülni az év tíz legobb madarásznapja közé. A folyótorkolatnál legalább még állvány nélkül is sikerült leolvasnom 12 színesgyűrűt, javarészt korallsirályokat.
